Tudósok és művészek maroknyi csapata alkotta azt az expedíciót, melynek célja, hogy megörökítse Grönland olvadó jéghegyeinek hangzásvilágát. Az óceánba dobott hidrofonok két éven át óránként rögzítik majd a hangokat. Ezután az adatokat kielemzik, a felvételekből pedig akusztikus kompozíciót készítenek.
A hidrofonok elhelyezésekor figyeltek arra, hogy különböző mélységekbe, illetve hőmérsékletű vízrétegekbe kerüljenek, teljesebb képet adva ezzel az történésekről. A felvételeken hallható lesz majd az élővilág, a földrengések, földcsuszamlások, de még az olvadékvíz és a szennyezés jelenléte is. Ezzel az „óceán emlékezetének” archívuma születhet meg.
Amit a hidrofonokban hallunk, az egy pillanatfelvétel az időből. Olyan, mint egy időkapszula.
– mondta Siobhán McDonald ír művész, az expedíció tagja
McDonald azt tervezi, hogy egy zeneszerzővel együttműködve akusztikus installációt alkot majd az összegyűjtött felvételekből, amely az emberiség óceánra gyakorolt hatását szemlélteti majd.
A művészeti láb mellett az expedíció fontos tudományos kutatást is végzett. Az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány sarkvidéki programja által finanszírozott kutatócsoport négy hétig volt a tengeren, hogy a víz sótartalmát, a bálnák vándorlását, a jégtáblákat és más jelenségeket tanulmányozzon. Az expedíciót erős szél, eső és hó kísérte az úton, mely október 22-én ér majd véget, amikor visszatérnek a nyugat-grönlandi Nuuk kikötőjébe.
Nagy a baj Grönlandon
Ahogy arról korábban többször is írtunk, a grönlandi jégtakaró olvadása egyre inkább előtérbe kerülő probléma. A kutatók szerint a jelentős tengerszint-emelkedés „most már elkerülhetetlen”, még akkor is, ha a fosszilis tüzelőanyagokkal egyik pillanatról a másikra leállnánk.
A változásokat jelzi az is, hogy tavaly augusztusban – a megfigyelések kezdete óta először – Grönland legmagasabb pontján a 3694 méteres Mt. Gunnbjörn-on hó helyett eső esett. Az örökké fagyos területen ráadásul már harmadszor emelkedett fagypont fölé a hőmérséklet egy évtizeden belül. (The Guardian)
