Túlterhelt tanárok, útmutatásra váró diákok: hogyan lehet valóban az életük része a fenntarthatóság? – Interjú

Granát-Galló Tímea

- 2026. június 18.

Jövőnk

Fenntarthatósági Témahét kutatás oktatás

A fenntarthatóságra nevelés nemcsak otthon, a konyhában vagy a kertben zajlik, hanem az óvodában és az iskolában is. Szükség van szemléletformálásra, hogy már fiatalkorban magától értetődővé váljon a körforgásos gazdaság, az ökológiai kertészkedés, a hulladékminimalizálás fontossága. A Fenntarthatósági Témahét is ebben segíti a diákokat és a tanárokat, ráadásul az ehhez kapcsolódó kutatásnak köszönhetően több érdekes adat is napvilágot látott.

A „Diákok és tanárok a fenntarthatóságról” elnevezésű kutatás keretében több hazai és határon túli egyetem azt vizsgálja, hol állunk jelenleg az oktatás–fenntarthatóság tengelyen. Hogy miért is van erre szükség? Az éghajlatváltozás már a mindennapjaink része, azonban nem az a kérdés, hogy a diákok tudják-e ezt, hanem az, hogy mihez tudnak kezdeni a témával a mindennapjaikban. És bár a tanulók többsége ismeri a problémát, az elmúlt évek kutatásából az is látszik, hogy a cselekvéshez vezető út sokkal kevésbé egyértelmű számukra. Sziva Dániel, a Fenntarthatósági Témahét kutatásában is részt vevő projektfelelős és kutatási koordinátor adott választ arra, hol tartanak most az iskolák a fenntarthatóságot illetően, és miben lehetne még fejlődniük.

Mik azok a leggyakoribb fenntartható zöldmegoldások, melyeket könnyen beépíthetnek az intézmények a gyakorlatukba? És mik azok, amelyek kiugróak, különlegesek?

Ha a fenntarthatóságról beszélünk, sokaknak elsőként a szelektív hulladékgyűjtés jut eszébe. Ez valóban fontos és könnyen bevezethető, a legtöbb intézményben meglévő gyakorlat, de a fenntarthatóság ennél jóval többet jelent. Emellett hangsúlyos még az energiatakarékosság (villany lekapcsolása, víztakarékosság), ami a költséghatékonysággal is összefügg. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy kutatásaink nem az egyes iskolák konkrét pedagógiai gyakorlatait vagy jó gyakorlatait vizsgálják, hanem a diákok környezetbarát viselkedését és környezeti attitűdjeit. Ezért arról nem tudunk pontos képet adni, hogy mely megoldások a legelterjedtebbek az intézményekben.

Az eredményeink és a nemzetközi szakirodalom alapján ugyanakkor jól látható, hogy a fenntarthatóságra nevelés akkor lehet igazán hatékony, ha a tanórai tudásátadás mellett hangsúlyosan jelennek meg az élményszerű tanulási formák is. Ilyenek lehetnek a szabadtéri foglalkozások, kirándulások, természethez kapcsolódó programok vagy az iskolakerti tevékenységek. Ezek lehetőséget teremtenek arra, hogy a diákok személyes tapasztalatokat szerezzenek, közvetlen kapcsolatba kerüljenek a természettel, és ne csak elméleti szinten találkozzanak a fenntarthatóság kérdéseivel. A saját kutatásainkban is azt látjuk, hogy azok a diákok, akik gyakrabban vesznek részt természethez kapcsolódó iskolai programokon és szabadtéri foglalkozásokon, jellemzően erősebb természetkapcsolatról és pozitívabb környezeti attitűdökről számolnak be.

Legalább ilyen fontos az aktív cselekvés lehetősége. Az elmúlt évek kutatásai alapján ugyanis nem elsősorban az információhiány jelenti a legnagyobb kihívást. A diákok többsége hallott a környezeti problémákról, és sokakat foglalkoztat is a kérdés, ugyanakkor jóval kevesebben érzik úgy, hogy valódi hatásuk lehet a környezetükre.

Éppen ezért különösen értékesek azok a tanulási helyzetek, amelyekben a diákok életkorukhoz illeszkedő projektekben, közösségi kezdeményezésekben vagy helyi problémák megoldásában vehetnek részt. Ezek a tapasztalatok segíthetnek abban, hogy megtapasztalják: a saját döntéseiknek és cselekedeteiknek is lehet valódi hatása.

