A szójabab jóformán alapkellék lett a világban: ott van az ételeinkben, az állatok takarmányában, a boltok polcain. Ha meghallod a szója szót, jó esettel neked is egy negatív aspektus fut át az agyadon, és ez nem véletlen. Hiszen a szójatermesztés fenntarthatósága vitatott, a környezetre gyakorolt hatása pedig különösen negatív fényt vet a növényre. Van jó megoldás? Valóban szükséges a szója?

A szójabab Kelet-Ázsiában őshonos, az ázsiai konyha egyik legfontosabb hozzávalója. Akár tofu, akár szójaszósz formájában vagy más módokon, de ha az ázsiai kulináris élvezetek rajongója vagy, a szóját megkerülni nem tudod. És most már ez azokra is igaz, akik nem hódolnak az ázsiai konyha adta örömöknek.

Ugyanis az elmúlt száz évben a szója termesztése és felhasználása világméretűre nőtt. Jóformán a legfontosabb és legjövedelmezőbb mezőgazdasági áruról beszélünk. Csak 50 év kellett ahhoz, hogy a szójababot a legnagyobb növekedést mutató áruvá tegyük, olyannyira, hogy ez idő alatt 15-szörösére gyarapodott a termelése.

Napjainkban a szóját globális szinten termesztik, a termelést az Egyesült Államok és Dél-Amerika uralja (ez utóbbi részesedése a teljes termelés közel 50%-át adja). 

Ha azt gondolnád ezen a ponton, hogy az emberi étkezés dobja meg ennyire a piacot, akkor tudnod kell, hogy korántsem ez az igazság, sokkal inkább a világ haszonállatainak a takarmányozása.

Ha arányokban gondolkozunk, akkor  a világ szójatermékeinek mindössze 6%-át fogyasztják el az emberek. Ezzel szemben  a világ szójababjának 80%-át a tenyésztett állatokkal etetik meg, amelyeket később a boltba betérve, hús formájában megvásárolsz. Feltéve, ha állati eredetű étrendet követsz. Tehát a szója jött, látott és győzött, de mégis, mi vele a gond?

Kapcsolódó bejegyzések

Itt a megoldás a klímaváltozásra: rovar alapú takarmányozás

Hatalmas mennyiségben importálunk fehérjetakarmányt, de ezt felválthatja az itthon termelt rovarliszt, amelynek sokkal kisebb az ökológiai lábnyoma.

Ha takarmány, akkor szója?

A szója termesztése olcsó, a szójabab tápláló, tele fehérjével, maga a növény pedig természetes takarmány, tehát az állattenyésztés szívesen fordul felé, akár sertésről, akár szarvasmarháról vagy baromfiról legyen szó. Így tehát a szója azoknak is a tányérjára kerül, akik nem fogyasztják kifejezetten a belőle előállított élelmiszereket.

Ebből következik, hogy nem a vegán étrend térnyerése hozta magával a szójatermesztés iránti megnövekedett keresletet, hanem az állattenyésztés egyre nagyobb növekedése. Arra, hogy milyen típusú állattenyésztésről, milyen nagyipari megoldásokról beszélhetünk, most ne essék szó, de fontos megjegyezni, hogy a szója elsősorban takarmány, majd sokadik szinten emberi táplálékforrás.

A szója tehát olcsó és hatékony takarmány, így az állati takarmányozásra termesztett szója környezeti lábnyoma messze meghaladja az emberi fogyasztásra termesztettét. 

A globális növényi alapú fehérjepiac az előrejelzések szerint a 2020-as 10,3 milliárd dollárról 2026-ra 15,6 milliárd dollárra nő. Számos klímakutató és kutató, köztük az Oxfordi Egyetem tanulmányának szerzői is azt állítják, hogy a növényi alapú étrendre való átállás a legjobb módszer az éghajlatváltozás legrosszabb hatásainak elkerülésére. 

A szójabab termesztése: a káros hatások

Az ilyen léptékű termelésnek megvan az ára. Mivel a kereslet óriási, egyre több természetes terület válik mezőgazdasági területté, ahol szóját lehet termeszteni. Éppen ezért számos olyan környezeti hatással kell számolni, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Kapcsolódó bejegyzések

Mérgezett Föld – Kétezer éve rosszul műveljük a földünk?

