A grist cikkében vetődik fel a kérdés, hogy szükség van-e még több ijesztő, sokkoló klímaváltozással foglalkozó cikkre, hírre és egyéb tartalomra annak érdekében, hogy a médiafogyasztók minél szélesebb köréhez eljussanak és cselekvésre sarkalljanak az információk.
Jennifer Marlon, a Yale Klímaváltozási Kommunikációs Programjának kutatója szerint az emberek érzelmi bevonódása elengedhetetlen annak érdekében, hogy lépéseket tegyenek a klímaváltozás kapcsán. Ugyanakkor az információkra adott válasz meglehetősen személyiségfüggő, valakit az ijesztő cikkek akár utcai tüntetésekre késztetnek, míg másokat inkább elfordítanak a témától.
Joshua Ettinger, az Oxfordi Egyetem PhD hallgatója, aki az éghajlat-politika állami támogatását kutatja, a Climatic Change folyóiratban publikált egy tanulmányt a „remény vs. félelem” vitáról. A kutatásában 500 amerikait két csoportra osztottak, az egyiknek reményteljes, a másiknak félelmetes reakciókat kiváltó videókat mutattak az éghajlatváltozás kapcsán. Bár mindkét videó kiváltotta a tervezett érzelmeket, a végén egyik sem fokozta az emberek hajlandóságát arra, hogy változtassanak a viselkedésükön, vagy részt vegyenek a klímaaktivizmusban. A szerző szerint ennek az az oka, hogy csupán egyetlen tartalom nem fogja drámaian befolyásolni az emberek hozzáállását.
Ezzel az eredménnyel Marlon is egyetért, szerinte a lassan, ámde folyamatosan csepegtetett információk befolyásolják igazán az emberek attitűdjét, illetve ha saját szemünkkel látjuk a klímaváltozás hatásait.
Margaret Klein Salamon, The Climate Mobilization alapítója szerint ugyanakkor a klímaváltozásról való nyílt, ám emiatt akár félelmet is ébresztő kommunikáció azért lehet jó stratégia, mert sok cselekvési potenciált tud felszabadítani az emberekben és aktivizmusra késztethet. Erre jó példa az Extinction Rebellion, vagy pedig a Sunrise Movement.
Persze a túlzásba vitt félelemkeltés le is blokkolhatja a cselekvést, egy friss Yale tanulmány szerint ugyanis az amerikaiak 14 százaléka úgy gondolja, hogy már túl késő bármit is tenni a klímaváltozás ügyében.
Számos kutatás bizonyítja ugyanakkor, hogy a félelem-alapú üzenetek akár meggyőzőek lehetnek, sőt meg is változtathatják az emberek viselkedését, különösen akkor, ha reménykeltő és „empowering” (képessé tevő, bátorító) üzenetekkel párosítják azokat. Gondoljunk csak Greta Thunberg aktivizmusára és az általa kiváltott Greta-hatásra.
