A napelemek már elérték azt a fejlettségi szintet, hogy felhős, borult idő esetén is képesek termelni valamennyi energiát. Mégis sokkal egyszerűbb lenne, ha képesek lennénk folyamatosan napsütésben tartani őket.
Az világűrben nincsenek felhők, sem más zavaró tényezők, ráadásul a napsugárzás is jóval intenzívebb a bolygónk légkörének szűrőhatásán kívül. Ennek kihasználását célozza az amerikai SSPIDR (Space Solar Power Incremental Demonstrations and Research Project) program, melynek első lépéseként az amerikai légierő olyan műhold felbocsátását tervezi, amely nagy hatásfokú, csúcstechnikás napelemekkel termelhetné az áramot.
A műhold két fő egysége a Helios nevű napelempanel és a SSPRITE rövidítésű rádiófrekvenciás eszköz, mellyel a megtermelt energiát tervezik továbbítani. Az eszközzel mind a felszínre, mind más űreszközök számára szeretnék közvetíteni az energiát, de sok kísérlet vissza van még addig, hogy a 2024-ben Föld körüli pályára álló Arachne nevű műhold energiával láthassa el a Holdra és Marsra induló küldetéseket.
(index)
