A január 15-i, rendkívül erős Hunga Tonga-Hunga Ha’apai kitörés megrázó látványt nyújtott a Föld felszínén, és lökéshullámokat indított a világon mindenfelé. A NASA tudósai szerint a vulkán hamu- és gázfelhője egészen az 58 kilométeres magasságig jutott a légkörben. Ez valószínűleg a műholdak által valaha is mért legmagasabb füstfelhő.
A Csendes-óceán déli részén történt kitörés egy víz alatti vulkánból eredt (a Hunga Tonga és a Hunga Ha’apai csak a vulkáni csúcs maradványai.) A vulkanológusok azt gyanítják, hogy a vulkán felszín alatti magmájával (olvadt kőzet) kölcsönhatásba lépő tengervíz biztosította végül ennek a kitörésnek a nyomását, amely ilyen hatalmas robbanáshoz vezetett.
„A rengeteg hő és túlhevült víz miatt olyan volt, mint egy megavihar hiper-üzemanyaga – mondta Kristopher Bedka, a NASA légkörkutatója az űrügynökség Föld-megfigyelőközpont blogjának. „Ennek az eseménynek az intenzitása messze meghaladja minden általam valaha vizsgált viharfelhőét” – tette hozzá.
A robbanás áthatolt a légkör troposzféráján, amely a felszín és a légkör 8-14 kilométeres magassága között helyezkedik el. Itt repülnek a repülőgépek és itt alakulnak ki az időjárási jelenségek. De aztán átrobbant a következő szinten, a magas sztratoszférán is, ami körülbelül 35 kilométer magasságban helyezkedik el.
Nem sokkal a kitörés után a füstfelhő elérte a mezoszférát, ahol a meteorok, népszerű nevükön hullócsillagok égnek el.
A nagy robbanás, amely 58 kilométeres magasságban tetőzött, lényegesen magasabb volt, mint a Fülöp-szigeteki Pinatubo hegy 1991-es történelmi kitörése. Az a kitörés 35 kilométerre ért fel, és kén-dioxid gázai (amelyek felszívják és szétszórják a napfényt) hűtő hatást gyakoroltak a világra.
A Tonga azonban valószínűleg nem fogja lehűteni a Földet, mert ez a kitörés nagyrészt vízgőzt tartalmazott, nem pedig abszorbens gázokat. De, mint fentebb említettük, a kitörésnek így is globális hatása volt. A robbanás lökéshullámokat okozott a Föld egész területén, több alkalommal is.
Forrás (mashable.com)
