Bizonyos kőzetek képesek szabályozni a bolygónk hőmérsékletét
Bizonyos kőzetek képesek szabályozni a bolygónk hőmérsékletét

A tudósok megerősítették, hogy egy stabilizáló visszacsatolás névre keresztelt folyamat 100 000 éves időtávlatban tartja kordában a globális hőmérsékletet. A Föld éghajlata nagy változásokon ment keresztül, a globális vulkanizmustól kezdve a bolygót lehűtő jégkorszakokon át a napsugárzás drámai változásáig. Az élet az elmúlt 3,7 milliárd év alatt mégis folyamatosan lüktetett.

Most az MIT kutatóinak a Science Advances című folyóiratban megjelent tanulmánya megerősítette, hogy a bolygónk rendelkezik egy stabilizáló visszacsatolási mechanizmussal, amely több százezer éven át hat, hogy visszahúzza az éghajlatot a szakadék széléről.

Ez a folyamat a globális hőmérsékletet egy stabil, lakható tartományon belül tartja

– írja cikkében a MIT News.

Az egyik valószínű mechanizmus az úgynevezett szilikátos időjárás, ami egy olyan geológiai folyamat, amely során a szilikátos kőzetek lassú folyamatai olyan kémiai reakciókat eredményeznek, amik végül szén-dioxidot vonnak ki a légkörből, és a kőzetekben zárják be a gázt.

Az új eredmények olyan paleoklímaadatok vizsgálatán alapulnak, amelyek az elmúlt 66 millió év globális átlaghőmérsékletének változásait rögzítik. Az MIT csapata matematikai elemzést alkalmazott annak megállapítására, hogy az adatokban felfedezhetők-e olyan stabilizáló jelenségekre jellemző minták, amelyek egy geológiai időskálán visszafogták a globális hőmérsékletet.

A tudósok azt találták, hogy valóban létezik egy olyan minta, amelyben a Föld hőmérsékletének ingadozása több százezer éves időtávlatban folyamatosan tompul. Ennek a hatásnak az időtartama hasonló ahhoz az időskálához, amelyen a szilikátos időjárás az előrejelzések szerint hat. Ezek az eredmények az elsők, amelyek tényleges adatokkal igazolják egy stabilizáló visszacsatolás létezését, amelynek mechanizmusa valószínűleg a szilikátos időjárás.

Stabilizáló visszacsatolások nélkül a globális hőmérséklet ingadozásának az időskálán történő előrehaladással folyamatosan növekednie kellene. A kutatócsoport elemzése azonban egy olyan rendszert tárt fel, amelyben az ingadozások nem növekedtek, ami arra utal, hogy egy stabilizáló mechanizmus uralkodott az éghajlaton, mielőtt az ingadozások túl szélsőségessé váltak volna. Ennek a stabilizáló hatásnak az időskálája, ami több százezer év, egybeesik azzal, amit a tudósok a szilikátos időjárásra jósolnak.

Mindez egyfelől jó, mert tudjuk, hogy a mai globális felmelegedés előbb-utóbb ki fog egyenlítődni ezen a stabilizáló visszacsatoláson keresztül. Másrészt azonban ez több százezer évbe fog telni, tehát nem elég gyors ahhoz, hogy megoldja a mai problémáinkat.

(forrás: news.mit.edu)

search icon