A Mérgezett Föld című magyar dokumentumfilm a termőföldünk pusztulását mutatja be – amiért nagy részt a mezőgazdaságunk vonható felelősségre.

1. Erdőirtás

Egynyári növényként a szója életciklusonként csak egy termést ad, és gyakorlatilag nem reagál a műtrágyákra. A hozam növelése és a kereslet kielégítése érdekében tehát több szóját kell ültetni, ami több területet igényel. Sajnos azokban a trópusi országokban, ahol a szójatermesztés legjava zajlik, ez az esőerdők kárára történik.

Ha a térképre szeretnénk vetíteni, hogy mekkora területekről is van szó, akkor beültethetnénk szójával Franciaországot, Belgiumot, Németországot és Hollandiát is. A marhahús után így a szója viszi a pálmát, ha az erdőirtás és a mezőgazdaság kapcsolatát nézzük.

Különösen Dél-Amerikában összpontosul a szójával kapcsolatos erdőirtás, elsősorban Brazíliában, Argentínában, Bolíviában és Paraguay-ban. 2018-ban Dél-Amerikában a szójatermesztéssel foglalkozó teljes terület több mint 57 millió hektár volt, ami nagyobb, mint Franciaország.

A termelés szárnyalásával az erdőirtás pedig csak fokozódik.

2. Veszélyeztetett biológiai sokféleség

A hatalmas területek kiirtása azt is magával vonja, hogy az ott lévő ökoszisztéma sérül vagy teljesen elvész.

A Cerrado-medence, Brazília trópusi szavannaterülete kiváló példa erre. A világ egyik magas biodiverzitású szavannájaként a Cerrado a vadon élő állatok különleges fajainak ad otthont, ami a Földön élő élőlények 5%-át jelenti.

Sajnos azonban a gazdálkodás számára kedvező éghajlat és terület, a korlátozott természetvédelem, valamint az erdőirtás elhanyagolható büntetései miatt az elmúlt évtizedekben a Cerrado őshonos növényzetének közel fele elveszett az intenzív mezőgazdasági tevékenység következtében. Nem lehet meglepő, ha azt írom, ezeknek legnagyobb részét a szója foglalja el.

A legszomorúbb, hogy ez nagyrészt törvényes, ugyanis a brazil erdészeti törvény értelmében a magántulajdonban lévő Cerrado földterületek mindössze 20%-át (szemben az Amazonas esőerdőinek 80%-ával) kell megőrizni. A fennmaradó 80% pedig legálisan kiirtható.

A legújabb kutatások előrejelzései szerint, ha a mezőgazdasági üzletág a jelenlegi ütemben folytatódik Cerradóban, 2050-re ez a rendkívüli táj és a benne található fajok nagyrészt eltűnhetnek.

A monokultúrás termesztés pedig csak hab a tortán, hiszen az ilyen mértékben termesztett növényeknek köze sincs a biodiverzitás megtartásához.

Kapcsolódó bejegyzések

Kisokos: Miért fontos a biodiverzitás megőrzése?

A biodiverzitás a földi létezés sokszínűségét, az élőlények fajainak összességét jelenti. Az élet alapja.

3. Szén- dioxid-kibocsátás 

A szója globális kereskedelme és termelése nemcsak a biológiai sokféleséget érinti, hanem a Föld klímáját is. Ugyanis a mezőgazdasági területek kialakítása nagy mennyiségű üvegházhatású gázt termel.  

Mivel az erdők hatalmas mennyiségű szén-dioxidot nyelnek el és tárolnak (az Amazonas esőerdője önmagában mintegy 76 milliárd tonnát, ami Európa jelenlegi éves szén-dioxid-kibocsátásának 21 évi adagjának felel meg), kiirtásukkal újabb szeg kerül a Föld klímájának koporsójába.  

A gépesített betakarítás és feldolgozás, az export szintén óriási adag szén-dioxidot termel.

