Mára megkérdőjelezhetetlenné vált, hogy a klímacélok eléréséhez radikálisan csökkentenünk kell az állati termékek fogyasztását, elsősorban a húsfogyasztásunkat. Persze itt sem mindegy, hogy mit hagyunk el, mit tartunk meg, vagy mit csökkentünk. Az élelmiszerek karbonlábnyomát böngészve szembetűnő, hogy a kimagaslóan legnagyobb érték a marhahúshoz kapcsolódik. Egyetlen kilogramm előállításához akár 70 kg üvegházhatású gáz kibocsátása kapcsolódhat.
Mi a baj a marhahússal?
Közismert, hogy a marhák emésztése során nagy mennyiségű metán szabadul fel. Egyes számítások szerint ez adja a kérődző állatokhoz kapcsolódó teljes kibocsátás 44%-át. Ennek mértéke nagyban függ a takarmány minőségétől is. A legeltetett állatok esetében az arány valamivel alacsonyabb, már csak azért is, mert nem kell többlet erőforrásokat felhasználni a takarmány megtermeléséhez, feldolgozásához, szállításához. A FAO számításai szerint a kérődző állatokhoz köthető globális kibocsátás 41%-át épp ez utóbbi adja. Érdekes ellentmondás az is, hogy míg a világ mezőgazdasági területeinek 60%-a áll a marhahústermelés szolgálatában, addig az ágazat az emberiség kalóriabevitelének mindössze 2%-át szolgáltatja.
De miért termesztünk, akár a világ másik felén, kivágott esőerdők helyén takarmánynövényeket? Miért nem legeltetjük az állatokat helyben? A legelő állatok különleges képességgel rendelkeznek: az ember számára emészthetetlen fűfélékből összetett emésztőrendszerük segítségével fehérjéket és zsírokat tudnak előállítani, így az értéktelen fűből értékes, általunk is megemészthető húst, illetve tejet termelni.
Kapcsolódó bejegyzések
Elkaszált élővilág, elkaszált jövő!
Az állandó fűnyírás, gépi kaszálás komoly ökológiai károkat okoz. Ideje lenne változtatni ezen a szokásunkon!
Nem volt mindig így!
Az 1950-es évekig remekül működött az évezredek óta bevett eljárás, a legeltetés. Ugyan a fűvel táplált állatok nem híznak olyan gyorsan, és nem is nőnek olyan nagyra, ahogy a mai „modern” rendszerben, de ezt ellensúlyozza a hús minősége, a takarmánytermelésből fakadó problémák csökkenése és nem utolsó sorban az állatjóléti megfontolások sora is. De akkor miért álltunk át a manapság leginkább elterjedt nagyüzemi megoldásokra?
Az évezredes rutin az Egyesült Államokban változott meg először a 20. század közepén robbanásszerűen felfutó húsfogyasztás miatt. Míg korábban az állatok 1,5–3 éves korban kerültek vágósúlyba, addig a kukoricával, gabonával és szójával hizlalt állatoknak ehhez átlagosan csak14 hónapra volt szükségük. Ráadásul az így táplált állatok 1-2 mázsával több húst produkáltak, így még gazdaságosabbnak tűnt – és tűnik a mai napig – az új tartási mód. Ezzel együtt az is egyértelműnek látszik, hogy nagyüzemi módszerekkel a mai állatállomány számára nem lenne elegendő legelőterület, így nem tudunk egyszerűen visszatérni a (valamivel) fenntarthatóbb legeltetéses módszerhez.
Forrás: FAO
Mára az állatok által elfogyasztott takarmány termőterülete és a legelők bolygónk szárazföldi területének több mint 27%-át foglalják el. Érdekesség, hogy a közvetlen emberi fogyasztásra való termelés, tehát az összes zöldség, gyümölcs és gabona előállítása mindössze a mezőgazdasági területek negyedén folyik. Ez kiválóan szemlélteti, hogy a húsfogyasztás csökkentésével milyen könnyedén meg lehetne oldani a több milliárd embert érintő élelmezési problémákat. A legelőterület egyébként a 2000-es évek óta folyamatosan csökken, míg a termelésbe vont terület nagysága továbbra is növekszik.
