Február második napja több okból is fontos dátum az évben. Egyrészt a katolikusok ekkor ünneplik a Gyertyaszentelő Boldogasszony napját, másrészt ilyenkor szokták bizonyos emlősállatok, hazánkban legfőképpen a medvék viselkedéséből kikövetkeztetni, hogy meddig marad még a tél. Néhány állat valóban a jövőbe lát, de vajon mi teszi képessé őket arra, hogy megérezzék a közelgő időjárási eseményeket?
A népi megfigyelés és a rá épülő időjóslással kapcsolatos hiedelem szerint ha a medve február másodikán kijön a barlangjából, és meglátja az árnyékát, ijedtében visszabújik, tehát még jó ideig számíthatunk a hideg, zimankós időjárásra. Amennyiben azonban borús, felhős az ég ezen a napon, így a medve sem riad meg a saját árnyékától, fellélegezhetünk, mert ez azt jelenti, hogy közel már a tavasz és vele együtt a felmelegedés.
A klímaválságnak köszönhetően persze az elmúlt években egyre kiszámíthatatlanabbá vált az időjárás, így messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni a mackók árnyékából. Érdekes viszont, hogy nem a barna bundás mézfaló az egyetlen olyan állat, amelynek jellegzetes viselkedése megjósolja bizonyos időjárási fordulatok bekövetkezését. Egyes madarak, kétéltűek, halak, rovarok és némely férgek ugyanígy előre megéreznek dolgokat. Ebben a cikkben – a teljesség igénye nélkül – az emlősök köréből gyűjtöttünk össze egy-két érdekes példát az állati jóstehetségekre.
Kapcsolódó bejegyzések
A medvék mint időjósok – avagy miről árulkodik a macik árnyéka?
Tényleg hosszú lesz a tél, ha a medve meglátja az árnyékát, és visszamegy aludni? Vagy a medvék nem is alszanak téli álmot?
Mitől lesz egy állatból időjós?
Az állatok időjóslási képességeire nagyon régen felfigyelt az emberiség. Már az ókori görögök és rómaiak is tudták, hogy bizonyos állati viselkedésmintázatok hamarosan bekövetkező meteorológiai jelenségeket vetítenek előre, ennek oka azonban korántsem valamilyen természetfeletti, mágikus képesség, épp ellenkezőleg. Nagyon is kézzelfogható, racionális magyarázata van annak, hogy egyes állatok „kiszagolják” a küszöbön álló esőzéseket, zivatarokat, viharokat vagy éppen az intenzívebb fagyokat.
Bár a legtöbb ember automatikusan a medvére gondol, ha időjós állatokról van szó, az emlősök között a jóstehetséggel megáldott fajok képviselőinek tekintélyesebb hányada nem a nagytestűek csoportjából kerül ki. Tény, hogy jósolhat a szamár, a juh vagy éppen a szarvasmarha is, ám a legtöbb jövőbe látó emlős ezeknél sokkal kisebb termetű, így aztán az életben maradásáért is komolyabban meg kell küzdenie, hiszen több veszély leselkedik rá, mint méretesebb társaira. Mivel ezeknek az állatoknak egy közelgő esőzés vagy egy erős széllel járó vihar az életébe kerülhet, ösztönösen félelemérzet támad bennük az ilyen időjárásra utaló első jelek észlelésekor, így igyekeznek mielőbb biztonságot nyújtó menedékhelyre lelni.
Az időjóslás képességét tehát többnyire az egyik legerősebb ösztön, a túlélésre való törekvés váltja ki az állatokból. A jóslási tehetség minősége, erőssége pedig annak függvénye, hogy mennyiben befolyásolja az adott állat életét a küszöbön álló időjárási esemény.
Mit jósol a denevér, a mókus vagy a hód?
A horrortörténetek miatt a denevérekhez elsősorban az átváltozást szokták társítani a mágikus képességek közül, ám amíg a vérszívó vámpírokhoz csupán a fikció szintjén van közük ezeknek a szárnyas kis emlősöknek, az időjóslási tehetségük a valóságban is megmutatkozik. Viselkedésükből viszont nem a zord idő érkezésére, hanem az előttünk álló derült napokra következtethetünk. A megfigyelések szerint ugyanis ha a denevérek nagy csapatokban jönnek elő a rejtekhelyükről, és hosszan repdesnek a szabadban, azt jelzi, hogy másnap szép idő várható. És hogy mi köze ennek a túlélési ösztönhöz? Nagyon egyszerű: a meleg napok előtt lévő balzsamos, nyári estéken tele van a levegő rovarokkal, az éhes denevérek pedig ilyenkor addig lakmároznak belőlük, amíg csak bírnak, hiszen ki tudja, legközelebb mikor nyílik erre lehetőségük.
Kapcsolódó bejegyzések
Az élet nem csak lógás: pillantsunk be a denevérek világába!
A denevérek az egyetlen ma élő aktív repülésre képes emlőscsoport, de nem csak emiatt érdekesek.
Ha ki szeretnénk deríteni, érdemes-e a hétvégére kerti partit szerveznünk az ismerőseinknek, az internet, a televízió és a rádió prognózisa mellett akár a mókusok viselkedését is tanulmányozhatjuk. Amennyiben ugyanis eső, zivatar várható, azt ezek az aprócska állatok általában megérzik. Mivel a mókus halálosan fél a komolyabb esőzésektől, biztosra megy, és az élőhelye közelében több odút is kialakít magának, így számos menekülési lehetősége van, amikor érzi, hogy vihar közeledik. A mókusok általában már a cudar idő megérkezése előtt fél nappal nyugtalankodni kezdenek, sokszor füttyögő hangot hallatnak, vagy csattogtatják a lábaikat. Ha tehát ilyesmit észlelünk, jobb, ha fedett helyen fogadjuk a baráti társaságot.
Szállást építő hód láttán pedig készüljünk a fűtési szezonra, a fanyűvő bundások szorgoskodása ugyanis egyértelmű jelzése az első kemény fagy megérkezésének. Ha hosszan kitart az indiánnyár, a hódok ráérősen tengetik mindennapjaikat a vízpartokon, ám jó előre megérzik a hideg idő közeledtét. Váraik felépítése több napig eltarthat, és ha nem végeznének a munkálatokkal a víz befagyása előtt, „hajléktalanként” kellene átvészelniük a zord téli napokat.
Hiába a tehetség, az állatok nem műszerek
Bár a leírt viselkedésmintázatok tudományosan igazoltan jelzik bizonyos időjárási jelenségek bekövetkeztét, fontos tudnunk, hogy egy-egy állatfaj különböző egyedei más-más mértékben érzékenyek a légköri változásokra. Előfordulhat tehát olyan eset is, hogy egy adott példány semmilyen szinten nem mutat érzékenységet a viharra vagy éppen a túlzott melegre, társaira nézve viszont valósak az időjóslással kapcsolatos megfigyelések.
Ugyancsak tartsuk észben, hogy ezek az állatok nem gépek, ennélfogva a nem tűpontos jelzések nem kérhetők rajtuk számon. Bár előfordul, hogy pontatlanul jósolnak, sok esetben azért levonhatunk ezt-azt a viselkedésükből, ha elég kitartóan, türelemmel és komolyabb elvárások nélkül tanulmányozzuk őket.
A Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón is számos előadást és kerekasztal-beszélgetést tartottak a szélsőséges és változékony időjárásról, valamint a globális felmelegedésről.
Felhasznált irodalom:
Fehér Jenő: Időjós állatok és növények. Béta Kiadó. Budapest, 1943.
Kiemelt kép: Canva