Az már más kérdés, hogy mi történik akkor a karbonlábnyomunkkal, ha mi magunk fogyasztjuk a szóját. Ez ugyanis a károsanyag-kibocsátás szempontjából még mindig messze a legzöldebb választás. Ha hetente 1-2 alkalommal tofut fogyasztunk, az mindössze 12 kg szén-dioxid-kibocsátással jár, míg a marhahús fogyasztása 604 kg-ot jelent.

3. Talajerózió 

Nem meglepő az sem, hogy a mezőgazdaság a talajromlás vezető oka világszerte, és ez alól a szójatermelés sem kivétel. Idővel az olyan gyakorlatok, mint a szántás és az intenzív öntözés, valamint a fák szélvédelmének hiánya megzavarják és kimerítik a tápanyagban gazdag termőtalajt. 

Brazília évente 55 millió tonna termőtalajt veszít el a szójatermesztés miatt. Ennek a veszteségnek a hatásai kijózanítóak. A termékenyebb talaj elvesztésével a mezőgazdasági földterületek termelékenysége csökken, ami veszélyezteti a terméshozamokat és a hosszú távú globális élelmezésbiztonságot. 

Tehát minden mindennel összefügg, mégsem változik a mezőgazdasági területek kizsigerelése, holott a megoldás sokszor egyszerű lehetne.

5. Csökkenő vízkészletek

Mivel a szója növekedéséhez sok vízre van szükség (1 liter szójatej előállításához közel 300 liter víz kell), a nem fenntartható vízhasználat kimeríti a természetes felszín alatti vízkészleteket. Ráadásul a mezőgazdasági járművek, például a traktorok idővel tömörítik a földet, megakadályozva, hogy a víz visszaszívódjon a talajba. Az eredmény: a víz egyre kevésbé érhető el a helyi közösségek, a növény- és az állatvilág számára. 

Emellett az ipari szójatermesztés a vízminőséget is rontja. A mezőgazdasági vegyszerekre, például növényvédő szerekre és műtrágyákra támaszkodó szójatermesztés szennyezi a környező vízforrásokat, például folyókat és torkolatokat. Ezzel pedig komoly problémát okoz a vadon élő állatoknak és az itt élő vidéki közösségeknek. 

A környezetünk bánja, mégis szükség van rá?

Mindezek után jogosan merül fel a kérdés: ha a szója termesztése ennyire romboló hatású, mégis miért nem térnek át más megoldásra?

A válasz a népességnövekedés. Ugyanis minél többen vagyunk, annál több élelmiszerre van szükség (lehetőleg gyorsan és eredményesen).

2025-re a világ marha- és sertéshústermelése az egy évtizeddel ezelőttihez képest 22%-kal, a baromfitermelés 26%-kal, a tejtermelés 18%-kal, a tojástermelés pedig 27%-kal nő. Ebből következik, hogy több takarmányra van szükség, ami leginkább a szójában keresendő a fent említett okok miatt.

Az állattenyésztés és az ehhez kapcsolódó szójatermesztés azonban már most is aránytalanul sok földet és erőforrást használ fel. A FAO szerint a legelő és az állati takarmányozásra szánt szántóterület az összes mezőgazdasági terület közel 80%-át teszi ki. Ez hatalmas terület, azonban a népességnövekedés miatt mégis szükség van rá.

Lehetne másképp is: de hogyan?

Mi lehet a megoldás? A termőterületek hatékonyabb és környezettámogatóbb felhasználása. Addig azonban tegyünk egy kis kitérőt, és nézzük meg, mi történne, ha az állati eredetű táplálkozás helyett szójára váltanánk.

A szója ugyanis remek fehérjeforrás: ha közvetlenül emberek fogyasztják (ahelyett, hogy az állatok táplálékláncain keresztül kerülne a szervezetbe), sokkal kisebb termőterületeket emésztene fel. Míg a baromfi esetében ugyanannyi fehérje előállításához – a közvetlen fogyasztáshoz képest – 3-szoros földterületre van szükség, a sertéshúséban 9-szer, marhahúséban pedig 32-szer többre. 

Ha tehát csak a fehérjebevitelt nézve a húsfehérjét szójára cserélnénk, a mezőgazdaság okozta erdőirtás 94%-kal is csökkenhetne.

A szója ennek értelmében segíthetne az élelmezési kérdésekben, és kevesebb földterületet használnánk el: ehhez annyi kell, hogy az emberek, és ne a haszonállatok fogyasszák el.

