A műanyagok gyártása csupán a múlt század közepén indult jelentős fellendülésnek, napjainkra mégis odáig jutottunk, hogy világunk minden egyes táján megjelent az idővel apró darabokra széteső, de szinte örök életű szennyeződés. A legveszélyesebb mikroműanyagok az ivóvizünkből, az ételeinkből és a levegőből a szervezetünkbe is bejutnak. És a közvetlen környezetünkbe, így a kertünkbe is!
Megtalálhatók az anyatejben, a méhlepényben, a vérünkben, sőt még az agyunk szöveteiben is. Az aggasztó fejleményeket figyelve a tudomány egyelőre csak találgat azzal kapcsolatban, hogy testünk hosszú távon miként reagál ezekre az idegen anyagokra, melyekkel evolúciós fejlődése során sem az ember, sem az állatvilág nem találkozott.
Mindezek fényében vajon jó ötlet, hogy immár a kertjeink növényzetét is nagy területen műfűre akarjuk cserélni, tovább terhelve ezzel magunkat és műanyagmérgezésben szenvedő bolygónkat?
Egy gyorsan fejlődő globális iparág
Világszerte rengeteg gyár ontja magából a műfüvet. Amerikától kezdve Európán át egészen Kínáig. Globális szinten több száz millió négyzetmétert dobnak piacra belőle minden egyes esztendőben. Dübörög a dollármilliárdos üzlet.
Az eredetileg sportpályákra kifejlesztett termék napjainkban már a kertekben is terjed. Az évről évre növekvő ágazat sok millió háztulajdonost hódít meg erősen megkérdőjelezhető ígéreteivel.
A modern, jó minőségű műfüvek már viszonylag hihetően utánozzák a valódi pázsit struktúráját és színeit. A forgalmazók pedig ügyes marketinggel terelik a kasszához a fogyasztókat. A szaladgáló kutyus, a játszó gyerekek, a gondtalan család képe kötelező elemek a katalógusok gyönyörű fotóin.
Az üzenet egyszerű: természet ihlette gondozásmentesség, instant édenkert télen-nyáron. Nem csoda, hogy hazánkban is gombamód szaporodik az ilyen plasztikba csomagolt kertek száma.
A megtévesztő környezettudatosság iskolapéldája
A gyártók és a forgalmazók előszeretettel hangsúlyozzák a műfű környezetbarát vonásait, mivel nem kell öntözni, vegyszerezni, műtrágyákkal táplálni, ahogy a pázsitot szokás az igazán elszánt fűimádók körében. A sportpályákon talán megállja a helyét ez az érv, de a kerteket tekintve már erősen sántít a reklámszöveg.
A gondolatmenettel az a probléma, hogy a valódi pázsit eleve energia- és vízpazarló megoldás, amely az élővilág szempontjából csupán egy alig élhető, rovar- és gyomirtókkal kezelt ökológiai sivatag. Ilyen logikai megközelítés alapján a teljes kert betonba öntése is feltüntethető környezettudatos megoldásként. Sőt, még jobb is, mint a műfű, mert nem szennyezi mikroműanyagokkal a környezetét. Ráadásul sokkal tartósabb.
A műfű valódi értékét az mutatja meg reálisan, ha egy valóban kevés munkát igénylő, természetbarát, vegyszermentes kerttel hasonlítjuk össze, ahol a klímánkhoz jól alkalmazkodott – többnyire őshonos – növények dominálnak.
Egy vadvirágokkal tarkított, szárazságtűrő, vegyes összetételű gyep kellemes mikroklímát biztosító mulcsozott bokorszigetekkel és árnyat adó fákkal nagyszerű élettér mind az emberek, mind a kert élővilága számára. Ezt kellene az összehasonlítás alapjául venni, nem a steril golfgyepet.
Ebben az összevetésben már egyértelműen kibukik, hogy a műfű valójában egy természet- és környezetbarátnak beállított ökológiai katasztrófa a kertekben.
