Amikor őseink elneveztek egy-egy állatot vagy növényt, még Linnée sem kezdte meg munkáját. Így lehetett szarvas az agancsosból és gólyaorr a csőrből.

A népi taxonómia „tudománya” a nyelvvel egyidős, hiszen amivel találkozott az ember, azt el kellett valahogy neveznie, hogy el tudja mesélni a többieknek, mit látott és hol. Vannak érdekesek, mulatságosak, de ez utóbbiak is csak a tudomány előrehaladtával váltak humorossá. Bemutatunk néhányat, amit vagy helytelenül használunk, vagy csak a magyarban nevezzük másképp, mint kéne.

Gólyaorr

Jelen esetben nem az óvodai foglalkozásokon készített piros papírcsőrökről van szó – habár ott sem orrokról van szó – hanem egy 414 (!) fajt számláló nemzetség tagjairól. Nevüket onnan kapták, hogy egyes fajoknak gólya csőrére emlékeztető termése van, aminek érdekessége, hogy éréskor a magkamra szétpattan, és a magot kilövi jó messzire. Úgy néz ki, az első névadók ezzel találkozhattak, mert több gólyaorrfélének egyáltalán semmilyen tulajdonságuk nem emlékeztet egy hosszú, piros csőrre, mégis úgy tűnik, hogy a népies nevét vitte tovább a botanika is.

Teknősbéka

Velük teljesen más a helyzet, mint a fentebb említett növényekkel, habár könnyen lehet, hogy itt is az egyszeri nép volt a névadó. Végül is vízben él, széles szája van, csak annyi a különbség, hogy a teknősnek „teknője” is van, azaz páncélja, ami a bordák testen kívülre „vándorlásának” és összecsontosodásának az eredménye. A békákhoz semmilyen közük nincs, ugyanis a teknős hüllő, a béka pedig kétéltű. Szóval nemcsak taxonómiai szempontból, hanem nyelvtanilag is helytelen a teknősbékázás.

Szarvas

A szarvasról már írtunk egyszer, de tökéletesen illik ide is. Gondoljunk bele, hogy őseink annyit látnak egy-egy vad- és háziállaton, hogy valamilyen kemény képződmény van a fején! Nem kezdte el a distinkciót, hogy akkor emennek csont, vagy szaru van a fején, s hogy elhullajtja-e, hanem egyszerűen ráhúzta mindegyikre a szarvat, mint Wagner operájában a vikingek sisakjára. Így maradt meg máig a nyelvben helyesen-helytelenül, hogy hiába van agancsa a szarvasnak, mégis megmaradt utóbbi néven.