A kiszáradt tómedrektől a 30 hektáros vízpótlásig – a Szegedi Vízőrzők története
Túlzás nélkül mondhatjuk, fuldoklik az ország. De sajnos nem a csapadékban, hanem a szárazságtól. Országos átlagban 2026 tavasza a mérések óta az egyik legszárazabb tavasz volt. A felelős és tudatos vízgazdálkodás ma már nem csak egy lehetséges út, hanem az egyetlen. Hogyan lehetséges ez önkéntesként, az ország egyik legdélebbi pontján?
A 2026-os év időjárása ontja a pofonokat: míg a január csapadékos, a február átlagos volt, a tavasz aszályossága történelminek mondható: 2026 áprilisa a 2. legszárazabb április lett az elmúlt 126 évben (csupán a 2007-es előzi meg). Az országos havi csapadékátlag mindössze 4,1 mm volt, ami a sokéves normál (1991–2020) csupán 10%-a. Az országban 37 hivatalos meteorológiai állomáson egyetlen csepp eső sem esett (0 mm) a hónapban. Ezzel szemben a május a szélsőségek hónapja volt. Míg a legkevesebb csapadékot Debrecenben mérték (16,6 mm), addig a Dunántúlon, Rábagyarmaton 128,9 mm zúdult le. A június pedig meghozta az abszolút melegrekordot, a Szécsényben mért 42,0 °C-ot is. Szélsőségek, aszály és vízhiány: ez jellemzi 2026 eddigi magyarországi időjárását. Ennek kapcsán pedig óriási szükség van a valódi tettekre, és a nagybetűs vízmegtartásra. Itt ugyanis már olyan talajvíz-hiányról beszélünk, ami nemcsak a mezőgazdaságot, hanem a teljes lakosságot érintheti.
A Marispusztai Vízőrzők, majd a Vízőrző Mozgalom után megkérdeztem a Szegedi Vízőrzőket is, miképp tesznek a vízmegtartásért. Kelemen Tamás és Tóth Attila válaszolt a kérdéseimre.
Hogyan kapcsolódtatok a Vízőrző Mozgalomhoz?
Az Öreghegyi Projekt indulásakor már aktívan tevékenykedett néhány vízőrző csapat, de az országos Vízőrző Mozgalom még nem létezett. Elsőként a Marispusztai és a Sárréti csapattal vettük fel a kapcsolatot, akikkel a kialakult szakmai és baráti kapcsolatot azóta is ápoljuk, a ma már egyre inkább országossá duzzadó Vízőrző Mozgalom szervezésében is aktívan részt veszünk. A projekt előkészítése és üzemeltetése során azonban nem csak a többi vízőrző csapattól kaptunk segítséget és mentorálást, hanem számos egyéb állami és civil szervezettől.
Kép: Szegedi Vízőrzők
Szegedi Vízőrzők nevű csapatunk tagjai nem csupán helyi lakosok. Az ország különböző területein élünk és dolgozunk, a vízőrzés tevékenységet önkéntes alapon, társadalmi munkában végezzük. Az Öreghegyi projektünket is önerőből szerveztük meg, az ország több helyéhez kötődő önkéntesek alkotják, akik szabadidejüket áldozzák azért, hogy a Szeged Öreghegyen megvalósuló ökológiai vízpótlás megvalósulhasson.
A Planet Budapest Expón számos civil szervezet és cég mutatta meg, miként gazdálkodhatnánk jobban a hazai vízkészlettel. A TerraOrganica Alapítvány szemléletmódja különösen figyelemreméltó: ők a tájak regenerációját és a vízgazdálkodási kihívásokat nem csupán mérnöki feladatként, hanem komplex társadalmi és ökológiai folyamatként kezelik. Ez a megközelítés lehet a kulcs a klímaváltozás már ma is érezhető hatásainak tompításában, kivédésében. A Nem Víznek Való Vidék Youtube-csatornán is ezt a kérdéskört boncolgatják.
Hogyan kezdődött a közös munka?
A kezdetekben Nagyapáti Oszkár (Marispusztai Vízőrzők megálmodója – a szerk.) segítette a munkát, valamint a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársai, illetve Csala Dániel a Nem Víznek Való Vidék csapata. Daniék közbenjárásával sikerül felvenni a kapcsolatot az Interspect Kft.-től Bakó Gáborral, aki ingyen elkészített nekünk fotogrammetria segítségével a terület 3D-s domborzatmodelljét, amelyet mind a mai napig rendszeresen használunk, és az alapját képezi a terepi beavatkozásaink tervezésének.
