Az antropocentrizmus szó szerint emberközpontúságot jelent. Az antropocentrikus világnézet a környezeti etika, a környezetfilozófia terén olyan szemléletet jelent, amely szerint az ember magasabb rendű a Föld minden más életformájánál. E gondolkodás szerint „az ember az első”, a természetet pedig az ember létét szolgáló erőforrás. Az antropocentristák úgy vélik, hogy az embernek joga van uralkodni a növényvilág, az állatvilág és általában a Föld felett.

Ez többféle vallás és filozófia hitvallása, amelyek szerint Isten kifejezetten az emberiség hasznára teremtette a világot. Az antropocentrizmus az embert a természettől külön lévőnek és felette állónak tekinti. Úgy véli, hogy az emberi életnek belső értéke van, míg minden másnak (állatnak, növénynek, ásványi erőforrásnak stb.) csak hasznossági értéke van. Ez azt jelenti, hogy valaminek csak akkor van értéke, ha az ember számára hasznos egy cél eléréséhez. Például a fű azért nő, hogy legyen a marhának mit ennie. A marha meg azért van, hogy az embernek legyen mit ennie. Ezen világnézet szerint ezeket az „erőforrásokat” indokoltan ki lehet használni az emberiség érdekében.

Az antropocentrizmustól eltérően a biocentrizmus a természeti világra összpontosít, nézőpontja szerint a világ minden élőlénye egyformán fontos, vagyis az állatok élete ugyanolyan fontos, mint az emberé.

Az ökocentrizmus kiemelt fontosságot tulajdonít az ökoszisztéma egészének. Az élő és az élettelen komponenseket egyaránt fontosnak ítéli. Az antropocentrizmustól eltérően az emberi lényeket kevéssé tartja fontosnak. Csak akkor foglalkozik az emberekkel, ha a kérdés az, hogy az emberek hogyan befolyásolják az ökoszisztéma egészét.