Dísznövények több ezer kilométerről gyorsan. Élelmiszerek az országhatáron túlról. Egy strapabíró, jó étvágyú, igénytelen állat. Íme, a spanyol meztelencsiga inváziójának receptje. Okokról, következményekről és megoldási lehetőségekről is beszélgettünk Turóci Ágnes csigaszakértővel.
Turóci Ágnes az Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének kutatója. Malakológusként, azaz csigaszakértőként a hazai meztelencsiga-fauna feltérképezésével foglalkozik.
Zavaros a névadás
A szakértő interjúnk elején leszögezi, hogy a spanyol meztelencsiga (Arion vulgaris) név az elfogadott (bár a spanyol csigát is mindenki érti), azonban a névadás mögött két tévedés is húzódik. Röviden: az inváziós faj nem Spanyolországból származik, bár arrafelé, pontosabban a mai Portugália területén él egy ritka, bennszülött hasonmása. Vele keverték össze terjedésének kezdetén. A kertjeinket dézsmáló meztelencsiga a jelenlegi álláspont szerint Franciaország és Németország nyugati részének régiójából származik, onnan indult hódító útjára.
P. L.: Nagyjából mikor és milyen gyorsasággal terjedt el a faj hazánkban?
T. Á.: Az első magyarországi adatot Varga András publikálta 1986-ban. 1985-ben észlelték először a fajt Sopronban az Ikva-patak partján. Innentől beszélhetünk a spanyol meztelencsiga jelenlétéről Magyarországon. Ezután 2005-ben, 2010-ben és 2018-ban készültek hazai felmérések a faj elterjedéséről, melyek közül az utóbbi alkalommal több kérdésre kiterjedő és nagyobb mennyiségű adatot sikerült összegyűjteni. A 2005-ös és a 2010-es felmérések idején korlátozottabb lehetőségek voltak az úgynevezett közösségi tudomány (citizen science) projektek megvalósítására, mint a későbbi időszakban. Megállapítottuk, hogy a 2005 és 2018 közötti időszak alatt igen intenzíven terjedhetett a faj.
Valószínűleg nyugat felől keleti irányba haladt, de a citizen science projektek egyik jól ismert korlátja, hogy a hiányzó adatokról nem tudni, miért hiányoznak, így biztosat mondani nehéz. A fajt ismerő növényvédelmi szakemberek véleménye egybevág a közösségi tudományból beérkező adatokkal, miszerint a Dunántúlon ott van a faj, és esős időszakokban nagyon el tud terjedni, és populációrobbanásokat képes produkálni. Az Alföldön ezzel szemben jellemzően arról számoltak be, hogy a faj jelenléte olyan helyekre korlátozódik, ahol a csapadék nem limitált, például kertészetek területén, ahol locsolnak.
P. L.: Miért válhatott invázióssá?
T. Á.: Azt, hogy a csigák közül bizonyos fajok sikeresen terjednek, hagyományosan két dologgal szokták magyarázni, a témának nagyon széles szakirodalma van. Az egyik az, hogy a kereskedelem erősödik, tehát az emberi behurcolás valószínűleg nagy szerepet játszik a terjedésben. A másik pedig a klímaváltozás: olyan változások történnek a klímában hosszú távon, hogy ez bizonyos fajoknak előnyös. Nálunk is van olyan meztelencsiga, amely a Balkánról származik. Ilyen például a nemrég, 2020-ban általunk publikált új (tehát hazánkban korábban nem észlelt) faj, a malaccsiga. Dokumentálni tudtuk, hogy több generáció is együtt él, ráadásul az ország minden részéből tudtuk észlelni, tehát nagy valószínűséggel ez a faj – úgymond – megvetette itt a lábát, ha a csigákkal kapcsolatban egyáltalán lehet ilyet mondani. De azt nyilván minden faj esetében hosszú távon kell monitorozni, hogy véletlen behurcolásáról van-e szó, vagy pedig tényleg életképes populációja van jelen egy adott területen.