2026. június 5-7. között zajlott Csemőn, az I. VízŐrző Mozgalom Országos Találkozó (VOT) amelyen mi is részt vettünk, annak érdekében, hogy megismerjük az ország távolabbi pontjain működő vízőrző csoportokat, és munkásságukat.
Kép: Szegedi Vízőrzők
Mi magunk is tartottunk már terepi foglalkozásokat és tantermi előadásokat az elért eredményünkről. Megfordultak már nálunk a Szegedi Tudományegyetem hallgatói és a Gábor Dénes Középiskola diákjai is. Előbbiek közül van, aki nálunk teljesíti a gyakorlati idejét.
Miért éreztétek úgy, hogy mielőbb lépnetek kell?
Rendszeres terepbejárások során láttam meg, hogy néhány terület úgy néz ki, mint egy kiszáradt tómeder. Könnyen azonosítható volt a szikes talaj, az ép partfal és az egykori vizes élőhelyre utaló növényzet. Ekkor fogalmazódott meg bennem a kérdés milyen jó lenne ezeket a tómedreket újra feltölteni vízzel.
A helyi gazdálkodók megélhetése veszélybe került a csapadékhiány miatt. Az állatok nem tudtak legelni, a traktorokkal nem tudták lekaszálni a ritka és alacsony füvet, valamint ahol tudtak is kaszálni, ott elmaradt a termésmennyiség a sokéves átlagtól. Mindannyian láttuk, ez egy olyan állapot, amely hamarosan teljesen ellehetetleníti a helyi gazdák életét és teljesen átalakítja a tájat. A területet, amelyet egykoron a vízmentesítési munkáknak köszönhetően vált kaszálóvá, most a szárazságtól porzik.
Kép: Szegedi Vízőrzők
A helyi gazdáknak nem voltak meg a lehetőségeik a terület rehabilitálására, a hatóságok a mindennapi feladataik mellett nem tudtak megszervezni egy ekkora projektet, itt jött képbe a csapatunk, amely sokféle emberből lassan szerveződött össze, és tagjaik vállalták hogy összekötik az érintetteket egymással, szabadidejüket az ökológiai vízpótlás megszervezésére, megvalósítására és üzemeltetésére (KPE csövekből készített szivornyák beüzemelésére és bonyolult domborzatmodellek értelmezésére) fordítják, csak azért hogy a helyi gazdák és a természet fellélegezhessen.
Mutasd be kérlek a megoldásotokat, hogyan és hányan hívtátok életre?
A csapat 2025 májusától 2026 májusáig folyamatosan fejlődött, az alapítója Kelemen Tamás az interneten kezdte el szervezi a kis csapatot, amelyhez informatikus, vízügyi mérnök, vállalkozók, kutatók, térinformatikusok, civil szervezetek munkatársai és természetvédelmi szakemberek is csatlakoztak.
A 2025-ös év az adatgyűjtésről, ötletelésről és a jogi lehetőségek mérlegeléséből ált. Első lépésben a terület egykori állapotát tanulmányoztuk. Az I. és II. katonai felmérések, valamint a XX. századi leírások bebizonyították, hogy a területen egykoron kiterjedt tórendszer húzódott, amelyet meliorációs munkák során sikeresen felszámoltak, az akkori igényeknek megfelelően. A természetes tómedrek geometriáját megismerve és a digitális domborzatmodell vízépítő mérnök által történt feldolgozása után pontosabb képet kaptunk a területen visszatartható víz tekintetében, azonban számunkra részletesebb tervek és sokkal több információra volt szükségünk, így kézi GNSS műszerrel a területen további 3.000 db ponton mértük meg a felszín magasságát. A talajpontok száma folyamatosan nőtt, és ma már meghaladják a 20.000 db-ot.
A területről készült domborzatmodell és térinformatikai program segítségével elöntési terveket készítettünk, vízkormányzási és vízpótlási lehetőségeket terveztünk, és az elkészült tervekkel felkerestük a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságát, az Alsó-Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatóságát, a Nemzeti Agrár Kamara helyi igazgatóságát és Szeged Város Önkormányzatát, jóváhagyásban reménykedve. Ezt szerencsére meg is kaptuk. A helyi gazdálkodókkal történő egyeztetés érdekében a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Csongrád-Csanád Vármegyei Igazgatósága helyet biztosított egy közösségi egyeztetésre, amelyen a gazdálkodók feltehették kérdéseiket a tervezett ökológiai vízpótlással kapcsolatban. A projektnek nagy támogatottsága volt mindig is a gazdák felől, döntő többségük hozzájárult, hogy a területén vízpótlást végezzünk.
