Önellátó gazdálkodásként indult, követői számára azonban életmóddá vált a permakultúra. Vidéki gazdaságokban, városi kertekben és önszerveződő közösségekben segíti az emberi léptékű, ökológiai megközelítésű fejlődést, messze túlmutatva az élelmiszer-termelésen. 

Hála a Magyarországon is növekvő közösségének, egyre gyakrabban hallani permakultúrás kezdeményezésekről. Tavalyi cikkünkben a kertészeti vonatkozásait mutattuk be, ezúttal kitérünk nemzetközi és hazai történetére, gyakorlati és etikai alapelveire is, valamint bemutatunk egy kertészeti vállalkozást, amely permakultúrás alapokra épült.

Kapcsolódó bejegyzések

Hajléktalanoknak alakítottak ki permakultúrás kertet Budapesten

A Táblás utcai hajléktalanszállón hozta létre az ország első szociális szabadidőparkját a Budapest Bike Maffia, ahol nem csak pihenni, de sportolni és kertészkedni is lehet.

A permakultúra gyökerei a világon és Magyarországon

Az 1970-es évek végén az ausztrál Bill Mollsion és David Holmgren alapozták meg a permakultúrát, amely egyszerre tervezési keretrendszer és gyakorlati eszköztár a hosszú távon fenntartható gazdálkodáshoz. Az egynyári és évelő növénykultúrákat, az állattartás módjait a helyi viszonyokra és lehetőségekre alapozza, ezért a világon bárhol megvalósítható. Az alkalmazkodásban a megfigyelésnek, a tervezésnek, az értékelésnek és az újratervezésnek központi szerepe van. Nem véletlenül hívják a hivatalos képzést permakultúrás tervezési képzésnek (PDC, „Permaculture Design Certificate”). Ez a képzés a mozgalom egyik alapköve is. Működő gazdaságok, ökofalvak, városi kertek szolgálnak bemutatóterepként, miközben mindenki a saját projektjének tervein dolgozhat. A PDC képzések mára szinte az egész világon elterjedtek. Helyi szakembereknek köszönhetően pedig változatos vidéki és városi viszonyokhoz alkalmazkodott gazdálkodási rendszerek és a változás iránt elkötelezett közösségek kialakulását segítik elő. 

Nem telt 10 évbe sem, Baji Bélának és Borsos Bélának hála már az 1980-as évek végén megjelentek a permakultúra első magyar nyelvű szövegei, 1993-ban pedig az első PDC képzés is lezajlott Magyarországon. Ekkor a mérsékelt égövön a permakultúra még gyerekcipőben járt, azonban a gazdálkodással kapcsolatos elvei nem voltak előzmény nélküliek. Baji Béla könyvében rámutat az említett előzményekre a magyar gazdálkodási hagyományokban. Ide tartoznak például a közösen használt és kezelt, gyümölcsfákkal tarkított legelők, ahol a haszonállatok táplálékra és árnyékra, a falubeliek pedig gyümölcsre találtak. De a hagyományos ártéri fokgazdálkodás – a folyók természetes, ciklikus kiöntésére alapozott gazdálkodás – is a permakultúrához hasonló ökológiai elvek mentén működött.

A téma iránt érdeklődő közösség eleinte az Élőfalu Hálózaton belül találkozott. 2006-ban informálisan, 2016- ban pedig formálisan is megalakult a Magyar Permakultúra Egyesület (MAPER).  Az egyesület minden évben szervez képzéseket és számos ingyenes előadást az érdeklődőknek a Permakultúra Klub keretében. A tagok között vannak gyakorló gazdálkodók, akik önellátásra vagy piaci termelésre rendezkedtek be, mások a városi kertekben aktívak, és vannak, akik még tervezgetik a vidékre költözést és az önellátó élet megvalósítását.

