Itt a tavasz, dagad a fecskék begye!

Itt a tavasz, dagad a fecskék begye!
Itt a tavasz, dagad a fecskék begye!

Egy fecske még nem csinál nyarat, de tavaszt annál inkább. Nagy szükségünk van rájuk. Kevesen tudják, hogy ez a madár elviselhetőbbé teszi az életünket.

Egyrészt szívmelengető látvány, ahogyan a házunk körül nevelik kicsinyeiket, másrészt ténykedésükkel az embernek egy komoly ellenségét ritkítják. Ráadásul teszik ezt úgy, hogy szinte vetélytársuk sincs a nagy irtásban. Hogy mi ez a titokzatos lény, amely nyaralásokat tehet pokollá? Nem más, mint a szúnyog.

Tudták ezt már nagyapáink is, akik vigyáztak az apró madarakra, olyannyira, hogy szinte égbekiáltó bűnnek tartották, ha valaki bántotta őket, vagy leverte a fészküket. Egy valamirevaló portán inkább segítették a megtelepedésüket, nem véletlenül! A fecske ugyanis hálás barátunk, a kórokozókat terjeszteni képes vérszívókat pusztítja.

A fecske társas lény, oda szeret költözni, ahol már van fészek.

Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy egy nagyobb fecskekolónia bizony a permetezéssel is felveheti a versenyt, ugyanis egyes becslések szerint 600 fecskefészeknyi madár akár 1200 kilogramm szúnyogot is képes elkapni, ami – ha belegondolunk abba, hogy egyetlen szúnyog tömege a gramm töredéke – bizony felfoghatatlan mennyiség.

Ugyanakkor hat egymásra a fecske és a szúnyog populációja, hiszen ott, ahol utóbbit tűzzel-vassal irtják, ez az apró madarunk sem találja meg a helyét, vagy csak jóval kisebb számban. Persze elősegíthetjük, hogy minél többen költözzenek körénk, ha műfészkeket helyezünk a házunk köré, így akár elterjedési területüket is növelhetjük. Ahol a fecske fészket talál, ott biztosra veszi, hogy jó helye lesz. S mivel jóval kevesebb fecske van már, mint régen, ne féljünk attól, hogy a lakóhelyünkön nem találja meg a számításait!

search icon