A világon 124 kávéfajta létezik, és ezek közül csupán kettő – az arabica és a robusta – adja a globális kávétermelés 99 százalékát. Az, hogy ennyire csak két kávéfajtára támaszkodunk, kezd ésszerűtlennek tűnni. Felmelegedő világunkban a kávéültetvényekre fokozott nyomás nehezedik a betegségek, a szárazság és a rossz termesztési feltételek miatt. A kávé ára csaknem megduplázódott az elmúlt két évben, a nagyrészt Brazíliában, a világ legnagyobb kávétermelőjében tapasztalható szárazság és fagy miatt.
Ha több kávéfajtából választhatunk, az nem csak jó dolog, hanem létfontosságú lehet azoknak az embereknek, akik a megélhetésükért kávét termesztenek. Például a kávé Etiópia teljes exportjának egynegyedét teszi ki, és jelenlegi termőterületének 39-59 százaléka alkalmatlanná válhat kávétermesztésre, ahogy az éghajlat felmelegszik. Ahogy a többi kávétermő régió felmelegszik, egyre sürgetőbbé válik egy olyan növény iránti igény, amely ellenállóbb a magasabb hőmérsékletekkel szemben. A hőmérséklet emelkedésével egyre több kávétermő régió válik érzékenyebbé a levélrozsda-betegségre – a fertőzésre, amely több mint egy évszázaddal ezelőtt kiváltotta a liberica növekedését.
De mi az a liberica? Ez az a különleges bab, amelyről néhány kávérajongó azt reméli, hogy a kávé ellenállóbb – és finomabb – jövőjét hirdeti majd. „Sok embert meglep” – mondja Aaron Davis, a londoni Kew Gardens kávészakértője és a Nature folyóiratban megjelent új tanulmány szerzője, aki azzal érvel, hogy eljött a liberica ideje. Szerinte a kávéimportőrök és -eladók kezdenek odafigyelni a libericára, köszönhetően annak jellegzetes ízének, és mert olyan körülmények között tud növekedni, amelyeken más fajok nem.
Ezt tudnod kell, mielőtt újra kapszulás kávét innál!
A liberica nem mindig volt a kávéipar perifériáján. A 19. század végén egy rövid ideig ez volt a „bean du jour”. Abban az időben a mindenütt előforduló arabica kávénövényeket levélrozsda-betegség sújtotta, amely Délkelet-Ázsia kávéültetvényeiben pusztította el a fákat. A liberica azonban ellenállóbbnak tűnt a levélrozsdával szemben, és jól nőtt a melegebb alföldi régiókban is, ellentétben a kényes arabicával. A kávétermesztők termést váltottak, és egy ideig a liberica és az arabica volt a két nagy bab a globális kávéiparban.
Népszerűsége azonban nem tartott sokáig, ugyanis a nagy terméseket nehezebb volt feldolgozni a kávégyártók számára, és könnyebb volt túl- vagy alulszárítani. A liberica egyik legnagyobb problémája az volt, hogy hacsak nem gondosan feldolgozzák és pörkölik, maga az íze is elég kiábrándító lehet. Megfelelően elkészítve azonban sokkal finomabb csésze kávé készülhet belőle, mint azt gondolnánk.
A liberica bab egy másik oldalát mutatja be, amihez az idősebb generációk nincsenek hozzászokva
– mondta Nigel Motley, brit kávézótulajdonos.
A kávéüzemek helyzete talán nem is olyan vészes. A két fő kávéfajon belül több száz fajta létezik, amelyek saját ízükkel és minőségükkel rendelkeznek. És vannak más fajok is, például a Coffea stenophylla, amelyeket olyan helyeken is lehet termeszteni, amelyek már nem alkalmasak az arabica számára.
Kávét kell tudni készíteni egy melegedő, változó éghajlat mellett
– mondja Davis.
És ha a kávé története megtanít nekünk valamit, az az, hogy a dolgok csak akkor változnak igazán, ha más megoldások után kell nézni. Lehet, hogy a liberica-nak most jött el az ideje.
(forrás: wired.com)