Révai Matyi 2019-ben végezte el a PDC képzést. “Már korábban hallottam az utazásaim során a permakultúráról, találkoztam működő gyakorlatokkal Malajziában és Új-Zélandon. Beletanultam érintőlegesen a gyakorlatba, és elkezdett érdekelni a hivatalos része is. Mindig is vágytam a vidéki életre, és szerettem volna ebbe tudatosan belevágni, nem csak hirtelen ötletből kecskéket venni és átülni a városi mókuskerékből a vidéki mókuskerékbe, kiégni. Szerintem nagyon fontos az a rendszerszemlélet, amit a permakultúra ad. Az, hogy gondolkozzunk, és mélyen tervezzük meg az életünket, a helyi környezetet, és azt, hogy hogyan fog a kettő egymáshoz illeszkedni.”

Tudatos tervezéssel a hosszútávon életképes gazdálkodásért

David Holmgren definíciója szerint „a permakultúra olyan mezőgazdasági termelő rendszerek tervezése és működtetése, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák változatosságával; és a természetes táj olyan integrációja, mely lakóinak biztosítani tudja az élelmet, az energiát, a lakást és egyéb anyagi és nem anyagi szükségleteket.”

A tervezés során tehát nem az esztétikai megjelenés, hanem legelső sorban az egymást támogató funkciók vannak a figyelem középpontjában. Ezeket a funkciókat az ember számára hasznos fajokból létrehozott közösségek – az élő, a földrajzi és az épített elemek – együttműködve látják el. Ebben pedig  a természetes rendszerekre hasonlítanak. Az első lépés a tervezésben az alapos felmérés és megfigyelés. Gyakran hallani permakultúrás profiktól, hogy érdemes akár 1–2 évet is rászánni a tervezésre, ez idő alatt pedig alaposan megfigyelni a szezonális változásokat, a már működő ökoszisztémát, az energia és a víz áramlásának irányait a rendszeren belül. Tereprendezéssel ezeket az áramlási irányokat kis mértékben meg lehet változtatni. Mind a tervezésben, mind a mezőgazdasági gyakorlatokban iránymutatást ad az a 12 permakultúrás alapelv, amelyet David Holmgren 2002-ben összegzett az addigi permakultúrás tapasztalatok alapján.

Mint a neve is utal rá, a permakultúra – azaz a permanens agrikultúra – olyan rendszerek kialakítására törekszik, amelyek a lehető legkisebb beavatkozással és külső erőforrások bevonása nélkül hosszú távon tudnak működni. Ehhez elengedhetetlen a tudatos tervezés, az a törekvés, hogy kiaknázzuk egy terület adottságait és a rendelkezésre álló erőforrásokat. Erőforrásnak tekinthető minden, ami a termelési szükségletek kielégítéséhez szükséges, így a tápanyagok, az energia és a víz is.

A domborzati viszonyok mentén történő tervezés segíthet például az esővíz tudatos irányításában, megtartásában (övárkok révén), míg a fagyzugok és a napos oldalak a növények kiválasztása szempontjából lehetnek iránymutatóak. Az ökológiai rendszer hosszú távú működésének biztosítása miatt is kiemelten fontos a hulladékmentesség, az anyag- és energia-körforgás. Ideális esetben minden elemnek több funkciója van, és minden funkciót több elem lát el, így egymás szerepét át tudják venni, amitől a rendszer összességében stabilabb lesz. Például egy bodzából ültetett sövény egyszerre szolgálhat bodzaszörp alapanyagául, segíthet megvédeni a területet az erős széltől, és bogyói szolgálhatnak eleségül a madaraknak.

A tervezés során a hosszú távú terveket is figyelembe kell venni. Egy gyümölcsöst például nehéz 10 év múlva áttelepíteni, ha nincs jó helyen, bár kisebb korrekciókra természetesen van lehetőség. A tervezés másik központi eleme a zóna alapú szemlélet, amely szintén a hatékonyságot szolgálja, leginkább az emberi munka és figyelem szempontjából. Ennek értelmében a lakóházhoz közel a gazdaság azon elemei kapnak helyet, amelyek folyamatos figyelmet, napi betakarítást igényelnek: például a konyhakert vagy a baromfiudvar. A központtól távolabb pedig a kevesebb figyelmet, szezonális munkát igénylő területek lehetnek, például a gyümölcsös, a legelő vagy a tűzifának való erdő.

