Egyre több felfedezést teszünk a nagytestű állatok környezetre gyakorolt pozitív hatásáról, de félő, hogy a kihalás szélére sodródó fajok már nem sokáig tudnak társaink lenni a klímaváltozás elleni harcban.
A Revelator cikke az afrikai erdei elefánt és a nagytestű bálnák környezeti hatásait mutatja be. Előbbiek a trópusi élőhelyek szénmegkötő tulajdonságát növelik, mert lehetővé teszik, hogy a fák nagyobbra nőjenek.
Mindezt úgy kell elképzelni, hogy az erdőkben barangoló óriások lába alatt a gyümölcsdarabok, levelek vagy fadarabok összezúzódnak, mintha csak egy óriás kertész készítené a komposztot, mely aztán táplálja a fákat. Az már csak hab a tortán, hogy ürülékükkel növények magjait is terjesztik.
Ez olyan jelentős munka, hogy egy tavalyi tanulmány szerint a faj kihalásával az afrikai erdők biomasszájuk 7%-át is elveszíthetnék, amely 3 milliárd tonna szénnel egyenértékű. Nem rossz teljesítmény ez egy olyan fajtól, melynek már csak kevesebb mint 100 ezer egyede van.
Az orvvadászat mellett ráadásul újabban a klímaváltozás is fenyegeti őket: egy szeptemberben megjelent kutatás szerint, mely egy gaboni erdőt vizsgált, az élőhely fáinak gyümölcstermése 81%-kal csökkent, ez pedig veszélybe sodorta a gyümölcsöt fogyasztó erdei elefántokat.
Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!
A cikk szerint az erdei elefántok megmentését az orvvadászat visszaszorításával kell kezdeni, melynek fő motivációja az elefántcsont. A feketepiacon egy-egy elefánt agyara 40 ezer dollárt is érhet, amely viszont elenyésző azzal szemben, hogy az átlagosan 60 évnyi élettartama alatt akár 1,75 millió dollárt is „termelhet” szén-dioxid megkötő munkájával egy óriás.
A megoldás kulcsa az lehet, ha ezt a hasznot el tudjuk juttatni a helybeli emberekhez, akik így nem fogják fillérekért legyilkolni az állatokat, viszont érdekeltek lesznek megvédésükben. Ez a szén-dioxid kvóták kereskedelmének és szabályozásának felülvizsgálatával, azt az ökoszisztéma szolgáltatásokra való kiterjesztésével lehetne elérni.