A fenntarthatóságra nevelés szempontjából ezért nemcsak az számít, hogy mit tanulnak a diákok, hanem az is, hogy átélhetik-e a cselekvés élményét, és megtapasztalhatják-e annak gyakorlati hasznát. A legerősebb programok ezért jellemzően nem egyszerűen új ismereteket adnak át, hanem lehetőséget teremtenek arra is, hogy a diákok aktív szereplőként kapcsolódjanak be a fenntarthatósággal kapcsolatos kérdésekbe.

A diákok szívesen vesznek részt az ilyen jellegű kezdeményezésekben.
Kép: canva

A kutatás egyik fókusza a cselekvési kompetencia mérésére irányul. Mit értünk pontosan ezen, és hogyan fejleszthető ez a terület?

Az idei kutatás fókuszában az iskolai fenntarthatóságra nevelés, a cselekvési kompetenciák és környezetbarát viselkedés, valamint a Zöld Föld tananyagcsomaggal és fenntarthatóság tárggyal kapcsolatos tapasztalatok állnak.

A cselekvési kompetencia azt írja le, hogy a fiatalok mennyire képesek aktívan reagálni a környezeti kihívásokra. Három fontos összetevője van. Az első annak ismerete, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a cselekvésre. A második az a meggyőződés, hogy az egyén képes hatni a környezetére, és a saját döntéseinek jelentősége van. A harmadik pedig maga a cselekvési szándék, vagyis hogy szeretne-e tenni valamit a problémák megoldásáért.

Ez azért különösen fontos, mert az elmúlt évek kutatásai nagyon következetesen ugyanarra mutatnak rá: a diákok jelentős része tisztában van a környezeti problémákkal, és alapvetően pozitívan viszonyul a környezetvédelemhez, mégsem alakul át ez automatikusan valódi cselekvéssé.

A 2025-ös, az UNICEF Magyarországgal közösen végzett kutatás egyik fontos eredménye például az volt, hogy a fiatalok többsége elfogadja a klímaváltozás tényét, és sokakat foglalkoztat is a kérdés. Ugyanakkor a leggyakoribb érzelmi reakciók között a tehetetlenség és az aggodalom jelent meg, miközben viszonylag kevesen érezték magukat valóban cselekvőképesnek.

A 2022-ben cseh, magyar és szlovák 17 éves diákok körében végzett reprezentatív nemzetközi kutatásunk azt mutatta, hogy a környezetbarát viselkedéssel nem elsősorban a tudás állt kapcsolatban, hanem az, hogy mennyire áll szándékukban tenni valamit, illetve a fiatalok mennyire érzik magukat képesnek a cselekvésre. Ez arra utal, hogy a fenntarthatóságra nevelésben nem elegendő pusztán információkat átadni.

A diákokat foglalkoztatja a kérdés.
Kép: canva

A cselekvési kompetencia fejlesztéséhez ezért olyan tanulási helyzetekre van szükség, amelyekben a diákok aktív szerepet kapnak. Dönthetnek, vitatkozhatnak, saját projekteken dolgozhatnak, helyi problémák megoldásában vehetnek részt, és megtapasztalhatják, hogy a cselekedeteiknek valódi következménye van. Ennek nemcsak a tanulás szempontjából van jelentősége. A kutatások alapján a cselekvés lehetősége csökkentheti a tehetetlenség érzését is, hiszen a fiatalok megtapasztalhatják, hogy nem pusztán szemlélői a problémáknak, hanem alakítói is lehetnek a környezetüknek.

Hol tart jelenleg az oktatás átalakulása Magyarországon?

Erre nehéz egyszerű választ adni, mert egyszerre látunk előrelépéseket és kihívásokat is. A 2022-es nemzetközi kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy a diákok hogyan érzékelik az iskolai fenntarthatóságra nevelést. Különösen két területre figyeltünk. Az egyik a holisztikus megközelítés, vagyis hogy az iskola mennyire segíti a tanulókat a környezeti, társadalmi és gazdasági kérdések összefüggéseinek megértésében, illetve a helyi és globális, valamint időbeli folyamatok kapcsolatának felismerésében. A másik a pluralista megközelítés, amely azt vizsgálja, hogy a diákok találkoznak-e különböző nézőpontokkal, lehetőségük van-e saját véleményt kialakítani, kérdéseket feltenni és részt venni a közös gondolkodásban.

A magyar, cseh és szlovák eredmények összességében nagyon hasonló képet mutattak. A diákok mindhárom országban ritkábban találkoztak ezekkel a tanulási helyzetekkel, mint a korábbi svéd és belga vizsgálatok résztvevői, ugyanakkor a régió országai között csak kisebb különbségeket találtunk.