Kapcsolódó bejegyzések
A hús valódi ára
A hús fogyasztói ára nem tükrözi a környezetre gyakorolt valódi hatását. Most kiszámoljuk, mennyivel kellene drágább legyen.
A legeltetett marhák reneszánsza
Bár az intenzív módszerekkel végzett marhatartás kétségtelenül gazdaságosabb, az utóbbi évek elhozták a fűvel táplált szarvasmarhák reneszánszát. Párhuzamosan az organikus és bio élelmiszerek népszerűségének felfutásával a természetes körülmények között tartott és táplált állatok is a figyelem középpontjába kerültek. Így a nagyobb helyigény és a magasabb ár ellenére az elmúlt években növekedésnek indult a legeltetett (grass fed) marhák iránti kereslet. Emögött elsősorban az a meggyőződés áll, hogy a fűvel táplált állatok húsa egészségesebb, valamint környezeti előnyökkel is járhat az állatok takarmányon tartásához képest. Nem mellesleg a fűvel etetett állatok esetében a GMO-fogyasztást is ki lehet zárni, ami sokak számára fontos szempont.
Az egyes állítások azonban nem vagy nem teljesen fedik a valóságot. Annyiban azonban mindenképp meggyőzőek, hogy kijelenthetjük: ha mindenképp marhahúst akarunk enni, a legeltetett állatoktól származó hús választása jelenti a kisebbik rosszat.
Kapcsolódó bejegyzések
Az erdők mellett a gyepek is értékesek: becsüljük meg őket!
Az élővilág bonyolultabb annál, hogy azt mondhassuk: az erdők a legjobbak. Mások ugyan, de nem kevésbé értékesek a gyepi ökológiai rendszerek.
Nem minden fűvel etetett, ami annak látszik
Ahogy szinte minden termék kapcsán, úgy a marhahús esetében is léteznek félrevezető feliratok, megtévesztő megfogalmazások. Önmagában az, hogy egy marhahús „grass fed” állattól származik, még nem jelenti azt, hogy nem kapott más takarmányt. Az ördög itt is részletekben rejlik. Ha a „grass fed” esetében a marhát egy darabig valóban legeltették, de a vágást megelőző hónapokban már gabonákkal hizlalták, ezt „grain finished”-nek is hívják. Az őszintébb reklámok ezt is jelzik, de általában a legeltetés tényét domborítják ki. Sokak szerint azonban ilyenkor nem beszélhetünk azokról a pozitív hatásokról, amelyek érvényesülnek a kizárólag fűvel etetett marhák fogyasztásakor.
Ha ilyen húst szeretnénk, akkor a „grass finished” vagy a „grass fed – grass finished” feliratokat kell keresnünk. Megfelelő magyar kifejezések hiányában érdemes átböngészni a leírásokat, esetleg érdeklődni a kereskedőnél, hogy mit lehet tudni a húsról. Magyarországon elsősorban egy-két marhahúsra szakosodott hentesnél, illetve webshopokból, termelőktől lehet legegyszerűbben beszerezni az ilyen húsokat. Hipermarketekben kár keresgélni.
Kapcsolódó bejegyzések
Vegánná vált marhahúsfarm és skót tengerimoszat-termesztő a PETA díjazottjai között
A PETA jogvédő csoport elindította Farming Awards elnevezésű díját, amellyel az etikus, állatmentes és környezetbarát vegán gazdaságokat díjazzák.
Mi szól a legeltetett marhák mellett?
Bár most már látjuk, hogy a legeltetés nem feltétlenül azt jelenti, hogy kizárólag fűvel etetnek egy marhát, a továbbiakban kizárólag a „grass fed – grass finished” húsról, tehát a kizárólag fűvel etetett, legeltetett állatok húsáról lesz szó.
A legeltetett marha egészségesebb?