A mezőgazdasági területeket a Vizet a Tájba programba a tulajdonos vagy használó bejelentette, amelyek ökológiai célú vízpótlásához az Országos Vízügyi Főigazgatóság hozzájárult, így az ATIVIZIG segítségével jogi lehetőséget is megteremtettük a vízpótláshoz.
A terepen rendszeresen 7 önkéntes végez felméréseket, mint például a vízzel borított területek körbemérését, talajvíz monitorozást, és az ATIVIZIG jóváhagyásával a vízkormányzási munkákat. További 4 önkéntes a social media és szakmai anyagok összeállításában és az ötletek finomhangolásában segít.
Kép: Ssegedi Vízőrzők
Minden vízőrzés eredménynek minősül: nálatok mit hozott magával az, hogy elindítottátok ezt a projektet?
A legnagyobb eredmény a területen dolgozók munkájának összehangolása volt. A mezőgazdálkodó a természetvédelmi-, a vízügyi- és a vadgazdálkodási szakemberek mind ugyanazt akarták, megmenteni a kiszáradástól a területet. Ez azonban csak megfelelő kommunikációval valósulhatott meg.
A 2026 február 28-án elindított első három szivornya segítségével a víz az Algyői-főcsatornából a Rózsa-lapos nevű területig vezető 2,5 km hosszú földmedrű csatornaszakaszt lejtésnek felfele kevesebb mint 3 hét alatt tette meg. Március végére szabályozott módon, lassan kilépett a medréből és megkezdődött a felszíni vízpótlás, egyszerre három részterületen. A Rózsa-laposon, egy régi homokbánya medrében és a Nagy Szék nevű tómederben. Legnagyobb kiterjedésekor 30 hektár (300.000 m2) területet borított legalább 1 cm víz, hét különböző lokáción.
A felszíni vízpótlás mellett az első vízzáró réteg feletti talajvíz pótlása volt a másik nagy célunk, hiszen ebből a rétegből tudják felvenni a lágyszárú növények az életfeltételükhöz nélkülözhetetlen vizet, és az ebben a talajrétegben tárolt víz csak kis mértékben van kitéve a felszíni párolgásnak.
Mik a következő lépések és mire lenne szükségetek a megvalósításhoz?
Jelenleg a hatások, a talajvíz szintjének, sótartalmának és pH változásnak a monitorozására koncentrálunk, valamint a nyár közepi-végi időszak vízigényének kielégítésére, úgy, hogy a homokbánya medrében a lehető legnagyobb mennyiségű vizet tárolunk be, amelyből tudjuk majd pótolni a csatornák elszivárgó és elpárolgó vizét. Emellett ellenőrizzük, amit csak lehet. A napokban például bíztató adatok érkeztek be a tómedrek területén lekaszált gyep mennyiségét illetően: olyan területen, ahol nem volt vízpótlás 1.5 – 2 körbála lett hektáronként. Azon a mederszakaszon, ahol bő egy hónapig volt vizünk, 5 körbálát tudtak betakarítani a gazdák. A leghosszabb ideig vízpótolt terület körbála adatait a napokban kapjuk meg. Ez óriási eredmény a környék gazdáinak.
Szintén friss fejlemény, hogy megkezdtük az Öreghegy Projekt második fázisának szervezését. Eddigi információink alapján ugyanis a projekt területünk bővíthető északi irányban további 40 hektárral, ezen a területen is található egy kiszáradt meder, természetes vízjárta terület. Ezzel kapcsolatban tartottunk egy eredményes előzetes egyeztetést az ATIVIZIG szakaszmérnökével, átbeszéltük a vízkormányzási lehetőségeket, és elkezdtük feltérképezni a meder területére eső földek tulajdonosi szerkezetét. Ha minden jól meg, ősszel ezeken a területeket is tudunk vizet pótolni.
Hosszútávú tervünk az ökológiai vízpótlással érintett területek további bővítése, valamint a megszerzett tudásanyagunk átadása mások számára, legyenek akár önkormányzatok, akár lelkes civilek csoportja, hiszen mindenki más-más szinten tudja segíteni a vízvisszatartást. A víz közös kincsünk, amelyet közösen kell jól használva megőriznünk és hasznosítanunk.
Kiemelt kép: Szegedi Vízőrzők