A képzésen elsajátított tervezésről Matyi így mesél:  “A képzésnek nemcsak az a lényege, hogy a természetes rendszereket, zónákat megismerd, hanem a bemutatót tartó emberek a saját tapasztalataikat is hozzáteszik. Igazi közösségi élmény a 10 napos tematikus tábor. Készítettünk egy közös tervet. Mindenkinek életre szóló élmény volt, hogy a permakultúra eszközeit alkalmazva saját tudásunkat is beletettük a közösbe. Egyedül ilyen ismereteket nem tudsz elsajátítani. Ez a feltöltő energia vitt tovább egy csomó embert, akikkel azóta is sokat beszélünk. Amióta Zalába költöztünk, már szervezzük a regionális találkozókat is.” 

Gazdálkodás permakultúrás elvek mentén

A permakultúrás mezőgazdaság számos átfedést mutat a biogazdálkodás és a hagyományos gazdálkodás gyakorlataival például a vegyszer- és műtrágyamentes termelés, a rendszerszemlélet és az alkalmazott technikák területén is. A növénytermesztésben a veteményes mellett központi szerepe van az évelő növényeknek vagy az évelősített kultúráknak. Ezek olyan növények, amelyek évről évre egy helyben maradnak. Ide tartoznak például a vegyes kaszálórétek, a legelők, a gyümölcstermő bokrok és fák, de az évelő zöldségek és az önvető növények is. Ezek használata azért is fontos, mert a permakultúra kerüli a talajbolygatást, azaz a szántást vagy az ásást. Így a talaj ökoszisztémája is sértetlen marad, csökken a víz és a tápanyagveszteség. Az állattartásban elsősorban a legeltetés jellemző, valamint olyan kisebb haszonállatok tartása, amelyek segítik a tápanyagok körforgását.

A egymást támogató funkciók megvalósulhatnak például a növényvédelemben a riasztó növények alkalmazása által vagy a kártevők természetes ellenségeinek – például madaraknak vagy ragadozó rovaroknak – a támogatása révén. Ők akkor fogják jól érezni magukat a kertben, ha élőhelyük, táplálékuk biztosítva van, és az átteleléshez is találnak maguknak zugokat. A permakultúrás kertben nem ritka látvány a lemetszett ágak kupacolása darálás helyett, az őszi avar helyben hagyása, lokális komposztálása. Ahogy a gallyak nem számítanak hulladéknak, úgy a gyomok sem ősellenségek. Jelenlétük lehet jelzés a talajminőséget illetően, és ökológiai funkciójuk is lehet, segíthetik a víz megtartását. A permakultúrás kertben így nemcsak gyomirtóval nem találkozunk, de a mechanikai gyomirtás sem jellemző. A gyomszabályozás természetes módon történik (pl. talajtakarással), és sosem a teljes kiirtásra törekszik.

A jellegzetes elemek közül érdemes még kiemelni a tudatosan összeállított növénycsoportokat, azaz „guild”- eket, amelyek fákból, bokrokból és lágyszárúakból állnak. A sokféleség a növénycsoportokon túl is megmutatkozik a fent már bemutatott változatos funkciókban, az állatok, növények sokféleségében. Egyetlen faj nem tudja az adott terület minden adottságát kiaknázni. A változatos növény- és állatvilág sokféle haszonvételi lehetőséggel szolgál. A változatosság értékeléséhez azonban új szemléletre van szükség a hatékonyság és a haszon fogalmát tekintve is. A haszon itt nemcsak az emberek számára hasznosítható hozam, hanem minden, ami támogatja az ökológiai rendszer működését. Valamint a hatékonyság sem csak a befektetett munkaóra és a betakarított termény szemszögéből érvényesül, sokkal inkább az anyagok és az energia hatékony felhasználásában, a tápanyagok körforgásában jelenik meg.

