1168,3 kilométer, 343 óra, 151 bélyegzőhely és egy életre szóló kalandos utazás a saját hazámban: ez a Kéktúra. Mindig arról a legnehezebb írni, ami igazán közel áll az emberhez, most mégis megpróbálom bemutatni az Országos Kéktúrámat.
Ez a kapcsolat évekkel ezelőtt kezdődött, és valójában nem a saját ötletem volt, hogy nekiinduljak. Az akkori kollégáim fejében fogant meg az elhatározás, és szívesen csatlakoztunk hozzájuk gondolván, miért ne. Aztán a hirtelen jött ötletből igazi szerelemmé nőtte ki magát ez az Észak-Magyarországot átszelő fehér–kék jelzés, amely sokkal többet ad, mint ahogyan ezt elsőre gondolnád.
Mi is az a Kéktúra?
A Másfélmillió lépés, a kismillió blogbejegyzés és élménybeszámoló a Kéktúra hivatalos oldalán már leírta a választ erre a kérdésre. Nagy eséllyel te is tudod, hogy az útvonal a Kőszegi-hegységből, egészen pontosan Írott-kőtől indul, és a Zempléni-hegységben lévő Hollóházán ér véget. Mint ahogyan az sem újdonság, hogy a túramozgalom 1952-ben indult, és nem lehetünk elég hálásak a Budapesti Lokomotív Sportkör Természetjáró Szakosztályának azért, hogy évtizedekkel ezelőtt meghirdették a pecsétgyűjtögetést. Az évek során fokozatosan kinőtte magát a mozgalom és az útvonal is.
Arra azonban , hogy miért is ez a nagy felhajtás a Kéktúra körül, talán még te is keresed a választ.
A Kéktúra esszenciáját 3 összetevő adja:
- a „feladat”, hogy megszerezzük a 151 darab pecsétet az ország különböző pontjain,
- a természet szeretete és a túrázás öröme,
- valamint az, hogy hamisítatlan valójában megismerjük az országot, ahol élünk.
Kéktúrapecsét: szerezd meg mind!
Az egyik fontos indíttatás tehát a gyűjtögetés és a teljesítés öröme. Beszerzed a kéktúrás füzetedet, és nekiindulsz a pecsétekért. A túrát bárki bármennyi idő alatt teljesítheti. Lehet, hogy egyben letolod, de lehet, hogy 20 évedbe telik, a lényeg az, hogy végigjárd, és minden pecsétet megszerezz.
Utólag sem téma, ki mennyi idő alatt és milyen gyorsan teljesítette a túrát. Mindenkinek mást jelent az 1168 kilométer. Aki egyedül csinálja, rátalálhat önmagára. Aki párban, az igazi, minőségi időt tölthet a társával, közben tervezgetheti a közös jövőt: ezek vagyunk mi… Aki családostul barangol, valami olyat adhat a gyerekeinek, ami fejleszti személyiségüket, gyarapítja ismereteiket. Aki pedig barátokkal járja végig a kéket, egészen újfajta aspektusát ismerheti meg a baráti összejöveteleknek és a tartalmas beszélgetéseknek.
A 27 szakasz igazán sokszínű, nincs két egyforma. Van, amelyik nehezebb, van, amelyik meg sem kottyan. Változatosságában rejlik a szépsége.
Ha pedig sikerrel zárod Európa leghosszabb turistaútvonalát, tiéd lehet az érdem és az érzés, hogy sokkal többet tudsz a helyről, ahol élsz, mint azelőtt.
A Kéktúra és a természet
Az elmúlt években még inkább felértékelődött, hogy ne egy betondzsungel közepén ücsörögjünk. Nincsenek problémák, nehézségek, komor hírek. Csak a színtiszta, hamisíthatatlan és túlgondolástól mentes élővilág vesz körül. Mindenki teszi a dolgát: fészket épít, táplálkozik, kommunikál, növekszik, fotoszintetizál.
Sokan várják a jó időt, hogy elindulhassanak. Csak süssön ki a nap, legyen 20 fok, és indulhat a túravonat. Ha adhatok egy jó tanácsot: ne várj a jó időre! A Kéktúra, és összességében a túrázás lényege, hogy a természet összes arcát megismerd.
Kapcsolódó bejegyzések
5+1 tipp a környezettudatos túrázáshoz
A vírus egyetlen előnye, hogy egyre többen kirándulnak. De ilyenkor még jobban figyeljünk oda, hiszen csak vendégségbe jöttünk az erdőbe. Néhány tipp, hogy kisebb legyen a lábnyomunk.
Lásd a jégbe fagyott Bakonyt. Lásd meg az éledező, de még csupasz Vértest. Ismerd meg a tavaszi pompában tündöklő Börzsönyt. Izzadj és gyűjts szúnyogcsípéseket a Balaton-felvidéken. Essen le az állad az őszi Bükktől. Ne láss a ködtől az orrodig se a Budai hegyekben. Ázz csurom vizesre a Mátrában, és kortyolgass forró teát a Zemplénben.
