A 2021-es rekord év után idén tovább gyorsulhat a megújuló erőművek terjedése Európában, de fokozni kell a tempót a klímacélok és az energiafüggetlenedés eléréséhez.
Az orosz-ukrán háború kitörését követően az Európai Unió kormányának is nevezett Európai Bizottság és a legtöbb tagország érdemben megemelte a megújulóenergia-kapacitások növelésére vonatkozó célszámait, ezzel is elősegítve a minél gyorsabb függetlenedést az egy csapásra nyomasztóvá vált orosz energiától. Az Európai Bizottság így immár 45 százalékra emelné a megújulók arányát a bruttó végső energiafogyasztáson belül. Ez nemcsak a jelenleg érvényes 32 százalékos célt haladja meg jelentősen, de magasabb a Fit for 55 klímacsomag 40 százalékos célszámánál is (2020-ban 22,1 százalék volt az érték). Olyan államok is így tettek, amelyek kormányai a háború előtt – amikor már egyre több hang figyelmeztetett arra, hogy az orosz gázszállítások csökkenése tudatos eleme a Kreml EU megosztásáért is folytatott hibrid háborújának – még a túlságosan ambiciózus uniós megújulóenergia-politikát kárhoztatták a 2021 nyara óta fejlődő energiaválságért.
Magyarország hivatalosan még nem emelte meg a 2020-as Nemzeti Energia- és Klímatervben megfogalmazott azon célját, mely szerint a megújuló energiaforrások arányát legalább 21 százalékra emeli 2030-ig a bruttó végső energiafelhasználás arányában (ezzel lényegében sereghajtó az EU-ban). De több, miniszteri szintű megszólalás arra utal, hogy az aktualizálás alatt álló nemzeti energiastratégia új változata az eddigieknél nagyobb szerepet szán majd a megújuló energiának Magyarország jövőbeli energiaellátásában.
A trend tehát azt mutatja, hogy a megújulók, elsősorban az időjárásfüggő nap- és a szélerőművek telepítésének fokozása, ironikus módon az ellátásbiztonság növelésének és az árak visszaszorításának szintén az egyik legfontosabb eszköze lett, az energiahatékonyság- és takarékosság fokozása, valamint az alternatív fosszilis források beszerzése mellett. Az ironikus szál ráadásul tovább húzható, hiszen – bár rövid távon a szén felhasználását is növeli – a jelek szerint éppen a fosszilis energia exportjától messzemenőkig függő Oroszország háborújának hatása gyorsíthatja fel a megújuló energiaforrások klímaügy szempontjából is létfontosságú terjedését.
Bár a megújuló erőművek telepítése jóval rövidebb beruházási ciklusokban valósul meg, mint a hagyományos erőműveké, az energiaátmenet felpörgetése így sem megy egyik napról a másikra, ezzel együtt érdemes megvizsgálni, hogyan halad Európában az új nap- és szélerőművek építése, különös tekintettel az energiafüggetlenedési és klímavédelmi célkitűzésekre.
Kapcsolódó bejegyzések
Háztartási kiserőművek: miért csak a napelemek rúghatnak labdába?
Akár saját szélturbinánk, vízerőművünk vagy gázerőművünk is lehet, de nem véletlen, hogy világszerte a napelemek dominálnak.
Klímavédelem, ellátásbiztonság, megfizethetőség: mind egy irányba mutat
Lényeges leszögezni, hogy a klímacélok és az energiafüggetlenedési tervekben szereplő számok összhangban állnak egymással. Vagyis a globális felmelegedés 1,5 °C-on tartásához szükséges intézkedésekkel elérhetők a REPowerEU-ban kijelölt célok is, és a mainál stabilabb és olcsóbb villamosenergia-rendszer hozható létre. Ez azzal együtt igaz, hogy a háború kitörése után kidolgozott REPowerEU jelentősen emelte a 2030-ra korábban kitűzött célokat. A terv szerint az évtized végére 1236 GW-ra kell növelni az EU megújulótermelő kapacitását a 2021-es 513 GW-ról, míg az eddigi cél 1067 GW volt. Elemzések szerint mindehhez kívánatos és lehetséges is, hogy az európai villamosenergia-rendszer 2035-re 70-80 százalékban nap- és szélenergiára álljon át. Eközben a földgáz részarányát 5 százalék alá kellene visszaszorítani a termelési mixben, a szenet pedig gyakorlatilag 2030-ig teljesen ki kellene vezetni a termelésből.
