Arlene Fiore műholdas adatok és földi megfigyelések párosításával igyekszik pontosabb képet alkotni az ózon-szmogról, valamint a meteorológiával és az éghajlattal való kölcsönhatásokról.

Az éghajlatváltozás és a légszennyezés egymásra épülő, az emberi egészséget fenyegető válságok. Egyes légszennyező anyagok kibocsátásának csökkentése segíthet az éghajlati célok elérésében, és az éghajlatváltozás mérséklésére tett erőfeszítések részben javíthatják a levegőminőséget.

Az MIT professzora, Arlene Fiore kutatási programjának egyik része a légszennyező anyagok megértésének tudományos alapjait vizsgálja – azt, hogy mennyi ideig maradnak fenn, hogyan mozognak a környezetünkben, és hogy befolyásolják a levegő minőségét.

„Meg kell értenünk, hogy milyen körülmények között alakulnak ki a szennyező anyagok, például az ózon. Mennyi ózon képződik helyben, és mennyi jut el ebből nagy távolságokra?” – magyarázza Fiore, aki megjegyzi, hogy az ázsiai légszennyezés például a Csendes-óceánon át akár Észak-Amerikáig is eljuthat.

A kutatásról bővebben itt, az MIT honlapján lehet tájékozódni.

Forrás (enn.com)