Általánosságban űrszemétnek nevezzük mindazokat a mesterséges eredetű tárgyakat, amelyek jellemzően bolygónk körül keringenek. Az űrszemét vagy kozmikus hulladék az emberiség több mint hét évtizedes űrtevékenységének nem szándékos következménye.

Ezek a hulladékok túlnyomórészt az 1957 óta űrbe juttatott közel 9000 műhold meghibásodásából, széteséséből, felrobbanásából vagy összeütközéséből származnak. Napjainkban több mint 130 millió űrszemét lebeg felettünk.

A kozmikus hulladék veszélyt jelent az űrhajókra, az űrállomásokra és a műholdakra egyaránt. Legfőképp a 800–1200 km közötti magasságban veszélyes, mert itt kering a legtöbb műhold. Az űrszemét darabjai között nagyok a méretbeli különbségek. Vannak közöttük néhány milliméteresek, de méteresek is. Már az apró, 5–10 cm-es darabkák is különösen veszélyesek. Ezeket ráadásul a radarok sem jelzik, ezért nem lehet őket elkerülni. Sebességük elérheti akár a 36 000 km/órát is. A műholdakkal való ütközések akár a mi életünkre is hatással lehetnek, hiszen a modern információáramlás és a navigációs rendszerek nagyban a műholdak működéséhez köthetőek.

Az űrszemét kezelésének kérdéskörében már több kezdeményezés indult. A megoldások közt a lézerrel történő megsemmisítés éppúgy helyet kap, mint az űrszemétgyűjtő robot, élesben azonban még egyiket sem vetették be. Ez részben annak is köszönhető, hogy a probléma egyelőre kevés figyelmet, ezzel együtt pedig a megoldás keresése kevés pénzügyi támogatást kapott. Az igazi, hosszú távú megoldás az lehetne, ha a jövőben nem termelnénk űrszemetet. Erre több technológiai elképzelés is létezik, de a gyakorlatban még nem tesztelték őket.