Mostanában az erdőt-mezőt járva gyakran találkozhatunk a sokszor tömegesen előforduló, fekete alapon fehér pettyeket viselő álcsüngőlepkékkel. De ha figyelmesek vagyunk, csodaszép, valódi csüngőlepkékhez is lehet szerencsénk.
Míg a fehérpettyes álcsüngőlepke a medvelepkefélék családjába tartozik, addig a valódi csüngőlepkék (Zygaeninae) a csüngőlepkefélék (Zygaenidae) családjának névadó fajgazdag alcsaládja, mely 37 nemre oszlik. És bár a hagyományos rendszertanok az éjszakai lepkék (Heterocera) alrendjébe sorolják őket, fajaik többsége nappal aktív.
Kapcsolódó bejegyzések
„Ne edd meg, ha ilyet látsz!” – üzeni a most rajzó álcsüngőlepke
Aki mostanában erdős területeken vagy akár parkokban jár, szinte biztosan találkozik majd egy fekete, fehéren pettyezett szárnyú, 3–4 centiméter hosszú lepkével. Sokan csüngőlepkének hívják, pedig valójában álcsüngőlepke.
Élénk színükkel figyelmeztetnek
Megjelenésük általában élénk színű, szárnyuk mintákkal tarkított. Sok fajukat „vérpettynek” is hívják az elülső szárnyakon látható nagy, vérvörös pöttyök miatt. Fekete, kék, fémzöld vagy vörös alapszínük egyébként nem véletlen, ugyanis kellemetlen ízű, mérgező rovarokról van szó. Érintésre sárgás olajat bocsátanak ki magukból, emiatt a legtöbb madár és hüllő nem próbálkozik meg az elfogyasztásukkal.
Szorgalmas viráglátogatók
Májustól augusztusig nyílt növénytársulásokban találkozhatunk a csüngőlepkékkel. Táplálkozás közben – magányosan vagy csoportosan – legfőképpen a pillangós- vagy fészkesvirágzatú növényeken csüngenek, innen ered az elnevezésük is. Röptük lomha, nehézkesen és lassan szállnak a virágos rétek felett.
Tudtad? Ha a csüngőlepkék veszélyt éreznek, holtnak tettetik magukat.
Fokozatosan kiszorulnak
A mérsékelt égövtől a trópusokig élnek csüngőlepkék, hazánk az elterjedésük keleti határán fekszik. Itthon legfőképpen a középhegységek dolomit- és mészkőlejtőinek sziklagyepein találkozhatunk velük, illetve az alföldi homok- és löszpusztákon, valamint a dombvidéki legelőkön és kaszálókon is megtalálhatók. A fokozatos beépítések és a sok turista okozta erős taposás miatt azonban az utóbbi 50–60 évben számos jellegzetes pannóniai faj a kipusztulás szélére jutott, vagy teljesen eltűnt a hegyvidékeinkről.
Az egyik ilyen ritka faj a vörös csüngőlepke (Zygaena laeta) is, amelyet néhány évtizede kihaltnak véltek, ám szerencsére az elmúlt években több észlelés is történt a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén. Tavaly például egy lepkésztúra közben az érdi levendulás környékén vették észre a faj egyik egyedét.
Bolygónk gazdag, sokszínű élővilágának óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.
Kiemelt kép: Canva
