A grönlandi jégtakaró magasan fekvő területein a 2001 és 2011 közötti időszakban 1,5 Celsius-fokkal volt melegebb, mint a 20. században, és ez az elmúlt ezer év legmelegebb évtizedét jelenti.
Az Alfred Wegener Intézet kutatói a Nature című folyóiratban közzétett tanulmányukban arról számoltak be, hogy az utóbbi ezer év jégmagjai alapján rekonstruálták Grönland középső-északi részének múltbéli hőmérsékletét és a jégtakaró olvadási sebességét, amelyből megállapították, hogy a vizsgált évtizedben a felmelegedés egyértelműen eltér az azt megelőző ezer év természetes változásaitól.
A grönlandi jégtakaró kulcsfontosságú szerepet játszik a globális éghajlati rendszerben. A jégben tárolt hatalmas mennyiségű víz (mintegy 3 millió köbkilométer) miatt az olvadás és az ebből eredő tengerszint-emelkedés potenciális fordulópontnak számít. Ha a globális kibocsátási ráták nem csökkennek, a jégtakaró az előrejelzések szerint 2100-ra akár 50 centiméterrel is megemelheti a globális átlagos tengerszintet. A part menti időjárási állomások évek óta emelkedő hőmérsékletet regisztrálnak. A globális felmelegedésnek a jégtakaró 3000 méter magasan fekvő részeire gyakorolt hatását a hosszú távú megfigyelések hiánya miatt eddig nem ismerték, a most közzétett tanulmány azonban azt bizonyítja, hogy a klímaváltozás hatása elérte Grönland középső-északi részének távoli, magasan fekvő területeit is.
Kapcsolódó bejegyzések
Lehet, hogy elkéstünk a grönlandi jég megmentésével
A grönlandi jégsapka olvadása miatti jelentős tengerszint-emelkedés „most már elkerülhetetlen”, a 110 tonnára becsült veszteség legalább 27 cm-es emelkedést jelent, még akkor is, ha a fosszilis tüzelőanyagokkal egyik pillanatról a másikra leállnánk. – állítja több kutató.
Az 1990-es évektől kezdődően az azonos helyeken gyűjtött korábbi jégmagok nem mutattak egyértelmű felmelegedést Észak-közép-Grönlandon, annak ellenére, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedett. Ennek részben a régió jelentős természetes éghajlati változékonysága az oka.
Az AWI kutatói célzott újrafúrással 2011/2012 teléig bővítették a korábbi adatsorokat, a hőmérséklet rekonstruálásához pedig megmérték a jégben lévő stabil oxigénizotópok koncentrációját, amely a jégképződés idején uralkodó hőmérsékleti viszonyok függvényében változik. A hőmérséklet mellett a csapat rekonstruálta a jégtakaró olvadéktermelését is. Az olvadás a 2000-es évek óta jelentősen megnövekedett Grönlandon, és mostanra jelentősen hozzájárul a globális tengerszint-emelkedéshez.
Meglepődve láttuk, hogy a szárazföldi hőmérséklet milyen szoros kapcsolatban áll a Grönland egészére kiterjedő olvadékvíz-elvezetéssel, ami végül is a jégtakaró peremén, a parthoz közeli alacsonyan fekvő területeken történik
– mondta Dr. Maria Hörhold, az AWI glaciológusa, a tanulmány vezető szerzője.
A tanulmány másik izgalmas megállapítása, hogy a grönlandi jégtakaró éghajlata nagymértékben elszakadt az Északi-sarkvidék többi részétől, amit a kutatók azzal magyaráznak, hogy a jégtakaró több kilométer vastag, magassága miatt pedig Grönlandot jobban befolyásolják a légköri cirkulációs minták, mint az Északi-sarkvidék más részeit.
(Forrás: AWI)