Hiszen lezárja a talajt, ezzel jelentősen károsítva az élővilágát. Az élelemért felszínre járó giliszták éhen pusztulnak, ha nem tudnak elvándorolni, a talajban fejlődő rovarok, például a bányászméhek a műanyag réteg alatt lelik halálukat. De a felszínen élő ízeltlábúakat, madarakat és egyéb élőlényeket is megfosztja a táplálékforrástól és az élőhelytől, hiszen csak becsapós műanyag szálacskák várják őket.
Már kicsi műfűszálak úsznak a folyókban és a tengerekben
Ahogy egyre több területet borítunk műfűvel, a közvetlen környezetre gyakorolt szennyezés és ökológiai hatás mellett a globális következmények is egyre inkább jelentkeznek.
Egy 2023-ban publikált kutatás spanyolországi folyókat és a Földközi-tenger partvidékét vizsgálva lesújtó eredményt közölt. A folyóvízi minták 50, a tengeri minták 62%-ában találtak műfűszálakat, -darabokat. Az esőzések nyomán vándorútra indult plasztikszálak esetenként akár a műanyagszennyezés 15%-át is kitették az 5 mm-nél nagyobb mérettartományban.
A sportpályákról és a kiskertekből származó műfűdarabkák természetbe jutása jelentős probléma, ami hozzájárul a már amúgy is műanyaggal szennyezett bolygónk állapotának romlásához. A növényzetet „utánzó” részecskék a vízi élettérben számos faj számára tápláléknak tűnve veszélyes csábítást jelentenek.
Valóban gondozásmentes, vagy csupán porszívóra cseréljük a fűnyírót?
Tény, hogy a műanyag pázsitunkat alkotó kis polietilén és polipropilén szálakat nem csábítja növekedésre az anyatermészet, ezért a fűnyírót elfelejthetjük. De a gondozásmentesség illúziójába ne ringassuk bele magunkat! Ürítenek a madarak, „szemetelnek” a fák, viszi a szél a port, ráhordjuk a sarat, és ha van házi kedvencünk, az is a mindenféle dolgát végzi rajta, az állati szőrről pedig már ne is beszéljünk!
Borítékolható hát, hogy a mély hangon zúgó, duruzsoló fűnyírók kertvárosi koncertje a mesterséges pázsitok elterjedésével hamarosan színesedni fog a kültéri porszívózás egy-két oktávval magasabban rezgő csodás hangzásával is.
Arról se feledkezzünk meg, hogy a legtöbb műfű igényli a rendszeres szálfrissítést, borzolást is! Ez annyit takar, hogy időnként vissza kell fésülni a taposástól lelapult szálakat.
De „szerencsére” már léteznek műfűkarbantartó gépek is, melyek úgy néznek ki, mint a fűnyírók, és éppúgy tologathatjuk is őket műanyagba burkolt portánkon.
A napon felforrósodik, de ha locsoljuk, lehűl
A műfű egy másik jelentős problémája a melegedés, hiszen – a természetes növényzettel szemben – a nyári melegben úgy viselkedik, mint egy hősugárzó.
Ez pedig – mivel fokozza a városokban jelentkező hőszigethatást – egyre melegedő klímánkon egy igen-igen kedvezőtlen tulajdonság, melyet még a gyártók is kénytelenek elismerni. De ez sem gond igazán, hiszen ajánlásuk alapján – kapaszkodjunk meg! – érdemes locsolni, hogy lehűljön kicsit.
Persze a fák árnyéka kivédheti ezt a problémát. De egy igazán elszánt műfűtulajdonos hamar búcsút int a fáinak, ha nem akar állandóan takarítani.
Újrahasznosítható? Valóban újra is hasznosul?
Mivel a műfű ki van téve az időjárás viszontagságainak, a mechanikai hatásoknak és – mindenek előtt – az UV-sugárzásnak, nyilvánvalóan nem lesz örök életű. A gyártók általában 6–15 évben jelölik meg az élettartamát.
