Ha a téli álomra gondolunk, egyből a medve jut eszünkbe, pedig nem csak ő az, aki ezekre a fényben is szűkös hónapokra lehunyja a szemét.
Az állatok egy része azért szenderül álomba télidővel, mert a rendelkezésre álló források mennyisége igencsak lecsökken. A vizek befagynak, ehető termést már alig találni, a halak elvermelnek, a szarvasfélék csapatokba verődnek, tehát a biztos éhhalál várna rájuk.
A madarak el tudnak vándorolni, de a többmázsás medve, még ha napjában hatalmas területet is képes bejárni, nem tud „elvonulni” melegebb tájakra. Marad tehát a „hibernáció”, amikor még a pulzusuk is leesik, szívük percenként alig párat ver.
Csakhogy az enyhe telek és a rengeteg szemét kiverte az álmot a szemükből. Mára Erdélyben vagy a Felvidéken télen inkább bepofátlankodnak a falvakba és a városokba, ahol egyre tarthatatlanabb a helyzet, és ennek megoldását a szakmaiatlan természetvédelem csak tovább nehezíti.
Kapcsolódó bejegyzések
A medve nem játék!
Az erdélyiek mindennapjaiban természetes a medvékkel való találkozás. Dezső László természetfotós a Lekvárral való első találkozásról és friss könyvéről is mesélt interjúnkban.
