A gleccser – más szóval jégfolyam – egy geológiai jelenség, amely leginkább egy jégfolyóra hasonlít. A gleccserek azokon a területeken képződnek, ahol éves átlagban több hó hullik, mint amennyi el tud olvadni vagy el tud párologni. A lehulló hó a hidegben nem olvad el, hanem összeáll és az évek során felhalmozódik. A saját tömegétől összepréselődve eljegesedik, és lassan csúszik a lejtőn lefelé. Évente körülbelül 60–120 métert tehet meg, ez 0,7–1,4 centiméter/óra sebességnek felel meg.

Napjainkban a gleccserek a szárazföld mintegy 10%-át teszik ki. Két kategóriába sorolhatók: az alpesi gleccserek és a jégtakarók. Az alpesi gleccserek a hegyoldalakon képződnek, és lefelé mozognak. A jégtakarók nem korlátozódnak a hegyvidéki területekre, szétterülve mindent beborítanak, a völgyeket és a síkságokat is. A legnagyobb jégtakarók az úgynevezett kontinentális gleccserek. Hatalmas területeket foglalnak el. Ilyen gleccserek borítják az Antarktisz nagy részét és Grönlandot.

A globális felmelegedés következtében szinte valamennyi gleccser olvadásnak indult. Van, amelyik visszahúzódóban van, és olyan is van, amely mára eltűnt. Ennek rendkívül káros hatásai vannak, ugyanis a Föld édesvízkészletének jelentős része található fagyott állapotban a gleccserek jegében. Olvadásuk együtt jár a tengerszint emelkedésével, egyes területek elsivatagosodásával és az ökoszisztéma drasztikus megváltozásával.