A bioszféra-rezervátumok olyan szárazföldi, tengeri és part menti ökoszisztémák területei, amelyeket természeti és kulturális jelentőségük alapján az UNESCO Ember és Bioszféra programja (MAB) keretében jelöltek ki. Olyan modellterületek ezek, ahol lehetőség van új ismeretek és gyakorlati megközelítések kipróbálására az ember és a természet, valamint a használat és a megőrzés közötti fenntartható kapcsolat megvalósítására. Ugyanakkor elősegítik a kutatást és az oktatást, valamint a tapasztalatcserét az ott élők között. A bioszféra-rezervátumok helyi megoldásokat kínálnak a globális kihívásokra. Ösztönzik a biológiai sokféleség csökkenésével, az éghajlatváltozással, a környezeti megfigyeléssel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kutatásokat, ekképp „a fenntartható fejlődés tanulási helyszínei”.

A bioszféra-rezervátumok eredete

A bioszféra-rezervátumok eredete az UNESCO (az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) által 1968-ban szervezett bioszféra-konferenciáig nyúlik vissza. A cél az volt, hogy a bolygó fő ökoszisztémáit reprezentáló szárazföldi és part menti területeket hozzanak létre, ahol védik a genetikai erőforrásokat, és ökoszisztémákkal kapcsolatos kutatásokat, valamint megfigyelési és képzési munkát végezhetnek kormányközi program keretében. Az UNESCO 1971-ben indította el hivatalosan az Ember és a Bioszféra Programot (MAB). A MAB célja az ember és a környezet közötti kapcsolat javítása világszerte. Az egyik projektje pedig az új védett területek (a bioszféra-rezervátumok) összehangolt világhálózatának létrehozásából állt.

Napjainkban 134 országban 738 bioszféra-rezervátum létezik, köztük 22 határokon átnyúló. Hazánkban öt országon belüli van – az Aggteleki, a Fertő-tavi, a Hortobágyi, a Kiskunsági és a Pilisi Bioszféra-rezervátum –, valamint egy határokon átnyúló, ez a Mura-Dráva-Duna Bioszféra-rezervátum.