Októberben a Körös-Maros Nemzeti Park szikes pusztáin, így a Kardoskúti-pusztán is nagyobb számban láthatunk szongáriai cselőpókokat.
Az ősz kezdete a szongáriai cselőpókok párzási időszaka – olvasható a Körös-Maros Nemzeti Park tájékoztatójában. Ilyenkor a hímek felkerekednek, és nagy utat járnak be, hogy párt találjanak maguknak. Felkeresik a nőstények üregeit, és föld alatti búvóhelyeit. Ez a kaland azonban a hímek számára a legtöbbször végzetes, ugyanis a náluk kétszer nagyobb testű nőstények a párzás után általában megeszik őket.
Kapcsolódó bejegyzések
Te is találkoztál már a szongáriai rémmel?
Bemutatjuk hazánk legnagyobb pókfaját.
Főleg akkor, ha a párzás az üregekben történik, ezekből ugyanis a hímek nem tudnak elmenekülni. Más pókfajoknál is rendszeresen előfordul, hogy a nőstények a párzás után megeszik a hímeket. Figyelemreméltó a nőstények testmérete is: 4–4,5 cm-esek, de lábaikkal együtt akár a 10 cm-t is elérhetik.
Érdekesség, hogy a szongáriai cselőpókok nem szőnek hálót, hanem más módszereket alkalmaznak a zsákmány elejtéséhez. Üreglakók, ami azt jelenti, hogy mély tárnákat ásnak le a földbe, onnan támadnak lesből. A rovarok mozgása által keltett rezgéseket nagyon jól érzékelik, s ilyenkor villámgyorsan kirontanak az üregükből, és elkapják prédájukat. A szó klasszikus értelmében tehát nem szőnek pókhálót, de az üreg falát – télen pedig a bejáratát is – beszövik selyemszálakkal, hogy komfortosabb legyen számukra.
Kapcsolódó bejegyzések
Vérszívók és kártevők a lakásban (vagy bárhol) – Podkaszt
A podkasztban is az otthonunkban előforduló kártevők és vérszívók témáját vesszük górcső alá, szigorúan saját élmények alapján. Ezekből ugyanis van bőven!
A szongáriai cselőpókok éjszaka és nappal is vadásznak, de leginkább az alkonyati órákban aktívak. Az emberre nem veszélyesek, csak akkor csípnek, ha fenyegetve érzik magukat. Csípésük elég fájdalmas, hasonló a darázséhoz. A kibocsátott méreganyag az emberre és a melegvérű állatokra nem veszélyes, de a hidegvérűekre halálos.
Magyarországon húsz védett pókfaj él, ezek közül a szongáriai cselőpók a legnagyobb. Eurázsiai elterjedésű faj, színe alapvetően szürkésbarna, ezért nehéz észrevenni. Az alföldi szikes puszták, gyér növényzetű gyepek és kötöttebb homoktalajok jelentenek ideális élőhelyet számára. Télire mély repedésekben, furatokban vermeli el magát, s csak tavasszal bújik elő, amikor már ismét talál rovartáplálékot. Hazánkban él egy másik cselőpókfaj is, mégpedig a pokoli cselőpók, amelynek testmérete kisebb, ám csípése jóval fájdalmasabb.
Fotó: Canva