A cselekvési kompetenciák területén is érdekes mintázatokat láttunk. A három ország diákjai viszonylag hasonlóan ítélték meg, hogy mennyire ismerik a környezetbarát cselekvési lehetőségeket, mennyire érzik magukat képesnek a cselekvésre, illetve mennyire áll szándékukban tenni a környezetért. Ugyanakkor minden országban azt tapasztaltuk, hogy a cselekvési szándék és a saját hatékonyságba vetett hit erősebben kapcsolódik a környezetbarát viselkedéshez, mint önmagában a tudás.

A tanulást sokszor jó más oldalról megközelíteni.
Kép: canva

Ez arra utal, hogy a jövő egyik fontos feladata nem pusztán a fenntarthatósággal kapcsolatos ismeretek bővítése, hanem annak támogatása is, hogy a tanulók számára valós részvételi és cselekvési lehetőségek is rendelkezésre álljanak.

A kutatásaink alapján a rendszerszintű gondolkodás, a különböző nézőpontok megismerése, valamint a valós cselekvési lehetőségek biztosítása járulhatnak hozzá leginkább ahhoz, hogy a fenntarthatóság ne csak tananyag legyen, hanem a diákok saját tapasztalatává váljon.

A konkrét megoldások mankót adnak a pedagógusok és a szülők kezébe, így a megszerzett tudás a diákok által is jobban beépíthető a hétköznapokba. Mit gondolsz, mik lehetnek azok a konkrét javaslatok, amelyek segíthetik a rendszerben gondolkodást és a valódi cselekvést?

Nincs egyetlen csodamegoldás, de néhány alapelv különösen fontos lehet. Az egyik legfontosabb, hogy a fenntarthatóság ne csak a szavak szintjén jelenjen meg, hanem a mindennapi gyakorlatban is. A fiatalok számára az iskola, a család és a kortárs közösségek egyaránt fontos szocializációs közegek. Ezért nagy jelentősége van annak, hogy mit látnak a körülöttük lévő felnőttektől. Gyermekkorban különösen fontos szerepe van a normák átadásának, míg serdülőkorban egyre nagyobb jelentőséget kap a hitelesség. A fiatalok ugyanis könnyen észreveszik az ellentmondásokat a kimondott értékek és a mindennapi gyakorlat között. A hiteles pedagógusi és szülői példa, valamint az őszinte beszélgetések sokszor többet érhetnek, mint bármelyik kampány vagy szemléletformáló üzenet. Ha a fenntarthatóság a mindennapi döntésekben és szokásokban is megjelenik, akkor a diákok számára is valóságosabbá és természetessé válik.

Fontos az is, hogy a fenntarthatóság ne különálló témaként vagy egyetlen tantárgy feladataként jelenjen meg, hanem egyfajta átfogó szemléletként. Jelenleg a fenntarthatósági kérdések elsősorban a természettudományos tantárgyakhoz kapcsolódnak, ami könnyen ahhoz vezethet, hogy a diákok elsősorban környezetvédelmi problémaként tekintenek rájuk. Pedig a fenntarthatóság egyszerre környezeti, társadalmi és gazdasági kérdés is. A rendszerszintű gondolkodás fejlesztéséhez fontos megmutatni az összefüggéseket: például hogyan kapcsolódik a fogyasztás a hulladékképződéshez, az energiahasználat a társadalmi kérdésekhez vagy a ruhavásárlás a globális termelési láncokhoz. A diákok sokkal könnyebben kapcsolódnak ezekhez a témákhoz, ha azok a saját mindennapi tapasztalataikból indulnak ki.

Részvétel és cselekvés: erre van szükségük.
Kép: canva

A harmadik kulcstényező a részvétel és a cselekvés lehetősége. Kutatásaink azt mutatják, hogy nem elegendő pusztán információkat átadni. A diákok akkor tudnak igazán azonosulni a fenntarthatósági célokkal, ha aktív szerepet kapnak. A viták, a közös problémamegoldás, a projektmunka vagy a helyi ügyekben való részvétel mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a tanultak személyes tapasztalattá váljanak. Sokszor nem a nagyszabású kampányok hozzák a legnagyobb változást, hanem azok a kisebb, rendszeresen ismétlődő tevékenységek, amelyek hosszú távon a hétköznapok részévé válnak. Ilyen lehet például az energiafogyasztás tudatos figyelése, az iskolakerti munka, a komposztálás vagy egy helyi környezeti probléma közös megoldása. A diákoknak szükségük van arra az élményre, hogy annak, amit tesznek, van értelme és látható eredménye.

