Ha arról van szó, hogy a szén-dioxid megkötésével segíthetünk enyhíteni az éghajlatváltozás hatásait, általában inkább a növényvilág, mint az állatvilág jut eszünkbe. Egy most megjelent új tanulmány a nagytestű vadon élő állatok szerepét vizsgálja az ökoszisztémák helyreállításában és az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.
Yadvinder Malhi professzor, az Oxfordi Egyetem Környezetváltozási Intézetének munkatársa elmondta:
„A természetvédelmi erőfeszítések általában vagy a fákra és a szén-dioxidra, vagy a nagy emlősök széles körű természetvédelmi vonzerejére összpontosítanak. Ez a tanulmány azt vizsgálta, hogy lehetséges-e összehangolni ezt a két stratégiát: milyen körülmények között segíthet a nagytestű vadon élő állatok védelme és rehabilitációja az éghajlatváltozás leküzdésében és az ahhoz való alkalmazkodásban”.
A kutatók három kulcsfontosságú ökológiai érintkezési pontot emeltek ki, ahol a nagytestű állatok, például az elefántok, orrszarvúk, zsiráfok, bölények és jávorszarvasok a legnagyobb potenciállal rendelkeznek az éghajlatváltozás mérséklésére: a szénkészletekkel, a felszínek napsugárzás visszaverő képességével és a tűzvédelemmel kapcsolatosan. Legelés közben a nagy növényevők szétszórják a magvakat, megtisztítják a növényzetet és megtermékenyítik a talajt, ami segít összetettebb és ellenállóbb ökoszisztémák kialakításában. Ezek a tevékenységek fenntarthatják és növelhetik a talajban, a gyökerekben és a növények föld feletti részeiben lévő szénkészleteket, ami hozzájárul a légkörben lévő CO2 mennyiségének csökkentéséhez.
Forrás (enn.com)
