Az EU gazdaságának villamosítása egy évtizede stagnál, miközben Kína ezen a területen is előzött. Az elektromos áram szereperősödésének sok kedvező hatása lenne, ezért mind többen sürgetik a beígért ipari villamosítási cselekvési terv megalkotását.

Az európai ipar versenyképességének megerősítése érdekében egy olyan cselekvési terv kidolgozására és végrehajtására lenne szükség, amely összehangolt fellépéssel lehetővé tenné az EU iparának célzott villamosítását, vagyis a villamos energia végső energiafelhasználásban elfoglalt részarányának emelését a fosszilis energiafelhasználással szemben. Erre hívta fel a figyelmet a klímaváltozással foglalkozó E3G nevű zöldagytröszt, miután korábban az európai iparági szervezet is ezt sürgette, rámutatva arra, hogy az Európai Unió a gazdaságának villamosítása szempontjából is lemaradásba került Kínához képes.

Kapcsolódó bejegyzések

Ha az EU nem figyel, újabb fontos iparágban győzheti le Kína

A hidrogén lényeges szerepet kap a jövőnkben: mi történik, ha ezt az iparágat is letarolja Kína?

A javaslat szerint az ipar eddig figyelmen kívül hagyott egységes villamosítási lehetősége, illetve egy ennek kiaknázására irányuló akcióterv képes lenne átfogóan elősegíteni a dekarbonizációval és az európai ipar versenyképességének növelésével kapcsolatos uniós célok elérését. Érvelésük szerint az EU iparának direkt elektrifikációja az új Európai Bizottság kiemelt céljai között is szereplő új Tiszta Ipar Megállapodás (Clean Industrial Deal) című tervnek is központi pillérévé válhatna, lehetővé téve a fennmaradó ipari energiaigény 90%-ának közvetlen villamosítását és ezáltal a dekarbonizálását is.

Brutális versenyhátrányban az uniós cégek az energiaárak miatt

Tény, hogy az EU gazdaságának elsősorban Kínával és az Egyesült Államokkal szembeni versenyképességi problémái jelentős részben az energiával, azon belül kiemelten az energiaárakkal függenek össze, amint erre a szeptemberben megjelent uniós versenyképességi jelentés is rámutat. Az európai uniós vállalatoknak 2-szer, 3-szor magasabb villamosenergia-árakkal kell szembenézniük, mint az Egyesült Államokban és Kínában működő versenytársaiknak, ami önmagában is hatalmas versenyképességi hátrányba hozza őket.

Ennek lényeges oka az EU kitettsége a fosszilis energiahordozók importjának, illetve az olcsó orosz energiaellátás lehetőségének megszűnése, valamint az, hogy noha a fosszilis források villamosenergia-termelési mixben betöltött szerepe fokozatosan csökken, a piaci-technológiai sajátságokból adódóan elsősorban továbbra is ezek, mindenekelőtt a gázárak határozzák meg az európai áramárakat is.

Az Európai Bizottság már a versenyképességi jelentés megjelenése előtt felismerte, hogy a nagyrészt villamosítást jelentő dekarbonizáció felgyorsítása a tiszta, belső energiaforrások alkalmazása által hozzájárulhat az energiaköltségek mérsékléséhez. Erre utal az Európai Bizottság kezdeményezésével az uniós energia- és klímapolitikában az elmúlt években elfogadott több, egymással összefüggő terv és intézkedés.

Kapcsolódó bejegyzések

Így uralja le Kína a világ villanyautópiacait

Folytatódhat Kína villanyautógyártásban elért hódítása: hogyan hat ez a világ autópiacára?

Ilyen például a zöldmegállapodáshoz kapcsolódó ipari terv, az ennek részét képező árampiaci reform, a villamosenergia-hálózatok fejlesztésének és kapacitásbővítésének felgyorsítását célzó, tavaly év végén bejelentett cselekvési terv, ahogyan az is, hogy az EU új energiaügyi és lakhatási biztosa, Dan Jørgensen egyebek mellett azt a feladatot kapta Ursula von der Leyentől, az Európai Bizottság elnökétől, hogy javaslatot tegyen a blokk villamosításának fellendítésére. Ez utóbbi – az idén június végén hatályba lépett nettó nulla iparról szóló rendelettel összhangban – már lényegében egy konkrét uniós (nem csak ipari) villamosítási cselekvési terv kidolgozását helyezi kilátásba, amit egyébként az európai villamosenergia-ipari szövetség, az Eurelectric is szorgalmaz.

Akciótervvel adnának lendületet a villamosításnak

A javaslatok szerint az elektrifikációs cselekvési tervnek számos intézkedést kell tartalmaznia, az egyes országok nemzeti energia- és klímaterveiben is megjelenő konkrét célszámok meghatározásától a célzott finanszírozási eszközök kialakításán, valamint a villamosítást ösztönző tarifa- és adópolitika alkalmazásán át az ipari flexibilitás terjedését lassító akadályok felszámolásáig, a hosszú távú áramvásárlási megállapodások (PPA-k) elősegítéséig és a társadalom edukációját szolgáló figyelemfelkeltő akciókig.