P. L.: Mit lehet tudni a faj terjedésének okairól? Milyen útvonalon jött, hogyan jutott el Magyarországra?
A mi következtetésünk az, hogy csigák esetében leginkább a kereskedelem az, ami terjeszti a fajokat. Alacsony vagilitású, önerőből gyors helyváltoztatásra képtelen állatokról lévén szó, emberi segítség nélkül korlátozott a terjedés esélye. Azonban a kertészetek mindenhonnan – a kontinensről főleg, de még kontinenseken átívelően is – szállítják a fajokat. És nagyon könnyű őket szállítani! Nagyon igénytelenek, hetekig is kibírják táplálék nélkül.
Ha egy földlabdában meghúzódik egy meztelencsiga, akkor hiába van növényútlevél, hiába van karantén, hiába van ellenőrzés, a cserépből nem fogják egyesével kiemelgetni a növényeket és átnézni, hogy a gyökerei között mi bújik meg. A repülőutakat is túléli, sok mindent kibír. A meztelencsiga tehát tipikusan kis igényű faj. És ha ránézünk például a térképre, azt látjuk, hogy egy másik faunára új fajunk a feketefejű meztelencsiga, amelynek az európai elterjedése sporadikus. Megjelent egy helyen például Ukrajnában, egy helyen Litvániában, egy helyen Franciaországban, tehát nem tudunk felrajzolni egy összefüggő területet, hogy innentől idáig elterjed. Ez pontosan azt a mintázatot mutatja, amit a bizonyos helyekre történő szállítás okozhat.
Tehát szerintünk a kereskedelem kiszélesedésének és gyorsaságának van kulcsszerepe a meztelencsiga-fajok terjedésében. Ha belegondolunk, most már nem távolság az a több ezer kilométer, amit egy kamionnal, de akár repülőgéppel vagy hajóval gyorsan meg lehet tenni. Azonban nemcsak a kertészeti szállítmányok, hanem az élelmiszer-szállítmányok is rejthetnek csigákat. Időről időre előkerülnek érdekes, akár a hazai faunából nem ismert csigafajok bolti csomagolt salátákból.
P. L.: Egyáltalán mennyi meztelencsigafaj fordul elő hazánkban?
T. Á.: Magyarországon körülbelül 30 faj él. Azért mondom, hogy körülbelül, mert a faunára új fajokkal ez folyamatosan bővül. Amikor én elkezdtem dolgozni a Növényvédelmi Intézetben 2018 végén, akkor még 26 fajról tudtunk, most már 33-nál járunk. Tehát nagyon rövid idő alatt kerülnek elő eddig nem jelzett fajok, mert a meztelencsigáké egy alulkutatott csoport. Behatóbban már régen vizsgálták őket, a legutolsó nagy monográfia a hazai meztelencsigák elterjedésről 1982-ben jelent meg. Úgyhogy van mit kutatni, és nagyon gyorsan jönnek az új felfedezések.
P. L.: Milyen a spanyol meztelencsiga táplálkozása a hazai fajokéhoz képest?
A hazai meztelencsigák között vannak tipikusan erdőlakó fajok, amelyekkel gyakorlatilag nem is nagyon találkozik az ember. Ők általában azzal táplálkoznak, ami az erdőben van: tehát például algával, gombával. Vannak olyan fajok, amelyek például készletkártevők. A pincelakó meztelencsiga kimondottan a gyökérzöldségeket, a gumókat rágja meg (például a sárgarépát, a burgonyát vagy akár a leszedett almát). A meztelencsigák döntő többsége friss és/vagy elhalt növényi részekkel táplálkozik.
