A Pigou-adó olyan adónem, amelyet vállalatokra, szervezetekre vagy magánszemélyekre vetnek ki olyan tevékenységek végzéséért, amelyek a társadalom vagy a környezet számára káros mellékhatásokat okoznak.
A káros mellékhatások közé azok a költségek tartoznak, amelyeket a termék piaci ára nem tartalmaz. Ide tartozik például a környezetszennyezés vagy éppen a dohányzásból eredő, az állami egészségügyre nehezedő költségtöbblet. Ilyenformán a Pigou-adó célja az, hogy megadóztassák a társadalom számára kedvezőtlen mellékhatásokat okozó áruk vagy szolgáltatások előállítóit, illetve fogyasztóit, ezzel a költséget visszaterhelve a negatív externália termelőjére vagy felhasználójára.
A Pigou-féle adó gondolata Arthur C. Pigou (az externáliák korai elméletének egyik kidolgozója) 1920-ban megjelent A jóléti gazdaságtan (The Economics of Welfare) című klasszikus művére vezethető vissza. Pigou megállapította, hogy a magánvállalkozások saját érdekeiket követik, és nem foglalkoznak a társadalom többi tagját érintő külső költségekkel. Ezt azzal a példával szemléltette, amikor egy vállalkozó egy falu kellős közepén gyárat épít. Ez külső negatív externáliákat eredményez, amelyekkel a településen élők szembesülnek. Ezen külső költségek közé tartozik többek között a környezetszennyezés, a nagyobb forgalom miatt kialakuló dugók, az egészségkárosodás és a kevesebb napfény.
Egy másik Pigou-példával is élve: az alkoholos italokat gyártó vállalatok hasznot húztak az alkohol eladásából, de nem kellett megfizetniük a külső, a nagy alkoholfogyasztással járó költségeket, például a rendőrség, az egészségügy költségeit. Éppen ezért Pigou úgy vélte, hogy az alkohol megadóztatása egyrészt visszatarthatja az embereket a túlzott alkoholfogyasztástól, másrészt közpénzek beszedésére ad lehetőséget, amit aztán az alkoholfogyasztás külső költségeinek fedezésére lehet fordítani.
Voltaképpen felfogható pigou-i adóként az üzemanyag vagy a cigaretta árába beépített adótartalom is, illetve a némelyik nagyvárosban bevezetett dugódíj is.
A Pigou-adó előnyei
Bizonyos esetekben a Pigou-féle adók hatékonyan képesek kezelni a negatív externáliák problémáit. A negatív externáliák által okozott többletköltségek beépítésével hatékonyan visszatarthatják a negatív externáliákat okozó tevékenységeket. Például a Karbon-adó bevezetése jelentős terhet róhat egy olyan vállalatra, amelynek jelentős a szén-dioxid-kibocsátása. Ennek okán a vállalat dönthet úgy, hogy olyan technológiára vagy tevékenységre tér át, amely kevesebb kibocsátást eredményez. Ugyanakkor ez az adó bevételeket generál a kormány számára, amit közkiadásokra és olyan programok támogatására lehet fordítani, amelyek tovább küzdenek a negatív externáliákkal.
A Pigou-adó hátrányai
Előnyei(k) ellenére a Pigou-adókat gyakran érik kritikák. Elméletileg a Pigou-féle adóknak meg kell egyezniük a negatív externália által generált költségekkel. A való világban azonban az ilyen költségek pontos mérése nem mindig lehetséges. Így a gyakorlatban az adók kevésbé hatékonyak, mint elméletben. Például az autózás külső költségei közé tartozik a környezetszennyezés, az egészségügyi problémák (pl. az asztma), a dugók, valamint a balesetek kockázata. Ezeket nem egyszerű feladat számszerűsíteni.
Ugyanakkor az adó megfizetésének elkerülése sokszor súlyosabb problémákat eredményezhet. Például a szemétre kivetett adó a külső költségek miatt indokolt, ez azonban illegális szemétlerakáshoz vezethet, mivel egyesek megtalálják az adófizetés elkerülésének módját. Ez a megoldás jellemzően súlyosabb környezeti problémát okoz, mint a legális szemétlerakás külső költsége.
Ráadásul egy ilyen adó gyakran politikai problémákkal is jár, ezért nem mindig jelentenek optimális megoldást. Például már javasolták a húsra kivetendő adót is, de az új adók bevezetése sokszor ellenkezéssel járhat.
Összegzés
Mindent összevetve számos közgazdász előnyben részesíti a Pigou-adókat, mert többnyire képesek korrigálni a negatív externáliákat, amelyek általában terhet jelentenek a társadalom számára. Ekképpen a Pigou-adók a társadalom javát szolgálják, és általában javítják a szociális jóllétet, mindaddig, amíg megfelelően alkalmazzák őket.
