A skandinávok a zöldenergia-termelés globális éllovasai, ám a zöldátállás váratlan gazdasági csapdákat hozott. A legújabb adatok rávilágítanak arra, hogy a klímacélok elérése önmagában még nem garantálja a szektor pénzügyi stabilitását.
A Boston Consulting Group (BCG) napokban publikált elemzése alapjaiban változtatja meg azt a képet, amit az észak-európai energiapiacról alkottunk. A skandináv régió gazdasági motorjának számító energiaszektor a térség bruttó hozzáadott értékének mintegy 10 százalékát adja, ami megegyezik a kiskereskedelem vagy az egészségügy gazdasági súlyával – olvasható a Makronóm elemzésében.
Kapcsolódó bejegyzések
Norvégia a bőség csapdájában?
A 2025-ös norvég parlamenti választások a stabilitás iránti vágy és a változás iránti igény sajátos keverékét tükrözték.
Ráadásul mindezt úgy érik el, hogy az európai átlagnál 50–90 százalékkal alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátással működnek. A felszín alatt azonban egy egyre mélyülő strukturális válság jelei mutatkoznak, amelyek a teljes európai energiapolitika számára fontos tanulságokkal szolgálnak.
A zöldberuházások eddig soha nem látott volumenű tőkét emésztettek fel, ám a befektetések megtérülése messze elmarad az elvárttól. A jelentésből kiderül, hogy az iparág szereplőinek a nyeresége az elmúlt tíz évben folyamatosan alulmúlta a feldolgozóipari vállalatokét. Különösen igaz ez a közműszolgáltatókra, amelyek tőkearányos megtérülése mindössze 7 százalék körül alakult, miközben a gyártóipar 26 százalékos átlagot produkált. A probléma gyökere nagyrészt magában a technológiában keresendő, hiszen az időjárásfüggő megújuló energiaforrások térnyerése elkezdi felfalni a saját bevételeit.
Kapcsolódó bejegyzések
Energiaszigetet épít Dánia
Az skandináv ország mesterséges szigetet hozna létra 2030-ra, ahol a környező tengeri szélfarmok energiáját felhasználva zöld hidrogént állítana elő és tárolna.
A szélenergia sajátossága ugyanis, hogy a farmok általában egyszerre, azonos időjárási körülmények között termelnek maximumon, ami hirtelen túlkínálatot okoz a hálózaton, jelentősen lenyomva ezzel az árakat. Finnországban például a szélenergiának a BCG által számolt mutatója a 2021-es 93 százalékról 2024-re 66-ra zuhant. Amikor tehát a legtöbb áramot termelik, akkor kapják érte a legalacsonyabb egységárat, ami veszélyezteti a jövőbeli fejlesztések finanszírozhatóságát és a befektetői bizalmat.
A publikáció tovább olvasható a Makronóm weboldalán.
(Makronóm)
Fotó: Canva