Érdemes megjegyezni, hogy mivel döntően éjszakai életmódú állatokról van szó, nagyon nehéz vizsgálni a táplálkozásukat. Éjszaka a kutatónak fejlámpával ki kell mennie figyelni, hogy pontosan melyik faj konkrétan mit eszik. Tehát nagyon sok az anekdotikus adat. Reggel az ember kinéz, meglátja, hogy a vízóraaknában pihen egy Limax maximus, közben a salátája le van legelve, akkor gyakran összeköti a kettőt. Az biztos, hogy a spanyol meztelencsiga nem válogat a táplálékban. Rengetegen leírták a 2018-as felmérés kérdőívében, hogy olyan növényeket fogyaszt a muskátlitól kezdve a bársonyvirágig, amelyek magas illóolaj-tartalmúak, szőrösek. Ezekről nem is gondolná az ember, hogy megeszi egy csiga. Tehát nem csak zöld leveles, lédús növényeket fogyaszt.
P. L.: Ezen kívül miért lehet problémásabb a többi fajnál?
T. Á.: Az egyik gond vele az, hogy csapadékos időszakban nagy tömegben képes megjelenni, és lelegel mindent. Emellett gyorsabb az életciklusa is a hazai fajokénál. Egy tojásrakás alkalmával 70–80 tojást képes rakni. További faktorként lehetne vizsgálni, hogy jobban bírja-e a szárazságot. Én például láttam olyat, hogy egy spanyol meztelencsiga egy kimondottan forró, napos és poros úton ment keresztül. A legtöbb meztelencsiga gyakorlatilag nem ér át egy ösvényen ilyen körülmények között, mert egyszerűen kiszárad. Hogy ennek az az oka, hogy a nyálkája sűrűbb, vagy a bőre vastagabb, vagy esetleg más tulajdonsága is segíti a kiszáradás elkerülésében, további kutatások témája lehetne.
P. L.: Milyen hatásai lehetnek a spanyol meztelencsiga inváziójának?
T. Á.: Inváziós fajok esetében – mint amilyen a spanyol meztelencsiga is – általában két dolgot szoktak kiemelni. Az egyik a gazdasági károkozás, a másik pedig az ökológiai hatása, hiszen inváziós fajként őshonos fajokat szoríthat ki. A spanyol meztelencsiga esetében van egy rokon faj, amely annyira hasonlít hozzá, hogy boncolás nélkül nem lehet megkülönböztetni őket (a különbség az ivarszervekben van). Ez az Arion rufus.
Ennek a fajnak egyetlen lelőhelye van Magyarországon, Barcs. 1985-ben gyűjtötték, viszont ma már nem sikerült megtalálni az akkori lelőhelyen: Arion vulgaris egyedek vannak jelen. Rá lehet fogni, hogy a spanyol meztelencsiga terjedése szorította ki, de Magyarország esetében egyetlen adat alapján nem lenne megalapozott ezt állítani (bár a külföldi tapasztalatok utalnak arra, hogy a jelenség létezik). Érdemes megjegyezni, hogy a spanyol meztelencsiga alapvetően emberlakta környezetek faja (szünantróp), de egyre inkább megfigyelhető, hogy nem korlátozódik ezekre a helyekre, hanem erdőségekben is megjelenik. Így felmerül, hogy érzékenyebb csigafajokkal találkozva intenzív szaporodásával és a forrásokért való versengésben negatívan hathat ezekre.
P. L.: Úgy gondolom, hogy a meztelencsigáknak általában rossz a megítélésük. Szerinted megérdemelt ez a rossz hírnév? Milyen ökológiai szerepük van az őshonos fajoknak?
T. Á.: Nyilvánvalóan fontos szerepük lehet a táplálékhálózatokban, megeszik őket a sünök, a lábatlangyíkok és egyes madarak is. Lebontó tevékenységet is végeznek, és egy ragadozó faj is van a hazaiak között. De ezek nagyon kis vagilitású állatok. A házas csigák között találunk olyan fajt is, amelyről tudjuk, hogy az egész fajnak van egy vagy két populációja, és egyetlen darab sziklára feltapadva élnek. Nehéz megmondani, hogy milyen ökológiai szerepet tölt be, hogy feltapadnak a sziklára, az év nagy részében ott aestiválnak (nyugalmi állapotban vannak), mert állandóan süti őket a nap, egyszer felélednek és szaporodnak, és azon az egy sziklán él az egész populáció.
