A klímaválságról nagyon sok szó esik, ma már mindenkinek van, legalább nagyjából egy elképzelése arról, hogy mit is jelent, és ha csak nem a föld alatt lakik, hatásait is érezhette már. Van azonban egy lappangó válság, mely bár egyre gyakrabban, de összességében még mindig ritkán kerül a reflektorfénybe: a biodiverzitás válsága.
Egyre több tudós emlegeti, hogy jelenleg Földünk hatodik nagy kihalási eseménye zajlik, a fajok normál kihalási üteme a 10-100-szorosára gyorsult hirtelen – kizárólag az emberi tevékenység okán. Ezen mindenképp változtatnunk kell, mert a helyzet előbb vagy utóbb legalább olyan pusztító lesz ránk, emberekre nézve is, mint a klímaválság esetében. Erre a kihívásra kínálhatnak megoldást a biodiverzitás-kreditek.
Kapcsolódó bejegyzések
Hogyan tehetünk a biodiverzitásért a mindennapokban?
Az áruházakban és sokszor a piacokon is csupán egy-két fajtára szűkül a zöldség és gyümölcskínálat, miközben a még létező tájfajták bevonásával több száz új ízt fedezhetnék fel, miközben a biodiverzitást őriznénk.
Kruppa Márton, a Magyar Nemzeti Bank Fenntartható pénzügyek főosztályának vezető elemzőjének cikkében azt állítja, biodiverzitás, azaz az élővilág változatosságának megőrzése döntő részben pénzkérdés. Ha pedig az általa hozott példákat szemléljük, készségesen hihetünk is neki. Mint írja, pénz kell az amazóniai esőerdőben a természetvédelmi őrhálózat növeléséhez, a borneói tengerparti mangroveerdők újratelepítéséhez, facsemeték megvásárlásához vagy éppen a hazánkban is jellemző végtelen szántóföldek megtöréséhez vadvirágos szigetekkel, fasávokkal.
Ilyen megoldásokra 2021-ben nagyjából 154 milliárd dollárt fordított a világ, ám ezt az összeget az évtized végére legalább triplázni kellene, hogy a nemrég elfogadott biodiverzitási célok teljesülhessenek. Hogy ez mekkora összeg? Valamivel több mint a teljes 2021. évi magyar GDP 2,5-szerese.
Be kell vonni a magánszférát
Ahogy az elemző kifejti, a 2021-es es 154 milliárdból csupán 26 esett a magánszférára, a többit az államok, ha úgy tetszik mi adófizetők álltuk. A feladat tehát adott: növelni kell a befektetői étvágyat, hogy ezzel a ráfordítási arányuk emelkedhessen.
Mint írja, a decemberben elfogadott biodiverzitási megállapodás 23 „akcióorientált” cél mentén szab meg „sürgős” feladatokat a kormányoknak. Az egyik ilyen cél arra buzdítja a döntéshozókat, hogy segítsék elő „innovatív ösztönző eszközök”, azon belül is nevesítve biodiverzitás kreditek elterjedését.
Ez a „biokredit” olyasmi virtuális árucikk lehet, mint karbonkredit. Kruppa cikke szerint a két zöld pénzügyi eszközfajta hasonló egymáshoz abban is, hogy mindkét esetben a kreditek mögött projektek állnak, amik valamiféle értéket teremtenek. Az új, biodiverzitási kreditek esetében azonban érték nem a szén-dioxid-csökkenés, hanem egy természetes élőhely pusztulásának megfékezése vagy helyreállítása.
A cikk a továbbiakban részletesen ír arról, ki lehetnek az új biodiverzitás kreditek célközönsége – ahogy a bevezetőben írtuk, elsősorban persze a magánszféra – és arról is, hogy milyen, nehézségekkel és veszélyekkel kell szembenéznie az új rendszernek. A teljes írás ide kattintva olvasható.
