A Duke Egyetem és a Duke Kunshan tudósai által vezetett kutatás szerint az Antarktiszi-félsziget nyugati részén a felmelegedő víz és a visszahúzódó tengeri jég megváltoztatja a helyi planktonközösséget, ami az éghajlatváltozásra nézve lehetséges következményekkel járhat. Az Antarktisz Nyugati-félszigetén végzett ötéves vizsgálat megállapította, hogy a vízhőmérséklet és a tengeri jégtakaró a domináns tényezők, amelyek befolyásolják a mikroszkopikus tengeri élővilág összetételét, amelynek fajgazdagsága és egyenletessége csökkent, és ezek a változások a globális felmelegedéssel összefüggésbe hozható üvegházhatású gáz, a szén-dioxid kisebb óceáni elnyeléséhez vezetnek.
Ez a láthatatlan erdő az óceánban felszívja a szén-dioxidot a légkörből, ezért az ebben bekövetkező változások hihetetlenül fontosak. A kutatás azt sugallja, hogy az erdő talán kevesebbet tesz ebből a Nyugati Antarktiszi-félszigeten.
magyarázza a tanulmány vezető szerzője, Yajuan Lin, a kínai Duke Kunshan Egyetem biogeokémiai adjunktusa.
A Nature Communications című tudományos folyóiratban tegnap megjelent tanulmány, amely kutatás 2012-ben kezdődött, az eddigi leghosszabb idősoros kutatás a DNS-alapú planktonközösség-szerkezet és az Antarktisz régió folyamatos szén-dioxid-kiviteléről, és először kapcsolja össze kvantitatív módon a planktonközösség-szerkezetet az ottani szén-dioxid-kivitel potenciáljával.
A kutatást az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány támogatásával Nicolas Cassar, a Duke Egyetem Nicholas School of the Environment biogeokémiai professzora végezte. A kutatócsoport és munkatársai, köztük az UNC Chapel Hill, a Rutgers, a Columbia Egyetem és a British Antarctic Survey tudósai évente kirándultak az Antarktisz Nyugati-félszigetre, elsősorban a Laurence M. Gould kutatóhajó fedélzetén, de rövid időt töltöttek az amerikai Antarktisz-bázis Palmer Station és a British Antarctic Survey Rothera állomásán is. DNS-mintákat gyűjtöttek mikrobiális tengeri élőlényekből, köztük algákból és mikrozooplanktonból, valamint tömegspektrométert alkalmaztak a szénmegkötés szintjének nyomon követésére. Az egyes utakat követően a kutatók hónapokat töltöttek a Duke Egyetemen és a Nantes-i Egyetemen a minták elemzésével egy nagy áteresztőképességű DNS-szekvenálási technológia segítségével, amely lehetővé tette számukra, hogy a mikroszkopikus méretük ellenére is megmérjék a minták fajszámát, a közösség összetételét, a szén-dioxid-szintet és más jellemzőket.
Jelentős változásokat találtak a mikroszkopikus tengeri élővilág közösségében, mivel egyes élőlények jobban alkalmazkodtak a melegebb, kevesebb jeget tartalmazó környezethez, míg mások elpusztultak. Ez a változás hatással lehet az éghajlatváltozásra, mivel a változó közösség elemzése azt mutatta, hogy csökkent a légkörből elnyelt szén-dioxid mennyisége.
Az Antarktisz part menti régiói különösen érzékenyek az éghajlatváltozásra, és némelyiküknél gyors jégveszteség tapasztalható. Ez az új kutatás azt mutatja, hogy ez a folyamat előrehaladtával és terjedésével a plankton sokféleségének jelentős csökkenését eredményezheti. Ez kihatással lehet az antarktiszi ökoszisztémára, és befolyásolhatja a Déli-óceánnak a szén-dioxid-kibocsátás mérséklésére való képességét is. A megállapítások különösen időszerűek és relevánsak az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület által nemrégiben közzétett jelentés nyomán.
nyilatkozta Mike Meredith professzor, a British Antarctic Survey oceanográfusa, a tanulmány társszerzője.
Az eredmények a novemberben megrendezésre kerülő 2021. évi ENSZ Éghajlatváltozási Konferencia (COP26) és az októberre tervezett ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezmény előtt is napvilágot látnak, és hozzájárulhatnak a biológiai sokféleség megőrzéséről és az éghajlatváltozásról szóló vitákhoz.
Eredményeink kiegészítik az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos adatokat, és segíthetnek abban, hogy világosabb képet kapjunk arról, hogy mi történik. A mintázat megerősítéséhez azonban hosszabb tanulmányra lesz szükség.
mondta Lin.
(fotó: pexels – Stephen Meyers)