Több mint mezőgazdaság: etikai elvek és életmód

Mint látható, a permakultúra az emberi fennmaradás hosszú távú biztosítását az ökológiai rendszerrel szorosan együttműködve képzeli el. A népszerű alternatív mezőgazdasági irányzatok közül valószínűleg a legkiterjedtebb filozófiai háttere, etikai alapelvei – így az élet egyéb területére is kiterjedő hatásai – vannak. Az etikai alapelvek közül az első a föld védelme („earth care”), ami a gyakorlatban a környezetvédelmet, a környezetszennyezés csökkentését jelenti, valamint az élőlények, ökoszisztémák védelmét emberi hasznuktól függetlenül. A második alapelv az emberek védelme („people care”), vagyis az emberi gondoskodás elmélyítése, a társadalmi igazságtalanságok elleni küzdelem, a közösségek erősítése, melyekben minden egyén megtalálja a maga helyét. A harmadik alapelv a javak igazságos elosztása („fair share”), ami egyrészt vonatkozik az erőforrások és a tudás igazságos elérhetőségére az emberek között, másrészt csökkenteni igyekszik az ökoszisztémákat károsító felesleges fogyasztást. Ezek az alapelvek azonban túlmutatnak az önellátó gazdálkodás megtervezésén és gyakorlásán.

A permakultúra életmóddá kezdett alakulni, alapelvei jól alkalmazhatóak mindenki számára, aki kevesebb hulladékot termelve, kisebb ökológiai lábnyommal szeretne élni. Ennek a folyamatnak a hátterében az a felismerés áll, hogy ellenálló agrár-ökoszisztémákat csak akkor tudunk létrehozni, ha mögöttük elkötelezett, jól működő közösségek állnak. Mind a tervezési elvek, mind az etikai alapelvek értelmezhetőek, alkalmazhatóak az egyéni életmód és a közösségi tervezés, működés területén is. Pozitív hangvételű, megoldásközpontú üzenetei jól rezonálnak a klímaváltozás ellen küzdő fiatalabb generációval és a városi lakosokkal is. Vallásoktól, politikától függetlenek, nem kívánják életünk teljes feladását, de segítenek napról napra környezettudatosabban, a társadalomban is jobban működni. A permakultúra elvei így érvényesülnek például a tudatos öregedéssel, gondoskodással foglalkozó közösségekben, az átalakuló közösségfejlesztési megközelítésekben és az alternatív élelmiszerrendszerek kialakításában is.

Matyiéknak az újonnan induló vidéki életükben és vállalkozásukban is segítségükre van a permakultúrás közösség. „Van egy nagyon könnyen kezelhető közös nyelvezet. Ez azért jó, mert a közös célokat összekapcsolva tudjuk egymást segíteni. A „fair share” erről is szól: ha nekem már elég, és megvan a tudásom, akkor ezt is meg tudom osztani. Ettől lesz ez bizalmi kapcsolat, segítünk egymásnak. Most vettünk egy birtokot Zalában, elkezdtük megfigyelni, megtervezni. A saját életterem kialakításához is fogom használni. A MAPER-ben egy oktatási programban segítek, és a vállalkozás felépítésében is alkalmazzuk az említett etikai elveket. Ott is gondolkodunk, hogy szolgáltatásként permakultúrás terveket készítsünk. Nemcsak a környezeti, hanem a társadalmi kihívásokra, például az elmagányosodásra is választ nyújthat ez a szemléletmód.“

Árutermelés és vállalkozásfejlesztés permakultúrás alapokon

A permakultúrás szemlélet gyakorlati megvalósulásának számos jó példájával lehet találkozni Magyarországon ökofalvakban, ökoközösségekben és egyéni gazdaságokban. Egyre gyakrabban pedig már városi körülmények között is tetten érhető ez a szemlélet, legyen szó társasházi gangon működő kertről vagy közösségi gombatermesztésről. Vitathatatlanok az eredmények a jó gyakorlatok kidolgozásában és a közösségfejlesztésben, ezek egyelőre jellemzően az egyéni vagy a kisközösségi önellátást szolgálják. Azonban ha a permakultúrás szemléletmód az árutermelésben is hangsúlyosabban megjelenne, közelebb kerülhetnénk egy teljesen új alapokra helyezett élelmezési rendszer megvalósításához is. Egy ilyen ideális rendszer egyszerre szolgál egészséges élelmiszert a fogyasztóknak, védi a környezetet, és erősíti a helyi közösségeket.