A Fenntarthatósági Témahét programjai és tananyagai is ezt a szemléletet igyekeznek támogatni. Az óravázlatokat és mintaprojekteket gyakorló pedagógusok készítik, így azok közvetlenül felhasználhatók a tanítás során. Bár maga a Témahét évente egyszer kerül megrendezésre, a pedagógusok az elkészült anyagokat az év bármely időszakában beépíthetik a munkájukba. A hosszú távú cél az, hogy a fenntarthatóság ne egyszeri programként jelenjen meg az iskolák életében, hanem fokozatosan a mindennapi tanulási folyamatok részévé váljon.

Az egyik legnagyobb hátráltató tényező a pedagógusok túlterheltsége és mozgásterük korlátozottsága. A tananyag mennyisége, az előírt tanmenet és az időhiány sok esetben megnehezíti az új módszerek alkalmazását. Éppen ezért különösen fontos, hogy a fenntarthatóságra neveléshez olyan könnyen használható tananyagok, projektötletek és szakmai támogatások álljanak rendelkezésre, amelyek segítik a pedagógusokat abban, hogy a témát a mindennapi oktatásba is be tudják építeni.

Az elmúlt években több olyan kezdeményezés is indult, amely ebben nyújt segítséget. Ilyen például a Zöld Föld taneszközcsomag, amely általános és középiskolás korosztály számára kínál korszerű, élményszerű és interdiszciplináris tananyagokat. A fenntarthatóság kérdéseit nem elszigetelt témaként, hanem azok környezeti, társadalmi és gazdasági összefüggéseiben mutatja be, így jól támogatja a rendszerszintű gondolkodás fejlesztését. Az anyagok angol nyelven is elérhetők, ezért akár idegen nyelvi órákon is felhasználhatók.

Szintén fontos előrelépés, hogy a fenntarthatóság a 11–12. évfolyamon önálló tantárgyként is megjelent, és az elmúlt években választható érettségi témává is vált. Ezek a lehetőségek önmagukban még nem jelentenek garanciát a szemléletformálásra, de jól mutatják, hogy a fenntarthatóság egyre hangsúlyosabban jelenik meg a magyar oktatási rendszerben. A következő fontos lépés az lehet, hogy ezek a tartalmak minél inkább beépüljenek a mindennapi pedagógiai gyakorlatba és az iskolák teljes működésébe.

A fiatalabb korosztály sokszor aktívabb.
Kép: canva

Milyen életkorban a legaktívabbak a diákok?

A kutatásainkban jellemzően 10–21 év közötti fiatalokat vizsgálunk, és az eredmények alapján jól láthatóak bizonyos életkori különbségek. Általánosságban azt tapasztaljuk, hogy a fiatalabb tanulók körében gyakoribbak a környezetbarát viselkedések, és pozitívabban viszonyulnak a környezeti kérdésekhez. Az életkor előrehaladtával ugyanakkor a kép árnyaltabbá válik.

Ez összhangban áll egy nemzetközi kutatásokban gyakran megfigyelt jelenséggel, az úgynevezett „adolescent dip”-pel, vagyis a serdülőkori visszaeséssel. A gyermekkor végén és a serdülőkor időszakában sok esetben csökken a környezeti kérdések iránti érdeklődés, a környezetbarát viselkedések gyakorisága és az intézményi normák követése. Ennek hátterében számos fejlődéslélektani és társas tényező állhat, például az identitáskeresés, a kortárscsoportok növekvő szerepe vagy a felnőtt normákkal szembeni kritikusabb viszonyulás.

A serdülők és a fiatal felnőttek ugyanakkor általában kritikusabban gondolkodnak a környezeti problémákról, jobban érzékelik azok összetettségét és súlyosságát, ugyanakkor gyakrabban jelennek meg náluk olyan érzések is, mint az aggodalom vagy a tehetetlenség. Több kutatásunkban is azt láttuk, hogy sok fiatal tisztában van a problémák jelentőségével, de kevésbé biztos abban, hogy saját cselekedeteivel érdemben hatni tud a folyamatokra.

Ezért nem feltétlenül arról van szó, hogy valamelyik korosztály „jobb” vagy „rosszabb” lenne a másiknál. Inkább másfajta támogatásra van szükségük. A fiatalabbaknál fontos a meglévő nyitottság és motiváció fenntartása, míg az idősebb korosztály esetében különösen lényeges, hogy a tudás és az aggodalom mellé cselekvési lehetőségek és sikerélmények is társuljanak. A kutatásaink alapján ugyanis ezek segíthetnek abban, hogy a fenntarthatósági kihívások felismerése valódi cselekvéssé alakuljon.

