Meg kell barátkoznunk a gondolattal: lassan vége a paradicsomszezonnak. A kegyes, kellemes nyárutón túl az utolsó szemeket szüreteljük, és a zöld bogyóknak nem akaródzik már beérni. Ám kár lenne ezekért a termésekért, melyek kinevelésére nem futotta a növénynek. A zöld paradicsomot már nagyanyáink is kiválóan hasznosították például savanyúságként, de van más módja is a megmentésüknek: otthonunk melegében beérlelhetjük őket.

A paradicsom ugyanis képes az utóérésre, több más zöldségünkhöz hasonlóan. Ez esetben az érési folyamatok azt követően is folytatódnak, hogy a termés elszakad az anyanövénytől. Ehhez leginkább megfelelő hőmérséklet szükséges, és a színváltozás pár hét alatt lezajlik: a zölden szüretelt paradicsomunk felveszi a fajtára jellemző színt – legyen az piros, sárga, bordó vagy lila –, és éretté nyilvánítható.

Kapcsolódó bejegyzések

Mit tegyünk a túlérett paradicsomokkal?

Pontosan hogyan járul hozzá a globális felmelegedéshez, ha kidobunk egy karfiollevelet vagy egy csomag töppedt paradicsomot?” – teszi fel a kérdést Lindsey Harrad új könyvében, a Living Plantfully címűben. A kapcsolat sokkal közvetlenebb, mint gondolnánk. A globális élelmiszerpazarlás önmagában az összes üvegházhatású gázkibocsátás 8-10%-áért felelős.

A megszokott íz, avagy az utóérő paradicsom

Több zöldség és gyümölcs utóérő, a paradicsomon kívül a körte, az alma, a barack, a paprika és a padlizsán is. Sok olyan termést fogyasztunk, melyek éretlenül kerülnek forgalomba, így az egzotikus gyümölcsök – mint az avokádó vagy a banán – nagy távolságról kizárólag így végezhetik az asztalunkon. Az utóérés tehát segítségünkre lehet a zöldségek és a gyümölcsök szállítmányozásában, raktározásában. Ősszel az alma és a körte tartós tárolását is ez a tulajdonságuk teszi lehetővé.

Utóérlelt paradicsom is bizonyára fordult már meg a tányérunkon. Jobban forgalmazható a termés, ha nem teljesen éretten szedik le, így a nagykereskedelemben javarészt ilyet vásárolhatunk. Sokaknak ez jelenti a megszokott paradicsomélményt. Bár a termés mesterséges körülmények között vonzóvá tehető, íze csak nyomokban tartalmazza azt az aromát, amit a nap érlelte paradicsom. És ez a konyhapulton felnevelt termés esetében sem lesz másképp, ezért ne várjuk tőle ugyanazt, amit a frissen szüretelt, érett házi paradicsomtól. Ízében inkább hajaz majd a „bolti” paradicsomra, de annál azért mégis jobb.

Kapcsolódó bejegyzések

Paradicsom- és paprikapalánták a magaságyásban

Paradicsomot és paprikát nevelni magunknak egyáltalán nem nehéz, különösebb rákészülést sem igényel.

Zölden, de nem mindegy, mikor szedjük

Nem minden zöld paradicsom érik be otthoni körülmények között. Csak a megfelelő stádiumban szedett, félig érett termések pirulnak tovább. Ránézésre ezek a halványzöld, erezett vagy sárgás színű bogyók. Ellenőrzésként kettévághatunk egy paradicsomot. Ha a magokat zselészerű anyag veszi körbe, akkor a paradicsom alkalmas a beérlelésre (pontosabban az összes többi, el nem felezett termés). Válogassuk ki a teljesen épp, egészséges szemeket, kizárólag ezeket érleljük! Szárazon tisztítsuk meg őket felhasználás előtt!

Bár az őszi napsütés tartogat még kellemes perceket fénykedvelő növényünknek, a hőmérséklet csökkenésével a termés érése természetes körülmények között jelentősen lassul. Így ha már nem bízunk a nap melengető sugaraiban, takarítsuk be a termést, és a zöld bogyók érlelését otthoni körülmények között folytassuk! Ezt legkésőbb az első éjszakai fagyok előtt tegyük meg!

Így érleld be a paradicsomot!

A termések érlelését jól szellőző helyen végezzük, szobahőmérsékleten, a 20–22 fok közötti klíma ideális hozzá. Ennél hűvösebb közegben tovább tart a folyamat: míg szobahőmérsékleten 2–3 hét, addig 16 fok alatt az érés egy hónapot is igénybe vehet. Ezt kihasználva rövid időre raktározhatjuk is a paradicsomot: tegyük a sértetlen, zöld szemeket szellősen egy kartondobozba, takarjuk le, és helyezzük hűvös, 13–16 fokos helyre, így akár még decemberben is fogyaszthatjuk saját termésünket.

Ha csak kis mennyiséget szeretnénk beszínesíteni, úgy az otthoni érlelés legegyszerűbb módja, ha egy nagyobb üvegbe halmozzuk a szemeket. Ezt praktikusan elhelyezhetjük akár a konyhapulton is, így szemmel tarthatjuk az érés folyamatát. A koktélparadicsomok színesítéséhez a háztartásban kallódó befőttesüvegeket „érlelőként” hasznosíthatjuk. A pirosodó termések kompozíciója nem utolsósorban jól is mutat a konyhapulton.

Kapcsolódó bejegyzések

Gyümölcsszezon – Befőzés természetesen

Lehetőleg naponta fogyasszunk gyümölcsöt, de gondoljunk a tartósítószer-mentes elrakásukra is!

Hogy egyenletes hőmérséklet legyen a befőttesüvegben, letakarhatjuk a tetejét textillel, de arra vigyázzunk, hogy ne zárjuk el a levegő útját! Időnként válogassuk át a szemeket: a sérülteket távolítsuk el, az érett terméseket pedig fogyasszuk jóízűen!

Gyorsítja az érés folyamatát, ha almát vagy banánt helyezünk a paradicsomok mellé: a gyümölcsökből felszabaduló etilén a paradicsom érésére is kedvezően hat. Szokás a paradicsomnövényt szárastul kiszedni, és fellógatva beérlelni a szemeket, ezáltal a tápanyag is tovább keringhet a növényben, és a termés többet megőrizhet eredeti aromájából.

A zöld termés felhasználása a konyhában

A gasztronómia sokféleképpen használja a paradicsomot éretlen, zöld állapotában. Kedvelt savanyúságnak eltéve, de lekvárnak megfőzve is pikáns csemege. Ám azzal legyünk tisztában, hogy az éretlen paradicsom tartalmaz egy mérgező vegyületet! Ez kis mennyiségben fogyasztva ártalmatlan, így akár hódolhatunk is a kulináris élvezetnek, de azért ne essünk túlzásokba!

Kiemelt kép: Skultéti Bernadett