1970-ben ezen a napon, azaz június 23-án búcsúzott el földi életétől az egyik legkiválóbb írónk, aki olyan gyönyörűen tudta leírni a természet csodáit, hogy szó szerint a történet részévé vált az, aki elbeszéléseit olvasta.

A Tüskevár című ifjúsági regénye valószínűleg senkinek sem ismeretlen, ugyanígy a vadon élő állatokat bemutató, gyermekeknek szóló történetei sem, mint például a Vuk vagy a Kele. Azonban ezek az alkotások „csupán” a jéghegy csúcsai hihetetlen tehetségének, ugyanis már jóval ezen művek megjelenése előtt óriási sikert arattak az író természetről, paraszti világról, emberségről és hitről szóló kezdeti próbálkozásai is.

Vadász és mezőgazdász

Fekete István 1900. január 25-én született a Somogy (vár)megyei Göllén, ahol igazi falusi gyermekkora volt, és már egészen fiatalon lenyűgözték őt a természet, valamint az élővilág csodái. Felnőttként elhivatott mezőgazdász és vadász vált belőle, gazdálkodóként elért eredményeivel országos hírnevet is szerzett ajkai munkahelyén, ahol egy holland származású birtokos gazdaságát virágoztatta fel.

Első írásai a Nimród című magazinban jelentek meg, amelyben szakcikkeit és vadászkalandjait tárta a nyilvánosság elé, majd Kittenberger Kálmán biztatására elkezdett komolyabban is foglalkozni az írással. Később A Koppányi aga testamentuma és a Zsellérek című könyveivel díjakat is nyert, utóbbi regényét 1939-es megjelenése után hétszer is kiadták négy éven belül.

Tiltólistára került

A második világháború után azonban a Zsellérek című könyvet az akkori rendszer tiltólistára tette, sőt, maga Fekete István is igencsak szúrta az akkori kommunista rezsim szemét konzervatív nézeteivel és mély istenhitével. Olyannyira, hogy egy alkalommal az ÁVO emberei elkapták, és annyira megverték, hogy fél veséje és fél szeme bánta a súlyos bántalmazást. Ezután az írásait betiltották, és mezőgazdászként sem tevékenykedhetett többet. Az 50-es években tanárként helyezkedett el, ekkor „engedték meg” neki az ifjúsági regények írását, így születtek meg az állatos történetei és a Tüskevár is.

Élete során számtalan remekmű formálódott kezei alatt: regények, ifjúsági regények, elbeszélések, novellák, színdarabok, vadásztörténetek, filmforgatókönyvek őrzik páratlan munkásságát.

Ma is tanulhatnánk tőle

A mai romboló világunkban egyre jobban előtérbe kerül az élővilág fontossága és védelme, mi pedig szinte újdonságként próbáljuk meg újra felfedezni és megérteni a minket körbeölelő természetet, sajnos legtöbbször irreálisan átesve a ló másik oldalára. Pedig csak vissza kellene nyúlunk oda, ahonnan a régi tudást újra magunkévá tehetjük: például leporolunk egy Fekete István-könyvet, és elolvassuk a gyönyörűen megírt történetet, amely tűpontosan adja vissza az élet tiszteletét és szeretetét annak minden negatív és pozitív pillanatával együtt.

Nyitókép forrása: Fekete István, író – Rajongói oldal, Facebook