A globális átlaghőmérséklet emelkedésével és az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási események megjelenésével a bolygó ökoszisztémái egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. A University of Southern Denmark kutatói új tanulmányukban azt vizsgálták, hogyan alakulhat az ökoszisztémák jövője a változó körülmények között.
A tanulmány szerzői a világ 157 emlősfajának populációingadozására vonatkozó adatokat elemezték, és összehasonlították azokat a korábbról származó időjárási és éghajlati adatokkal. Minden faj esetében 10 vagy több évnyi adat állt rendelkezésre. Az eredmények alapján kiderült, hogy az állatfajok populációi hogyan birkóztak meg a szélsőséges időjárással.
Egyértelmű mintát láthatunk. Azok az állatok, amelyek sokáig élnek és kevés utódot hoznak világra, kevésbé sérülékenyek, ha szélsőséges időjárás éri őket, mint azok, amelyek rövid ideig élnek és sok utódot hoznak világra.
– mondja Owen Jones, a kutatócsapat egyik tagja
Megállapításai szerint a nagy, hosszú életű állatok jobban megbirkóznak az olyan körülményekkel, mint a tartós szárazság; túlélési, szaporodási és utódnevelési képességük nem szenved ugyanolyan mértékű károsodást, mint a kis, rövid életű állatoké. Például képesek energiájukat egyetlen utód gondozásába fektetni, vagy egyszerűen megvárni a jobb időket.
Ezzel szemben a kis, rövid életű rágcsálók populációjának rövid távon szélsőségesebb változásai vannak. Hosszan tartó aszály esetén például gyorsabban eltűnhet a táplálékbázisuk nagy része: rovarok, virágok, gyümölcsök, és éhen maradnak, mert korlátozott zsírtartalékaik vannak.
Jack Jackson a kutatócsapat egy másik tagja szerint az, hogy egy állatfajnak az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képessége magas, még nem jelenti azt, hogy a kihalás is kevésbé veszélyezteti. Mint mondja, „az élőhelyek pusztulása, az orvvadászat, a környezetszennyezés és az invazív fajok számos állatfajt fenyegetnek, sok esetben még az éghajlatváltozásnál is jobban”.
(sdu.dk)
