Veszélyes vagy csak félreértett? Újabb aligátorteknős bukkant fel a Balatonnál
Ismét aligátorteknőst fogtak be a Balaton északi partján – derül ki több hazai hírportál beszámolójából. Bár az állatot a sajtó gyakran vérszomjas ragadozóként emlegeti, a Klubrádiónak nyilatkozó szakértő árnyalja a képet: a hüllő az emberre kevésbé veszélyes, mint amennyire a hazai ökoszisztémára.
A legújabb példány megtalálásáról a balatonföldvári Teknős Park számolt be először közösségi oldalán. A befogás pontos helyszínét szándékosan nem közölték, hogy ne keltsenek felesleges pánikot a strandolók körében. Az állatot sikeresen kimentették a vízből, és a Teknős Park gondozásába került.
Nem ez az első eset: az elmúlt években szinte nem telik el úgy nyár, hogy ne kerülne elő egy-egy példány. 2022-ben Balatonlelle közelében egy 70 centiméteres egyedet találtak, 2024-ben pedig Balatonőszöd és Balatonszárszó között emelt ki egy teknőst egy horgász.
Mennyire jelent veszélyt a strandolókra?
A sajtóban gyakran „a horgászok rémeként” hivatkoznak a fajra, a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában azonban Dr. Babocsay Gergely, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Hüllő- és Kétéltűvédelmi Szakosztályának elnöke helyretette a tévhiteket. A szakértő kiemelte: az aligátorteknőst veszélyesebbnek tartják a valóságosnál.
Való igaz, hogy a harapása rendkívül erős és képes súlyos sérüléseket okozni, de emberre csak akkor jelent komoly kockázatot, ha valaki szándékosan zaklatja, vagy szakszerűtlenül próbálja megfogni. Az a félelem, hogy a teknős gyermekekre vagy felnőttekre „vadászna” a magyar tengerben, teljesen megalapozatlan.
A szakemberek ugyanakkor nyomatékosan kérik: aki ilyen állatot lát, semmiképp se próbálja puszta kézzel befogni, hanem értesítse az állatvédőket vagy a vízimentőket!
A valódi probléma: az emberi felelőtlenség és az ökológiai kár
Ha az erős álkapcsú teknős az emberre nem is vadászik, a hazai élővilágra annál inkább. Az Észak-Amerikában őshonos aligátorteknős (Chelydra serpentina) rendkívül falánk ragadozó. Békákat, halakat, vízimadarak fiókáit fogyasztja, ezzel pedig nemcsak pusztítja a honos fajokat, de komoly táplálék-konkurenciát is jelent a védett hazai mocsári teknős számára.
De vajon hogyan kerülnek a természetbe, például a Balatonba? A válasz sajnos egyszerű: emberi felelőtlenségből. Bár az aligátorteknősök tartása 2015 óta illegális Magyarországon a magánszemélyek számára, a korábban legálisan, kisállatként megvásárolt példányok még sok állattartónál megtalálhatók. Ezek a példányok pedig egyre inkább túlnőnek a gazdáik lehetőségein: mivel egy kifejlett példány akár 80 cm-es és több tíz kilós is lehet, tartásuk egyre inkább nehézkessé és költségessé válik. Ha ez megtörténik, a tulajdonosok egy része, felelőtlen módon, egyszerűen szabadon engedi az aligátortteknőst a természetben.
Mi lehet a felelős döntés, ha már nem tudunk vagy nem akarunk gondoskodni a korábbi kedvencről?
Szakosodott parkok és menhelyek:
A balatonföldvári Teknős Park kifejezetten az ilyen esetekre (is) nyújt megoldást. Számos megunt, illegálisan tartott vagy a természetből befogott példányt (köztük aligátorteknősöket és ékszerteknősöket) fogadnak be, így érdemes első körben velük felvenni a kapcsolatot.
Állatkertek és vadasparkok:
Bár a kapacitásuk véges és gyakran küzdenek helyhiánnyal, a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Tropicarium, vagy a nagyobb vidéki állatkertek (pl. a Szegedi Vadaspark) esetenként átvesznek egzotikus hüllőket.
Természetvédelmi és állatmentő szervezetek:
Érdemes felkeresni a hüllőkre szakosodott vagy vadon élő állatokat mentő civil szervezeteket (pl. Mályi Madármentő Állomás, vagy a Magyar Madártani Egyesület Hüllő- és Kétéltűvédelmi Szakosztálya), akik hasznos tanáccsal szolgálhatnak a hivatalos leadási pontokról.
Felelős örökbeadás (kizárólag legálisan tartható fajoknál):
Ha a teknős nem minősül inváziós vagy veszélyes fajnak, terrarisztikai fórumokon, dedikált közösségi médiás csoportokban (pl. hazai teknőstartók csoportjai) lehet keresni egy új, hozzáértő gazdát.
Fotók: canva.com