A forgalmazók az újrahasznosíthatóságot is hangsúlyozzák, ami szépen hangzik annyira, hogy megnyugtassa a környezetért – legalább felületesen – aggódó vásárlókat. De a gyakorlatban az újrahasznosítás nagyon alacsony hatékonysággal működik. A műpázsit összetettsége miatt az alapanyagokat csak speciális módszerekkel lehet megtisztítani, szétválasztani és feldolgozni.
Nyugodtan tegyük próbára bármelyik kereskedő céget egy telefonhívás erejéig! Kérjünk segítséget a kidobásra ítélt műfűtekercseink újrahasznosítási lehetőségeivel kapcsolatban! Kérdezzük meg: A gyártó hogyan biztosítja az ígért újrahasznosítást? Hol adhatom le a hulladékot, ha nem szeretném, hogy a szeméttelepen végezze?
Legtöbbször tanácstalanság lesz a válasz. És az is sokat mond, hogy többnyire már a kérdés felvetése is érezhető meglepődöttséget vált ki, hiszen sajnos a vásárlók jellemzően nem foglalkoznak ilyen részletekkel.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy létezik már olyan gyártó, amely megvalósította a 100%-os újrahasznosíthatóságot és a tényleges visszagyűjtést is. Az egyik ilyen prémium termékeket kínáló európai cég weboldalán könnyedén ki is lehet választani a hozzánk legközelebbi gyűjtőpontot. Kár, hogy ez egy Soerendonk nevű holland városkában található.
Vannak tehát ígéretes kezdeményezések, és akadnak már olyan vállalkozások is, melyek újrahasznosított termékeket forgalmaznak. A jövőben talán elterjedhetnek működő megoldások a probléma enyhítésére, de a világ legtöbb táján jelenleg az a szomorú valóság, hogy a kidobásra ítélt műfű sokszázezer tonnaszám a kommunális szeméthegyeken, rosszabb esetben pedig illegális lerakókban végzi.
Elszakadtunk a valóságtól
A technológia fejlesztésével a gyártók minden bizonnyal jobb megoldásokat fognak kidolgozni a felforrósodás csökkentése vagy a tartósság és az újrahasznosíthatóság javítása terén, de ettől még a műfű az élővilág visszaszorulásához tevékenyen hozzájáruló, zöldre festett megtévesztés eszköze marad egy klímaválsággal összefonódó ökológiai összeomlás kellős közepén.
Mielőtt letennénk tehát a voksunkat a műanyag „fű” telepítése mellett, érdemes tudatosítani, hogy nem csak a nehezen és pazarlóan fenntartható pázsit és a megtévesztő műanyag mása létezik. Ha el tudjuk engedni a kerítéstől kerítésig húzódó steril golfgyep ideáját, akkor rájövünk, hogy a lehetőségeink száma végtelen. Időt, energiát, vizet spórolhatunk, és közben az élővilágot is segíthetjük, ha a helyi klimatikus és talajviszonyokhoz illő természetközeli növényzet telepítése mellett döntünk.
Persze megtehetjük, hogy a műanyag élményét választjuk, és egy csodás plasztikvilágot varázsolunk magunk köré. Még a szín sem akadály: a műfű piros, kék és narancssárga változatban is kapható. Ma már vásárolhatunk műanyag cinegét vagy felhúzható, lendkerekes sünit is. Egy olyan világ köszöntött ránk, melyben a kert éjszakai hangjait be lehet állítani tücsökciripelésre és reggeli ébresztő gyanánt a feketerigó éneke csendülhet fel a műanyag borostyán lombjai közé rejtett hangszóróból.
De akkor már stílusosabb lenne a madárdal helyett a híres Barbie Girl című világsláger a 90-es évekből:
„…Life in plastic, it’s fantastic…”
Bolygónk gazdag, sokszínű élővilágának óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.
Kiemelt kép: pixabay