Általánosságban azonban az látszik, hogy miközben az EU-ban folyamatosan emelkednek a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos célkitűzések, a telepítések még mindig nem elég gyorsak a célok eléréséhez. 2021-ben az egész EU-ban összesen 47 GW új megújulós kapacitást hoztak létre, amelyből 34–36 GW-ot tettek ki a nap- és szélerőművek. Ez ugyan rekordnak számít, de a célok eléréséhez legalább 76 GW-ra kellene emelni az éves telepítéseket 2026-ig.
Az EMBER nevű, londoni székhelyű thinktank számításai szerint a nap- és szélerőművek jelenlegi éves telepítési tempóját körülbelül a kétszeresére kellene gyorsítani a 2020-as évtized közepére. Mások – például egy dán és német kutatók által jegyzett tanulmány szerint – az EU-nak ennél is jobban bele kell húznia, és a 2025-től 2035-ig terjedő időszakban évente 400 (!) GW új nap- és szélerőmű-kapacitást kellene telepítenie. Mindeddig 50 GW volt a legnagyobb egy év alatt elért bővülés.
Minden várakozást felülmúlhat a naperőművek terjedése
A jelenlegi előrejelzés szerint 2022–2023-ban és 4 év múlva is jóval kisebb, mindössze 38 GW-nyi megújulókat érintő kapacitásbővítés várható. A két nagy megújuló energiaforrás közül különösen a szélenergia területén szembeötlő a lassúság, nagyrészt az engedélyeztetési eljárások vontatottsága miatt. Ez különösen aggasztó, mivel a szélturbináknak a napelemekhez képest nagyobb átlagos kihasználtsága (kapacitásfaktora) miatt az elmaradásnak nagyobb negatív hatása van a teljes áramtermelési mixre is. A WindEurope európai szélenergia-iparági szervezet és a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) előrejelzései szerint az éves nap- és szélerőmű-telepítések 2022-ben és 2023-ban még megközelítik a célok eléréséhez szükségesnek tartott szintet, de 2024-től egyre nagyobbra nyílik az olló a várható és az elvárt trend között.
Az EU fotovoltaikus kapacitása az elmúlt 4 évben évi 15 százalékkal, exponenciálisan bővült. Ezt a rátát a következő években „mindössze” tartani kellene a 2030-as cél eléréséhez. Jelenleg azonban úgy néz ki, a növekedés jelentősen lelassul majd ebben a szegmensben is, és míg a szélerőmű-telepítések 2026-ban a szükségesnek tartott érték körülbelül 54 százalékét érhetik el, addig a naperőmű-kapacitás növekedése csak a 46 százalékát.
A hatalmas, de megoldható feladat teljesülési esélyeinek mérlegelésekor azt is érdemes figyelembe venni, hogy bár a megújulók terjedése még mindig lassabb a kívánatosnál, rendre meghaladja a korábbi előrejelzésekben foglaltakat. A 2022-es év eddigi fejleményei arra utalnak, hogy az Európai Unióban minden várakozást felülmúlhat az új naperőmű-telepítések volumene. A SolarPower Europe európai napenergia-ipari szervezet becslése szerint idén 39 GW-tal bővülhet az uniós fotovoltaikus kapacitás. Ez annyival növelheti az éves energiatermelést, mint amennyi 4,6 milliárd köbméternyi földgázból nyerhető ki (pusztán az energiamennyiséget tekintve, az eltérő rendelkezésre állást és rugalmasságot nem figyelembe véve).
A szabályozási környezet hiányosságaival szemben mindig nagyon kritikus szervezet most úgy véli, az ellátási lánc problémái, az alapanyagár-emelkedések és a beruházásokat sújtó egyéb gondok ellenére az európai fotovoltaikus kapacitás jelenleg a lehető leggyorsabban épül ki a nehéznek ígérkező tél előtt. Ez fontos és elengedhetetlen lépés ugyan az uniós orosz gázfüggőség csökkentése és a klímacélok szempontjából, de nem elégséges. Tovább kell tehát fokozni a tempót itt és az energiaátmenet más területein is a fenntarthatóság elérése és annak érdekében, hogy Európa a 2024/25-ös télre jelentős részben elérhesse az energiafüggetlenség állapotát.