Emellett, mint olyan sok növény esetében, a szója monokultúrás termesztése a legnagyobb probléma. A talajtömörödés, a leromló termőtalaj pedig arra sarkallja a termesztőket, hogy még több műtrágyát használjanak. Ördögi kör. Azonban a termőtalaj megtartása, a bevett mezőgazdasági technikák átalakítása sokat segíthet a termőtalaj életben tartásában és a vegyszerek használatának csökkentésében.

A megoldás tehát cseppet sem egyszerű: a világ élelmezésének megváltoztatása, a bevett minták és gyakorlatok átalakítása nem kis feladat. Azonban a növényi alapú étrend kipróbálásával, az állati eredetű fehérjék csökkentésével és az otthon termesztett vagy helyi termelő által vásárolt élelmiszerek preferálásával máris egy lépéssel közelebb kerülhetünk a pozitív végkifejlethez és egy fenntarthatóbb életmódhoz.

A fenntarthatósággal és azzal, hogy mi mit tehetünk bolygónk védelméért kiemelten foglalkozott a nemrég véget ért Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó is.

Kiemelt kép: canva

Hivatkozások:

1. WWF.org. ‘Soy: Overview’. Accessed June 12th 2020.
2. Trase Earth (2018). “Soy Expansion in South America’. Accessed on June 12th 2020.
3. WWF (2014). ‘The Growth of Soy. Impacts and Solutions’. Accessed June 13th 2020.
4. WWF (2017). ‘Appetite For Destruction’. Accessed June 12th 2020.
5. Union of Concerned Scientists (2015). ‘Soybeans’. Accessed June 12th 2020.
6. Brack, Glover and Wellesley (2016). ‘Agricultural Commodity Supply Chains. Trade, Consumption and Deforestation’. Accessed June 13th 2020.
7. FAO (Food and Agriculture Organization of the United Nations). Accessed June 12th 2020.
8. Nature, Ecology and Evolution (2017). ‘Spotlight on South America’. Accessed June 13th 2020.
9. Mongabay (2019). ‘Brazil Soy Trade Linked to Widespread Deforestation & Carbon Emissions’. Accessed June 13th 2020.
10. Jordan for Unearthed (2019). ‘Soy Traders Going “Deforestation-free” Still Fuelling Destruction of Brazil’s Cerrado’. Accessed June 13th 2020.
11. Nature, Ecology and Evolution (2017). ‘A Moment of Truth for the Cerrado Hotspot’. Accessed June 12th 2020.
12. Science Daily (2020). ‘Global Trade in Soy Has Major Implications For Climate’. Accessed June 13th 2020.
13. Helmholtz Association of German Research Centres (2019). ‘The Forests of the Amazon are an Important Carbon Sink’. Accessed June 13th 2020.
14. Our World in Data (2019). ‘CO2 and Greenhouse Gas Emissions. How Have Global CO2 Emissions Changed Over Time’. Accessed June 13th 2020.
15. Stylianou, Guibourg and Briggs (2019). ‘Climate Change Food Calculator: What’s Your Diet’s Carbon Footprint?’. Accessed June 13th 2020.
16. WWF. ‘Facts About Soy Production and the Basel Criteria’. Accessed June 12th 2020.
17. OECD/FAO (2016). ‘Meat’, in OECD-FAO ‘Agricultural Outlook 2016-2025’. Accessed June 12th 2020.
18. Zootecnica International (2018). ‘A Projection of the Future Dynamics in Global Egg Production’. Accessed June 12th 2020.
19. FAO (Food and Agriculture Organization of the United Nations). ‘The Global Dairy Sector: Facts’. Accessed June 13th 2020.
20. FAO (Food and Agriculture Organization of the United Nations) (2009). ‘The State of Food and Agriculture’. Accessed June 12th 2020.
21. Monbiot for The Guardian (2015). ‘There’s a Population Crisis All Right. But Probably Not The One You Think’. Accessed June 12th 2020.
22. Shackford (2014). ‘Indoor Urban Farms Called Wasteful, ‘Pie in the Sky’.’ Accessed June 13th 2020.