A „grass fed” marhák melletti érvek között az egészséggel kapcsolatos a leginkább megkérdőjelezhető. Ez a kérdés a tartás módjával kevésbé függ össze. A vörös húsokról régóta köztudott, hogy nem tesznek jót az egészségnek. Magas telítettzsírsav-tartalmunk például összefüggésbe hozható egyes szív- és érrendszeri betegségekkel, a 2-es típusú cukorbetegséggel és az Alzheimer-kór fokozott kockázatával. Ráadásul a WHO számos tudományos kutatásra alapozott véleménye szerint a vörös húsok valószínűsíthetően rákkeltőek.
Kapcsolódó bejegyzések
Fenntarthatóbb legeltetési eljárások vizsgálatára nyertek támogatást magyar kutatók
A kutatás azt célozza, hogy az állatok féreghajtását biztosító gyógyszerek minél kevésbé okozzanak kárt a környezet számára.
Ezzel együtt a nagyipari mezőgazdasági módszerekkel nevelt marháknál a „grass fed” marhák húsa több ásványi anyagot és vitamint tartalmaz, és táplálóbb. Ráadásul a hús kalóriatartalma is alacsonyabb a gabonákkal táplált állatokénál. Így tehát a leghelyesebb talán azt állítani, hogy a marhahús fogyasztása önmagában nem az egészség forrása, de ha mégis ezt választjuk, a legjobban akkor járunk, ha kizárólag fűvel etetett állatok húsát esszük.
Jobb a környezetnek a marha legeltetése?
A FAO egy korábbi jelentése szerint a szarvasmarha-tenyésztés komolyabb hatást gyakorol a klímaváltozásra, mint a világ összes autója, repülőgépe, teherautója, vonata és hajója együttvéve. Ehhez képest a „grass fed” marhahús hívei azt állítják, hogy a klasszikus gazdálkodási módszer használatával az iparág valójában jót tesz a bolygónak.
Kapcsolódó bejegyzések
Pár évtized alatt elfogyhat a termőföld az egész bolygón – filmajánló
A Kiss the Ground című dokumentumfilm nem állít kevesebbet, minthogy a klímaváltozás visszafordítható, ha a mezőgazdaság jobban fókuszálna a talajban élő organizmusok jóllétére.
Ezek az elgondolások főként Allan Savory elméletére támaszkodnak. Savory azt állítja, hogy nem önmagában az állattartás a problémás, sokkal inkább a módja. Szerinte a rotációs elven működő legeltetés nemcsak a szén megkötésében jut szerephez, hanem a degradálódott mezőgazdasági területek helyreállításában is fontos szerepet játszhat. A vitatott elmélethez azért azt is hozzá kell fűzni, hogy bár a rotációs legeltetés valóban több szén megkötését és egészségesebb talajokat eredményez, még így is nagyságrendekkel jobb eredményt érnénk el, ha a területeket nem legeltetésre használnánk. A szén-dioxid megkötésére sokkal hatékonyabb megoldás lehet ezeknek a területeknek a fásítása.
Nem utolsó sorban az állatjóléti kérdésekről is beszélnünk kell. Ahogy például a baromfik kapcsán részletesen tárgyaltuk, a megfelelő, humánus tartási körülmények a termék minőségében, ízében is visszaköszönnek. Ezenfelül fontos hangsúlyozni, hogy a szarvasmarhák is érző lények. Épp ezért nagyon nem mindegy, milyen körülmények között élik le életüket, és hogyan bánunk velük. Egy karám vagy istálló alapvető mozgást is korlátozó néhány négyzetmétere nem ugyanazt az életminőséget nyújtja, mint a legelő szabadsága. További szempont, hogy az alapvetően fűevésre programozott emésztőrendszernek komoly kihívást jelenthetnek a gabonák. Ezek puffadást, fájdalmat és betegségeket okozhatnak az állatoknak.
Kapcsolódó bejegyzések
Az ipari állattartás gyakorlatilag élelmiszer-pazarlás
A konvencionális takarmány alapanyagát emberi fogyasztásra is termelhetnénk. Miért baj ez, és hogyan lehetne másképp?