Az uniós villamosítási cselekvési tervet az teszi indokolttá, hogy annak ellenére, hogy az Európai Zöldmegállapodást (European Green Deal) már közel 5 éve bemutatták, és ennek részeként azóta számos terv, program, kezdeményezés, paktum, mechanizmus és új jogszabály megszületett, az EU elektrifikációs rátája továbbra is stagnál. (Az elektrifikációs ráta azt mutatja meg, hogy mekkora részét teszi ki a villamos energia a végső energiafelhasználásnak.)

Az EU elektrifikációja, villamosítása valójában már egy évtizede 22–23%-on stagnál, mégpedig elsősorban az ipari szektor bővülésének lassulása következtében, ami az energiaigény növekedését is visszafogja. (Magyarország végső energiafelhasználásában a villamos energia részaránya az uniós átlaggal lényegében megegyezően szintén megközelítőleg 23% volt 2022-ben, és a 2012-es helyzethez képest mindössze néhány tized százalékkal emelkedett.) Közben Kína 7 százalékponttal növelte elektrifikációs rátáját, amely ezzel megelőzte az EU hasonló mutatóját, és már a 30%-os szintet közelíti.

Az uniós elektrifikáció stagnálása gyengíti az EU által az áramszektor zöldítésében elért jelentős eredményt is, mely szerint 2008 és 2023 között a közösség villamosenergia-szektorának emissziója 50%-kal csökkent, 2024 első fél évében pedig a tiszta energiaforrások aránya már csaknem 75% volt az áramtermelési mixében.

Kapcsolódó bejegyzések

Hogy maradhat Európa versenyképes a jövő technológiáinak területén?

Hiába jó az irány a tisztaenergia-technológiák terén, nem elég kielégítő az ipari stratégia.

A korábbi években az olcsó, jellemzően orosz eredetű fosszilis energiahordozók elérhetősége és a tőlük való függés sem motiválta igazán a villamosítást Európában, majd a 2020-as évek válságai (a koronavírus-járvány, az energiaválság, az orosz-ukrán háború) ugyan rámutattak az elektrifikáció előnyeire, de egyúttal fokozták az európai ipar nehézségeit is.

A nem kis részben a fosszilis energiaipar és az általuk támogatott politikusok által évtizedek óta terjesztett, a megújuló energiaforrásokra való átállással kapcsolatos szkepticizmust sugalló állításokkal szemben egy közelmúltbeli McKinsey & Company tanulmány szerint már az ipari folyamatok 90%-a villamosítható különböző technológiákkal.

Hatalmas pozitívumokat hozna

A villamosítás több jelentős előnnyel is járna, mindenekelőtt jókora hatékonyságnövelést eredményezne, ami praktikusan az energiaigény csökkenését jelentené. Az EU célja, hogy az elektrifikációs rátát 2030-ig 35%-ra, 2040-ig 50%-ra, 2050-ig pedig 61%-ra emelje. Ha az utóbbi célt sikerülne elérnie, ez önmagában azt eredményezhetné, hogy a végső energiafelhasználása 38–41%-kal csökkenhetne 2015-höz képest.

Ez összhangban van azzal, hogy az európai villamosenergia-ipari szövetség modelljei szerint Európában a villamosítás arányának 2050-re el kell érnie az 50–70%-ot ahhoz, hogy a kontinens elérhesse a klímasemlegességét. (Nem beszélve arról, hogy – amint erre az IEA rávilágít – mivel a szegényebb, fejletlenebb országok jelentős része várhatóan nem lesz képes megvalósítani 2050-ig a klímasemlegességet, a fejlettebb államoknak, így az EU-nak is, ezt a célt már 2045-re teljesítenie kellene.)

A jelentős mértékű villamosítás lefelé nyomná az energiaköltségeket, részben azáltal, hogy enyhítené az EU fosszilisenergiaimport-függőségét, ami nem mellesleg ellátásbiztonsági szempontból is kívánatos. A 2050-es uniós elektrifikációs cél teljesítése esetén az EU az évszázad közepén évente mintegy 309 milliárd euróval költhetne kevesebbet a fosszilis energiahordozók importjára, mint 2023-ban. Mindemellett pedig masszívan mérsékelné a klíma-, környezet- és egészségpusztító légszennyezést, ezzel további jelentős megtakarításokat és pénzben nem kifejezhető egyéb pozitív hatásokat eredményezve.

Az elektrifikáció nagyarányú fokozása az ipari versenyképességi és egyéb kedvező hatásokat nem tekintve is elengedhetetlennek tűnik, mivel az elemzések szerint a klímacélok egyszerűen nem teljesülhetnek enélkül. A mértékadó Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) modelljei szerint a 2022-ben 19,9%-os globális átlagról 2030-ig 27,5%-ra, 2050-ig pedig 50% fölé kellene emelkednie a villamos energia részarányának a világ végső energiafogyasztásán belül a 2050-es klímasemlegesség eléréséhez, amit a kutatók egyébként a katasztrofális mértékű klímaváltozás elkerüléséhez feltételnek tartanak.

Kiemelt kép: canva