Karbonsemleges városok felé
Az Aalto Egyetem kutatócsoportja új eszközt fejlesztett ki, amely segítheti a várostervezőket abban, hogy a fejlesztések összhangban legyenek a klímacélokkal. Az eszköz olyan mérőszámot biztosít, amellyel a tervezők javíthatják a városi növekedés szén-dioxid-semleges tervezését, ami elengedhetetlen a szén-dioxid-kibocsátási célok eléréséhez.
A város növekedése erdős és mezőgazdasági területeket érint, kiszorítják a szén-dioxid-elnyelőket, ami megnehezíti a nettó nulla kibocsátási célok elérését, amelyek elengedhetetlenek az éghajlati katasztrófa elkerüléséhez. Az új mérőszám, az úgynevezett szén-tárolási (CS) tényező, azt tükrözi, hogy mennyi szén köthető meg a tervezett városfejlesztések során. Ezt az Environmental Research Letters- ben megjelent cikk írja le.
A CS-tényező lehetővé teszi a várostervezők számára, hogy értékeljék, egy új fejlesztés hogyan befolyásolja a város szén-dioxid-egyensúlyát. A kieső (például erdőirtásból származó) tárolókapacitást a különböző megközelítéseket és technológiát alkalmazó fejlesztési tervek CS tényezőjével összevetve a tervezők biztosíthatják, hogy a városfejlesztés megtartsa, vagy akár helyreállítsa a régió természetes széntároló kapacitását.
Számos eszköz áll rendelkezésre a CS-tényező növelésére. Egyes régiókban jó lehetőség a faépítés, de lehetőség van a szén talajban való tárolására bioszén és egyéb eszközök segítségével, vagy új, gyorsan növekvő növények tájba illesztésére, vagy akár közvetlen szén-leválasztási és -tárolási technológiákkal is. Reméljük, hogy a tervezők elfogadják ezt a gondolkodásmódot, és a CS-tényezővel segítik őket a fenntartható városi növekedés megtervezésében
– mondja Seppo Junnila, a tanulmány vezető szerzője.
A kutatók a CS-tényezőt használták annak értékelésére, hogy a finn fővárosi régióban a fából készült építkezés hogyan tudná kompenzálni a városi növekedésből eredő erdőirtást. Megállapították, hogy a megfelelő faépítési technológiák alkalmazása azt jelentené, hogy a jövőbeli építkezések akár 70%-ban megőrizhetik az elveszett erdő szén-dioxid-tároló képességét. Ehhez jelentős mennyiségű szenet tároló módszerekre lenne szükség, mint például a rönk vagy a laminált faanyag.
A tanulmány azt is kimutatta, hogy hasonló eredményeket el lehet érni faépítéssel másutt Európában, Ázsiában és Óceániában is. A kutatók azonban hangsúlyozzák, hogy a fokozott faépítés csak akkor fenntartható választás, ha az erdőket fenntarthatóan kezelik.
Nem az a célunk, hogy ösztönözzük a városokat arra, hogy új területekre terjeszkedjenek, hanem az, hogy eszközöket biztosítsunk a tervezőknek a fejlesztések szén-dioxid-tárolásra gyakorolt hatásának mérséklésére, amikor az erdőirtás elkerülhetetlen
– mondja Junnila.
(Forrás: aalto.fi)