Kitekintés: az amazóniai esőerdők pusztítása
Ahogy fent említettük, a dél-amerikai esőerdők pusztítása mögött részben a takarmánytermesztés áll. Brazíliában például az erdőirtás 20%-áért felelős az elsősorban kínai exportra szánt szója termesztése. A maradék 80%-ért viszont épp a több szempontból pozitívnak mondható legeltető marhatartás felelős. Az így termelt marhahús – amely szinte teljesen a „grass fed” kategóriába esik –, és ráadásul sokszor a bio minősítést is kiérdemli, az egyik legpusztítóbb dolog, ami a bolygónkkal történhet.
Ebben a tekintetben tehát kijelenthető, hogy bár a „grass fed” marha jobb választásnak tűnik, ez csak akkor lehet igaz, ha olyan helyről származik, ahol az állattenyésztés nem a természetes ökoszisztéma teljes pusztulásának árán valósul meg.
Kapcsolódó bejegyzések
Újabb rekordot ért el az erdőirtás Brazíliában
Az év első hat hónapjában annyi erdőt irtottak ki az Amazonasban, ami megfeleltethető New York város területének. Ötször.
Mi szól a legeltetett marhák ellen?
Ha az eddigiekből nem lenne egyértelmű, itt már mindenképp jelezni kell: környezeti szempontból rossz és még rosszabb lehetőségek között lavírozunk. Egyértelműen egyik tartási módszer mellett sem tehetjük le a voksunkat. Az ellátási láncok összetett és átláthatatlan volta miatt még akkor sem feltétlenül tudjuk a fenntarthatóbb megoldást választani, ha tisztában vagyunk azzal, mit keresünk.
Ezzel együtt azonosíthatók olyan problémák is, melyek a legeltetett és a gabonával takarmányozott marhák összevetésében inkább az utóbbiak választását tehetik indokolttá. A fűfélék rosttartalma magasabb, mint a gabonaféléké. Előbbiek emésztése során ezért a marhák több metánt szabadítanak fel. Mindezt ráadásul hosszabb ideig teszik, hiszen a fűvel táplált állatok lassabban fejlődnek, akár kétszer annyi ideig tart, míg elérik a vágósúlyt.
Paradox módon a húsfogyasztás mai szintje is a legeltető állattartás ellen szól. Jelenleg nagyjából 1 milliárd szarvasmarha él a Földön. Fizikai képtelenség lenne ennyi állatot a legelőkre hajtani, mert egyszerűen nincs ennyi alkalmas (mezőgazdasági) terület. Ha nem csökkentjük a húsfogyasztást, továbbra is csak a jelenlegi rendszerben tudjuk kielégíteni az igényeket.
Kapcsolódó bejegyzések
Itt a megoldás a klímaváltozásra: rovar alapú takarmányozás
Hatalmas mennyiségben importálunk fehérjetakarmányt, de ezt felválthatja az itthon termelt rovarliszt, amelynek sokkal kisebb az ökológiai lábnyoma.
Most akkor mit egyek?
Kézenfekvő válasz lehet a marhahús elhagyása. Ahogy a bevezetőben említettük, a húsfogyasztás jelentős visszafogásával egyéni szinten is jelentősen hozzájárulhatunk a kibocsátás csökkentéséhez. Ha viszont még nem érezzük késznek magunkat arra, hogy teljesen vagy részben növényi alapú étrendre váltsunk, akkor a logikus lépés olyan húsfélék választása lehet, melyekhez kisebb kibocsátás társul. Ilyen lehet például a baromfihús vagy a hal.
Ha mindenképp a marhahús mellett döntünk, fontoljuk meg, hogy helyi terméket választunk, mert ezzel valamelyest legalább a szállításból eredő kibocsátást meg tudjuk spórolni. Itthon is vannak olyan, sokszor az ökológiai mezőgazdaság elveit követő termelők, akiktől jó minőségű és a lehetőségekhez mérten fenntartható marhahúst szerezhetünk be. Ezek ára valamivel magasabb, mint a nagyüzemi mezőgazdaságból származó marhahúsé. Mégis érdemes – inkább ritkábban – ezeket választani, mert ezzel magunknak is jobbat teszünk, és a környezetet is kevésbé terheljük.