De hozzáteszem, ökológiai hatásokat nem vizsgálunk. A Növényvédelmi Intézetben inkább a károkozással kapcsolatban végzünk felméréseket. Megállapítható, hogy a 33 faj közül, amelyekről jelenleg Magyarországon tudunk, van 5–10 faj, amely potenciális vagy aktuális kártevő, a többi meg nem. Tehát egyetértünk abban, hogy rossz a megítélésük, ami főként az információhiánynak tudható be. Pedig nagyon változatosak, nagyon színesek, és a többséggel nem is találkozik az ember, mert ahhoz el kell menni a Bükkbe, a Zemplénbe, az erdő mélyére.
P. L.: Zárásként tudnál mondani néhány gondolatot a házi spanyol meztelencsiga-ellenes technikákról?
T. Á.: A kérdőíves felmérésben felhasznált 822 kérdőívből 665-ben írt valamit a kitöltő a károkozásra vonatkozó részhez. 86%-uk jelezte, hogy a spanyol meztelencsigák okoznak nekik károkat, és védekeznek is ellenük. Az 5 leggyakoribb módszer a következő:
- Fizikai védekezés (az állatok összeszedése, megsemmisítése fizikai módszerrel).
- Háztartási só (és egyéb higroszkópos, azaz vízelvonó hatású anyag) kiszórása. Szükségtelen szenvedést okoz az állatoknak, kiszárítja őket.
- Csigaölő szer. A metaldehides csigaölő szerrel kapcsolatban már a kérdőív idejében megjegyezték, hogy akinek kisgyermeke vagy kutyája van, nem nagyon meri kitenni. Ráadásul ez nem egy célzott védekezés: ha összeszedi, mondjuk, egy madár, rá is negatív hatással van. A szer olyan (akár védett) csigafajokat is elpusztíthat, amelyeket nem akartunk bántani. 2021 óta a boltokban már nem is adhatók ki metaldehid-tartalmú csigaölő szerek növényvédelmi szakvizsgával nem rendelkező személy számára.
- Sörcsapda. Ezzel nagyon jól össze lehet szedni az állatokat, a sör illóanyagai odavonzzák a meztelencsigákat. Az egyik hátrány, hogy a sör mondjuk a szomszéd kertből is odavonzza őket, és nyilván nem ez a cél. A másik, és ez az előbbiekre is vonatkozik, hogy folyamatosan jön az utánpótlás, mindig meg kell venni a sört, folyamatos pénzköltés, újra ki kell tenni. Nem oldja meg a problémát, csak eltolja, az aktuális salátámat nem fogja lelegelni, de két hét múlva megint ott lesz, és megint foglalkoznom kell az üggyel. Ugyanez igaz a fizikai megsemmisítésre azzal a különbséggel, hogy olcsóbb, mert csak kimegyek, összeszedem őket. Ami viszont az ezt alkalmazók szerint tényleg megoldja a problémát, az az ötödik leggyakoribb módszer:
- Az indiai futókacsa alkalmazása. Nyilván ennek is van hátránya: kell hely, táplálék, energia, idő és pénz, és gondoskodni az állatokról mindig felelősség. De a tapasztaltak szerint nem rágja le úgy a növényeket, mint a meztelencsiga, viszont összeszedi ez utóbbiakat. Ez egy biológiai védekezési mód, ami több szempontból is előnyösebb a vegyszerezésnél (nem szórunk ki mérgeket, kevésbé ártunk más fajoknak), és hosszú távú megoldást jelent.
Kiemelt kép: Canva