Az atomenergia-termelés döntő szerepet játszhat abban, hogy a világ elérje a század közepére kitűzött kulcsfontosságú célt, a szén-dioxid-kibocsátás nullára való csökkentését, különösen az alacsony szélerőforrással rendelkező országokban – olvasható a Nature Energy című szaklapban, a Carnegie Globális Ökológiai Tanszék munkatársainak új tanulmányában.
Az emberi tevékenység szénszennyezést juttat a légkörbe, ami hatással van a globális szénciklusra és felmelegedést, valamint megváltozott csapadékmintákat okoz. A katasztrofális éghajlati hatások minimalizálása érdekében fontos, hogy az emberiség azon munkálkodjon, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedése az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fok alatt maradjon. E cél eléréséhez a teljes energiarendszerből származó szén-dioxid-kibocsátásnak a század közepére nullára kell csökkennie.
„Az olyan megújuló energiaforrások, mint a szél és a napenergia, nagyszerűen csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást” – magyarázza a tanulmány egyik szerzője. „Azonban a szél és a nap energiája természetes módon napról napra változó, valamint földrajzi régiónként eltérő mértékben áll rendelkezésre, ami bonyodalmakat okoz a teljes kibocsátás-csökkentés szempontjából.”
Ma a szél és a nap által biztosított energia hiányát földgázból történő energiatermeléssel pótolják. Egy kibocsátásmentes energia-rendszerben azonban más módon kell biztosítani az áramot, akkor is, amikor nem süt a nap, és nem fúj a szél. Az atomenergia-termelés döntő szerepet játszhat abban, hogy az alacsony szélerőforrással es kevés napsütéssel rendelkező országok elérjék az évszázad közepére kitűzött kulcsfontosságú célt, a szén-dioxid-kibocsátás nullára való csökkentését. Példaként Japánban is az atomenergia és a megújuló energia közös segítségével akarják elérni a karbon semlegességet, amiről bővebben ebben a cikkünkben olvashatsz.
Forrás (enn.com)