Hogyan lehet motiválni a pedagógusokat arra, hogy szívesebben fordítsanak időt és energiát a fenntarthatósági témák feldolgozására?

A motiváció szerintem csak az egyik része a kérdésnek. Fontos ugyanakkor látni, hogy a kutatásainkban és a Fenntarthatósági Témahét programjaiban elsősorban azokkal a pedagógusokkal találkozunk, akik eleve nyitottabbak a fenntarthatóság témájára, ezért ebből a szempontból bizonyos szelekciós hatással is számolnunk kell.

A tapasztalataink alapján sok pedagógus számára a fenntarthatóság fontos téma, és szívesen foglalkoznának vele többet is. A legnagyobb kihívást gyakran nem az érdeklődés hiánya, hanem az idő, az adminisztratív terhek és a tananyaggal kapcsolatos elvárások jelentik.

A tanárok szerepe óriási, de a csapatmunka is sokat ad.
Kép: canva

Ezért különösen fontos, hogy a pedagógusok olyan kész tananyagokhoz, óratervekhez és projektötletekhez jussanak hozzá, amelyeket viszonylag kis ráfordítással be tudnak építeni a mindennapi munkájukba. A Fenntarthatósági Témahét, a Zöld Föld taneszközcsomag vagy a különböző pedagógus-továbbképzések éppen ebben nyújthatnak segítséget.

A fenntarthatóságra nevelés akkor tud hosszú távon beépülni az oktatásba, ha nem plusz feladatként jelenik meg a pedagógusok számára, hanem olyan szemléletként, amely a meglévő tantárgyakhoz és tanulási helyzetekhez is kapcsolható. Ebben a folyamatban a szakmai támogatás, a jó gyakorlatok megosztása és az együttműködő pedagógusközösségek legalább olyan fontosak lehetnek, mint az egyéni motiváció.

Mit tehet a szülő? Hogyan kapcsolódhat össze az iskolával, ha cselekedni akar, és fenntarthatóságra nevelné a gyermekét?

Idén először a szülőket is bevontuk a kutatásba, ezért erről a célcsoportról még kevesebb adat áll rendelkezésünkre, mint a diákokról vagy a pedagógusokról. Azt ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a fenntarthatóságra nevelés nem kizárólag az iskola vagy kizárólag a család feladata. A két szocializációs közeg akkor tudja a legerősebben támogatni a fiatalokat, ha hasonló értékeket és mintákat közvetít.

A szülők sokkal többet tehetnek annál, mint hogy otthon szelektíven gyűjtik a hulladékot vagy energiatakarékos szokásokat alakítanak ki. Fontos szerepük lehet abban is, hogy érdeklődjenek az iskola fenntarthatósági programjai iránt, bekapcsolódjanak közösségi kezdeményezésekbe, vagy akár saját ötleteikkel segítsék az intézményt. Egy faültetés, iskolakerti program, közösségi akció vagy helyi környezetvédelmi kezdeményezés jó lehetőséget teremthet arra, hogy a diákok azt lássák: a felnőttek is aktív szerepet vállalnak a közös ügyekben. A gyermekek és fiatalok számára ezek a minták különösen fontosak, hiszen a későbbi viselkedésükre is hatással lehet, hogy milyen cselekvő példákat látnak maguk körül.

Az első lépés otthon kezdődik.
Kép: canva

Legalább ilyen fontos a mindennapi kommunikáció. A fenntarthatóságról szóló beszélgetéseknek nem feltétlenül kell nagy globális problémákról szólniuk. Sokszor egy hétköznapi döntés – például egy vásárlás, egy utazás vagy egy háztartási szokás – is alkalmat adhat arra, hogy közösen gondolkodjunk az összefüggésekről és a lehetséges következményekről. A kutatások alapján az őszinte beszélgetések és a közös cselekvések pszichológiai szempontból is fontosak lehetnek, mert segíthetnek csökkenteni a tehetetlenség érzését. Amikor a fiatalok azt tapasztalják, hogy a problémákról lehet beszélni, és vannak olyan lépések, amelyeket ők maguk vagy a közösségük meg tud tenni, az erősítheti a cselekvőképesség érzését és mérsékelheti a szorongást.

A legfontosabb talán az, hogy a fiatalok ne kész válaszokat kapjanak minden kérdésre, hanem azt tapasztalják meg, hogy a fenntarthatóság olyan téma, amelyről lehet kérdezni, vitatkozni, közösen gondolkodni és cselekedni. Hosszú távon ez segíthet abban, hogy ne külső elvárásként, hanem saját ügyükként tekintsenek rá.

Kiemelt kép: canva