Magyarországon csak a Kiskunságban él a fokozottan védett hüllő, amelynek állománya most újabb félszáz egyeddel bővült a viperavédelmi program keretében.
A korábban még Ausztriától Bulgáriáig előforduló hüllő ma már csak hazánkban és Erdélyben él. Elsősorban az élőhelyek szűkülése miatt apadt számuk: csökkentek a gyepfelületek, a beerdősülés mellett a gyepek felszántása, utak kialakítása és a települések terjeszkedése miatt.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2004-ben a LIFE-Nature keretében egy hosszútávú védőprogramot indított be, ennek részeként jött létre a Rákosivipera-védelmi Központ a Kiskunsági Nemzeti Parkban. A kunpeszéri központban szaporítják a rákosi viperákat, hogy aztán visszatelepíthessék őket.
Ne féljünk a siklóktól, és főleg ne bántsuk őket!
A legutóbbi visszatelepítésről a Kisalföld számolt be cikkében, ahol megírták, hogy a védelmi központból most 52 egyed érkezett, hogy a Fertő-Hanság Nemzeti Park hansági területén új otthonra leljenek, egy speciálisan számukra bekerített helyen. A félszáz állat közül hat nőstény várandós, illetve hármat jeladóval láttak el.
A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság 2009-ben a korábbi vipera LIFE projektben négyszáz hektáron végzett gyeprekonstrukciót, mely során sikerült a gyepeket jó állapotba hozni. Itt a Hanságban kerítéssel védjük a területet, hogy kizárjuk a ragadozókat. A rákosi vipera aktív védelmét húsz éve kezdtük meg, élőhelykezeléssel, rekonstrukcióval, mesterséges szaporítással, és mára az állomány kezd önfenntartóvá válni
– nyilatkozta a Sokszínű Vidéknek Takács Gábor, a Fertő-Hanság Nemzeti Park természetmegőrzési szakreferense, a projekt helyi koordinátora.
Halpern Bálint, a rákosi vipera védelmi LIFE-projektvezetője arról is beszélt, hogy a jeladókat a Fővárosi Állatkertben egy műtét során helyezték el a viperák testüregében.
„Az eszközök segítségével tudjuk követni merre mozognak, mennyire hagyják el a területet. Egyébként eddigi tapasztalatunk szerint egy hektáron belül mozognak. Heti egy-két alkalommal fogjuk majd őket megkeresni. Testhőmérsékletük is rögzíthető, amiből aktivitásukra következtethetünk” – részletezte Halpern Bálint.
A projektvezető elmondta azt is, hogy a viperák jellemzően 15-20 évig is élhetnek, a kutatóközpontban jelenleg egy 2008-as egyed a legidősebb. A kígyó marása enyhén mérgező, mint egy darázscsípés, de nagyon minimális az esély, hogy rákosi viperára bukkanjunk a szabadban.
Forrás: Sokszínű Vidék
Nyitókép: Canva
