A klímaváltozás nyomán felbukkanó katasztrófák közül talán a tengerszint-emelkedése az egyik legsúlyosabb. Míg az erdő- és bozóttüzeket idővel meg lehet fékezni, a hőhullámok ellen valamennyire lehet védekezni, a természetes ökoszisztémák védelméért pedig komoly lépéseket lehet tenni, addig a tengerszint-emelkedésével egy ponton túl nemigen lehet majd mit kezdeni.
Míg Velencét tavaly óta védi egy rendkívül költséges gátrendszer, addig számos apró, gazdasági lehetőségeit tekintve is törpének számító szigetország számára nem igen állnak rendelkezésére megfelelő eszközök a védekezéshez. Ilyen a Kiribati Köztársaság is, melyet gyakran úgy emlegetnek, mint az első országot, amit elpusztít a klímaváltozás.
A 33 szigetből álló 120 ezer lakosú országot ráadásul nem csak a tengerszint-emelkedése veszélyezteti, hanem az egyre szélsőségesebb időjárási jelenségek is sújtják, amelyek nemcsak az ország fejlődéséhez alapvetően szükséges szektorokat és erőforrásokat fenyegetik, hanem az alapvető létszükségletek kielégítését is.
A Csendes-óceáni nemzet legnagyobb szigete, mely egyben a világ legnagyobb korallszigete is, a 388 négyzetkilométeres Kirimati, melynek azonban legmagasabb pontja csupán 2 méterrel van a tengerszint felett. Egy 2016-os ENSZ-jelentés szerint a háztartások felét már érinti a tengerszint-emelkedés, és a költözések 15%-a is a környezeti változások miatt történik.
Kapcsolódó bejegyzések
A tengerszint-emelkedésről dióhéjban
Földünk felszínének 71%-át borítják tengerek, és maradéknak is csak egy része olyan szárazföld, melyen az élni és termelni tudunk. A legsűrűbben lakott területek jelentős hányada a tengerpartokon összpontosul, és pont ezeket a helyeket fenyegeti a klímaváltozás egyik legjelentősebb következménye, a tengerszint-emelkedés.
Közben a helyi kormány a Fidzsi-szigeteken vásárolt 2500 hektárnyi földet, ahol a kieső mezőgazdasági termelést el tudják végezni, illetve ahova végszükség esetén a lakosság egy része el tud majd költözni. Emellett olyan szakmákat oktatnak a helyieknek, melyekkel egy esetleges költözés esetén hasznos tagjai lehetnek majd a befogadó államoknak, melyek a legnagyobb valószínűséggel Ausztrália és Új-Zéland lehetnek.
A szakértők szerint bár a költözés valóban a legolcsóbb megoldás lehetne, a nemzetközi közösségnek mindent meg kell tennie, hogy megmentse Kiribatit és a hozzá hasonló szigeteket. Ráadásul ezek a helyek nem csupán az embereknek nyújtanak otthon, de számos olyan fajnak is, melyek csak ezeken a szigeteken fordulnak elő, így a szigetek elsüllyedésével a biztos kihalás vár rájuk.
Közben a politikai sem tartja távol magát az országtól. Miután a nyugati országok segítségére alig-alig tudtak támaszkodni, az ország irányt váltott és elkezdett Kína felé fordulni. Bár az ország elnökének állítása szerint mindenféle együttműködésben ők határozzák majd meg a részleteket, és szó sem lehet arról, hogy Kína esetleg katonai támaszpontokat létesítsen a stratégiai szempontból fontos helyen lévő szigeteken, nehéz ezt teljesen komolyan venni. Az amerikai hadsereg például már több ízben kifejezte aggályait az együttműködéssel szemben.
Mindezeken túl viszont még az is elképzelhető, hogy az ország egyszerűen csak megmenekül. Kiribati tudományos tanácsadója, a kanadai Simon Fraser Egyetemen geomorfológiát kutató Paul Kench szerint „ezeknek a szigeteknek a tengerszint feletti magasságát és az alakját a hullámok alakítják, amelyek találkoznak a zátonyokkal, homokot és kavicsot szállítva, amelyekből felépülnek a szigetek”. A kutató arra számít, hogy az emelkedő tengerszinttel a szigetek is emelkedni fognak a hullámok hordozta hulladék segítségével. (Qubit)