Én, aki utáltam a telet világ életemben, a Kéktúra alatt elkezdtem teljesen másképpen befogadni. Rájöttem, hogy a téli csend semmihez sem fogható. A lefagyott ágak tömege, a jeges növények vagy a jéghideg patak gyönyörű. A jeges sziklákon felmászni Sobri Jóska barlangjába talán már nem akkora ötlet, de az élmény egy életre megmarad, ez biztos.
Ha a hétvégéidet rászánod, és minden évszakban a kéken vagy, rájössz, hogy milyen keveset tudsz a természetről. Hiába olvasod a cikkeket, a leírásokat, az ismertetőket, vagy hiába tudsz sokat a növények és az állatok életéről, az igazi ismeretet akkor szerezheted meg, ha kimész, és megnézed, mi hogyan működik.
Télen láthatsz hegyoldalban vágtató szarvascsordát. Tavasszal lehetsz élő virág- és énekesmadár-határozó. Nyáron beszippanthatod a világ összes illatát. Ősszel pedig láthatsz olyan színeket, amelyeket a világ összes Pantone skálája sem tud megmutatni neked.
A Kéktúra igazi haszna: megismered a helyet, ahol élsz
Alföldi lányként az északi régió apró szeleteit láthattam csak gyerekkoromban. Földrajzórán megtanultam, melyik megye hol fekszik, hogyan alakultak ki a hegyeink, de elképzelni sosem tudtam igazán, hogy is fest mindez. Elmúltam 30, és még mindig vannak olyan szegletei az országnak, ahol nem jártam.
Mindig tervezzük a külföldi utakat: minden országot látni szeretnénk, minden tengerben megmártóznánk, kipróbálnánk az összes kulináris élvezetet, és megcsodálnánk az egzotikus épületeket. Az azonban sokaknak kimarad, hogy milyen lenyűgöző medvehagymamezők illatoznak tavasszal a Bakonyban, vagy milyen, amikor a hucul ménes egy karnyújtásnyira vágtat el az ember mellett az Aggteleki-hegységben. Az elmúlt két évben egyik ámulatból estem a másikba attól, milyen más Magyarország, mint hittem.
Ez a nagy rádöbbenés nem csak engem ért utol, hiszen az elmúlt évben sokan indultak útnak, kezdtek bele a kékbe. Ez nem ritkán konfliktusokat szül a helyiek és a turisták között. Sajnos sokszor úgy látom, a felháborodás nem alaptalan. A gond leginkább az, hogy akik „tapasztalatlan” túrázók, nem tartanak be bizonyos íratlan szabályokat. Természetesen a kéknek is vannak népszerűbb szakaszai, ahol aztán hatalmas torlódások alakulnak ki egy-egy napsütéses hétvégén. Érthető, hogy sokan ugyanarra a helyre látogatnak el, hiszen ha valaki az interneten böngészik, nagy eséllyel valamelyik felkapott túraösvényt dobja ki a kereső.
Amit megtehetsz, és ezzel rengeteget segíthetsz, hogy kicsit jobban utánanézel, hová és mikor tervezed a túrád. A Bükkben például nem csak a Szalajka-völgy létezik, ahogy a Visegrádi-hegységben sem csak Dobogókőn szép a kilátás. Nem feltétlenül kell felülni a népszerűségnek: a kék legszebb részei rejtve vannak a turisták elől. Persze ehhez gyakran többet is kell utazni, például hajnali négykor kelni, hogy 9-kor elkezdhesd az aznapi szakaszt, de abszolút megéri. A tervezést és a logisztikát pedig tökélyre lehet fejleszteni, ezt bizton állíthatom.
Mentális felüdülés: tiszta fej és jövőkép
Egyszer megkérdezte tőlem valaki, hogy mi értelme van annak, hogy órákat utazom azért, hogy sétáljak az erdőben. A rövid válaszom az, hogy egyszerűen vannak olyan érzések, amelyeket egy városban nem kaphat meg az ember. Számomra ilyen a mentális töltődés.
A zaj, a végtelen mennyiségű információ, a laptop kék fénye és a zakatoló villamos elérhetetlenné teszik azt a kikapcsolt állapotot, amit az erdőben vagy egy pacsirtáktól zengő mezőn megtapasztalhatunk. Manapság egyre több az olyan ember, aki csak nyugalomra vágyik. Pár óra mentális biztonságra, tiszta, üres fejre vagy arra, hogy a hétköznapok motivációtól kiürült pillanatait felpezsdítse. Jelen pillanatban olyan világban élünk, ahol a folyamatos teljesítenivalók és kötelességek áradatában mindenki csak egy lélegzetnyi szünetre vágyik.
Ezért olyan népszerű a Kéktúra. Mert élményt ad, pozitív érzéseket és mentális felüdülést.
Annyira eltávolodtunk már a természettől, annyira felfoghatatlan a működése és a közelsége, hogy időnként egészen megfeledkezünk arról, hogy mi is a részei vagyunk. Így aki azt érzi, kicsit visszatalálna, szerezze be a pecsételőfüzetet, és lépjen rá Magyarország legkalandosabb ösvényére, tegye meg azt a másfélmillió lépést.
Indulj el egy úton!
A képek a szerző tulajdonát képezik.
