Terjed a medúzára hasonlító „tengeri kannibál”
Egy invazív fésűs zselé egyre gyorsabban terjed a Balti-tengerben, ahol a halak ikráit és lárváit fogyasztva veszélyezteti az ökoszisztémát.
Egyre nagyobb figyelmet kap a Balti-tengerben terjedő Mnemiopsis leidyi, vagyis a fésűs zselé, melyet különleges tulajdonságai miatt gyakran „tengeri kannibálnak” is neveznek. A medúzára emlékeztető, biolumineszcenciára képes élőlény az Atlanti-óceán nyugati partvidékéről került Európába, feltehetően hajók ballasztvizével, és az elmúlt évtizedekben több tengeri ökoszisztémában is invazív fajként tűnt fel.
A kutatók szerint a faj elsősorban azért jelent komoly veszélyt, mert nagy mennyiségben fogyaszt zooplanktont, emellett a halak ikráival és lárváival is táplálkozik. Ez különösen a spratt és a hering állományát érintheti kedvezőtlenül, hosszabb távon pedig a halászat számára is jelentős veszteségeket okozhat.
A Mnemiopsis leidyi rendkívül alkalmazkodóképes. Táplálékhiány esetén saját lárváit, sőt petéit is képes elfogyasztani, ami segíti túlélését kedvezőtlen körülmények között is. A sekély, melegebb és tápanyagban gazdag part menti vizek különösen kedvező élőhelyet biztosítanak számára.
A Balti-tengerben ugyan él egy természetes ellensége, a háromtüskés pikó, amely a fésűs zselé lárváit fogyasztja, ám a víz oxigéntartalmának csökkenése egyre inkább korlátozza ennek a halfajnak az aktivitását. A kutatók szerint az oxigénhiányos vagy „holt” zónák terjedése hozzájárulhat az invazív faj gyorsabb elterjedéséhez.
A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy a Balti-tenger ökológiai egyensúlyát egyszerre befolyásolja az éghajlatváltozás, a víz oxigénszintjének csökkenése, a sótartalom változása és az idegenhonos fajok megjelenése. Bár nem minden betelepülő faj káros, a Mnemiopsis leidyi terjedését a kutatók kiemelt figyelemmel követik, mivel jelentős hatással lehet a tengeri táplálékhálózatra és az őshonos fajok fennmaradására.
(Euronews / Agroinform)
Fotó: Canva