A kevés árutermelő gazdaság közül a Kóspallagon működő Pallagvölgyi Biokert példája szemlélteti jól, hogyan tudnak a permakultúrás elvek nem csupán a mezőgazdasági gyakorlatokban, hanem a vállalkozás minden területén megjelenni. A gazdaság közösségileg és az erőforrásokat tekintve is illeszkedik a településhez. A kertészet alapítóinak fontos a helyi beágyazottság. Munkalehetőséget kínálnak, kezelik és hasznosítják a település zöldhulladékát, a szomszéd lovainak trágyáját is. A megtermelt zöldségeket közösségi gazdaságként értékesítik, azaz a vásárlók előfizetéses rendszerben kapnak hetente egy doboznyi aktuálisan elérhető terményt.

Az összesen közel egyhektáros területen szabadföldön és fóliasátorban termesztenek zöldségeket és fűszernövényeket. Hasonló méretben számos „market garden”, azaz intenzív biotermesztést végző gazdaság található már Magyarországon. Ezek jellemzően fix szélességű ágyással, nagy mennyiségű komposzttal és mechanikai gyommentesítéssel működnek. Bár van némi hasonlóság is, a kóspallagi kertben azonban rögtön szembetűnik a nagyfokú változatosság és a bőségesen alkalmazott mulcs. Szilágyi Alfréd, a kert egyik alapítója így összegzi a látványt: „A kertben látszik, hogy az ökológiai szempontok legalább annyira fontosak, mint az, hogy profitábilisan termeljünk. Már az első évben sokat kísérleteztünk például a mulcsozási módokkal, a szintvonalas műveléssel.” 

A viszonylag meredek területen a lejtőre merőleges ágyások közül néhánynál jellegzetes mintázatot mutat az övárkok alkalmazása. Az árkok az ágyások között, mulcsolással kombinálva segítik megtartani az esővizet és megakadályozni, hogy egy nagyobb özönvíz lemossa a talajt a dombról. A klasszikus, ridegebb szabályokat követő intenzív kertészetekkel szemben itt a rugalmasságon, a kísérletezésen, az alkalmazkodáson van a hangsúly. „A hatékonyságot szem előtt kell tartani, de nem mindenáron. Ez a munka egy idő után gépiessé tud válni. Ugyanolyan fontos jól érezni magunkat, mint amilyen fontos a hatékony munkaszervezés és a megfelelő munkaeszköz. Az ökológiai szempontok előtérbe helyezése gyakran a piaci hatékonyság rovására megy, ezért folyamatosan megfigyelünk, értékelünk és mérlegelünk. Ez sok vitát és folyamatos, közös szakmai fejlődést eredményez. Idén télen, az első szezon lezárásával, igazán izgalmas lesz szisztematikusan végiggondolni az eredményeket és kitalálni a fejlesztési irányokat.”

A 2021-es első termelési szezont közel egyéves tervezési folyamat előzte meg, amely során a kert tervezése mellett az együtt dolgozó közösség alapjait is lefektették. Az 5 alapító tagnak a vállalkozás sikeressége mellett ugyanolyan fontos, hogy barátilag működjenek, a sok munka ne menjen a kapcsolatok rovására. Ehhez elengedhetetlen az önreflexió, a saját személyiségjegyek felismerése. Az intenzív felkészülés valószínűleg segített év közben könnyebben áthidalni a problémákat.

Hogy mégis mi kell a permakultúrás élethez? Alfréd szerint „…permakultúrás életet anélkül is lehet élni, hogy termelnél valamit. De az nagyon fontos, hogy a hellyel a természetes kapcsolatod meglegyen. A hely lehet balkonkert, vagy önkénteskedhetsz egy közösségi kertben is. De akár arról is lehet szó, hogy belépsz egy dobozközösségbe, és minden héten egyszer kimész a kertbe, és kapcsolatba kerülsz a földdel. Ha nem az egyén szintjén nézem, hanem projektszinten, akkor egy cég vagy egy közösség megszervezését is lehet permakultúrásan végezni, akkor is, ha nem mezőgazdasággal foglalkozik. A permakultúra településszinten is meg tud valósulni, bár itt, Kóspallagon mindenkinek más a megközelítése. Amit én permakultúrás gazdaságnak nevezek, az másnak hagyományos kertészet vagy fás legelő. Nem a neve számít, hanem az, hogy teljesüljenek az etikai alapok!”

Fotók: Réthy Kati