Az életükben tudatosságra törekvő emberek számára nagy dilemma a gyermekvállalás, nem függetlenül azoktól a kihívásoktól, melyekkel az emberiségnek meg kell küzdenie a következő évtizedekben. A téma roppant kényes, és mivel szerkesztőségünkben többen is fiatal szülők vagyunk, testközelből érezzük ennek mélységeit. Épp ezért, saját felelősségünkkel is számot vetve, elbeszélgettünk arról, hogy milyen szempontok mentén érdemes átgondolni a gyermekvállalás kérdését, és hogy milyen értékrendet érdemes átadnunk gyermekeinknek.

A gyermekvállalás kérdése szubjektív, de sokaknál az elmúlt időszakban külső tényezőként a klímaszorongás is beúszott a képbe döntést befolyásoló témaként. Tisztában vagyok azzal, hogy a problematika felvetésével darázsfészekbe nyúlhatok. Novák Zsombor kollégámmal hasonló elveket vallunk a szülőségről, és mivel mindkettőnk gyermeke 3 év alatti, a helyzetünk is hasonló. Ezért leültünk, és átbeszéltük, hogy „szabad-e” gyermeket vállalni az 1,5 °C-os küszöb közelében, mit és hogyan adhatunk át a gyermekeinknek, hogy ők már jóval tudatosabb generációként készülhessenek a jövőre. De arról is beszéltünk, mit tehetnének az intézmények, és mit tehetünk mi magunk. Figyelem! Szubjektív beszélgetés következik.

Gyermekvállalás: igen vagy nem?

A legégetőbb kérdés természetesen az, hogy belevágjunk-e egyáltalán a szülőségbe olyan válságokkal szembenézve, melyek már ma árnyékot vethetnek a jövőre. Zsombor szerint sokan szoronganak az éghajlatváltozás miatt, és néhányuk azt a következtetést vonja le, hogy egy ilyen világban a bizonytalan jövőre való tekintettel jobb döntés, ha nem vállalnak gyereket. Pedig pont azok lehetnének a pozitív változások letéteményesei, akik a környezeti problémák miatti aggodalomtól vezérelve a cselekvés fontosságába vetett hitet adnák át a gyermekeiknek.

Kapcsolódó bejegyzések

A környezeti nevelés újabb irányzatairól: játék és művészet a természetben

A legújabb nevelési irányzatok más megvilágításba helyezik a természettel való kapcsolódást. De hogyan?

Tehát annak, aki így gondolkozik, és aggódik a jövő miatt, éppen feladata gyermeket vállalni, hiszen valószínűleg olyan dolgokat ad majd át gyermekének, amiket ő maga is tesz egy élhetőbb világ megteremtéséért.

Véleményem szerint a szülővé válást az egzisztenciális hátteret is mérlegelő, a lehetőségeket feltáró alapos gondolkodásnak kell megelőznie. Természetesen az, aki már szülő, tudja, hogy a tervezés bizony sokszor fabatkát sem ér, azonban azt eldönthetjük, hány gyermeket tudunk úgy felnevelni, hogy a lehetőségeinkben ne essen csorba. Az, aki egy gyermeket tud és szeretne vállalni, egyáltalán ne érezze magát kevesebbnek annál, aki inkább három vagy több utódot vállal. A gyermekvállalás ősi ösztön, amelyet ugyan sokan el tudnak nyomni magukban, de többen vannak azok, akik nem. Ha azonban a klímaszorongás felülírja ezt a vágyat, és majd hosszú évek után, amikor már nincs lehetőség gyermeket vállalni, tör felszínre a késztetés, az mély szomorúságot szülhet majd.

A fenntarthatóságnak mindig több aspektusa van: Zsombor szerint a környezeti rész, különösen a gyerekek kapcsán, csak az egyik. Hasonlóan fontos az érzelmi fenntarthatóság: elbírja-e a szülők kapcsolata a többedik gyermeket? Lehet-e, szabad-e külső ösztönzőkkel sürgetni a gyerekvállalást, vagy jobb hagyni, hogy minden akkor történjen, „amikor eljön az ideje”? Hiszen végeredményben a gyermek szempontjából is az a legfontosabb, hogy az otthoni háttér – fokozottan az érzelmi biztonságra helyezve a hangsúlyt – biztos lábakon álljon.

Tudatos szülő, tudatos gyerek?

Kétségtelen, hogy szülőként óriási a felelősségünk a gyermek érzelmi, intellektuális hátterét illetően. De egyre inkább előtérbe kerül egy hasonlóan fontos aspektus, mégpedig a klímaváltozás és a cselekvés szempontja is. Ezen a ponton jön be a képbe a szülői felelősség is, az, hogy hogyan edukálod a gyermekedet a jövőre, miképpen adod át neki az értékrendet. Itt nem arra gondolok, hogy „meg kell ijeszteni” a gyereket a jövőképekkel kapcsolatban, hanem tudatosan bevonni minden olyan cselekvésbe, amely a klímaváltozás elkerülését, mérséklését szolgálja. Egy olyan értékrendet közvetíteni számára, ami a természet megbecsülését, tiszteletét helyezi előtérbe.

Kapcsolódó bejegyzések

Anyaság: a felhőkön innen, a cukormázon túl

Ilyen kettősséget csak az anyaság alatt élhet meg az ember: mit jelent a fent és lent?

Fontos, hogy a gyermeked azt lássa, neked is kiemelten fontos megvédeni és élhetővé tenni a környezeted, amelynek szerves része a fenntarthatóság és annak egyéni lépcsői. Ilyen a környezet kiválasztása, annak kigondolása, hogy hová költözünk (ha erre van lehetőségünk), vagy a meglévő közegünknek olyanra formálása, amely a lehető legtermészetközelibb, legélhetőbb változat.

A tudatosság abban is megnyilvánulhat, hogyan gondozod a kiskerted: nem a centisre nyírt füvet választod, hanem virágos sávokat hagysz, ahol aztán közösen megnézhetitek az ott élő rovarokat. A gyerek ezek révén megismeri a környezetét, és tisztelni is fogja.

A nevelés a tudatossággal és a megfelelő értékrenddel kezdődik.

Élhetőbb jövő, hiteles nevelés

Zsombor szerint a hitelesség a kulcsa minden nevelési elvnek. Olyan értékeket, gondolatokat képviselni, amelyekben mi magunk is komfortosan mozgunk. A gyerekek szivacsként szívják magukba a tudást a tapasztalataik alapján. Úgy fognak bánni a növényekkel, úgy fogják kidobni a szemetet, és úgy is fognak étkezni, ahogyan a szülők. A másolás alapvető tulajdonságuk: ha hitelesen adod át az elveid, ők ezzel a csomaggal indulnak az életbe.

Másrészről nagyfokú nyitottság is szükséges, elsősorban a szülők részéről. Nagyobb gyerekek esetében ugyanis a gyermek is edukálhatja a szülőt, már amennyiben a szülő nyitott erre. Az Alfa és a Z-generáció beleszületett (vagy születik) a jelen helyzetbe, életük része a klímaváltozás. Miért ne tanulhatnánk tőlük? Őket sokkal inkább foglalkoztatja a kérdés (legalábbis sok esetben), mint egyes szülőket. Ha a szülő elég nyitott rá, sokat tanulhat a témában a saját gyermekeitől.

A szülő felelőssége az intézményválasztás, már amennyiben lehetőségei engedik. Ma már vannak olyan bölcsődék, óvodák, iskolák, ahol kiemelt szerepet kap a környezeti nevelés: ilyen helyeken sok tudást és értéket „szedhet fel” a gyermek, és vihet haza a családnak.

Te magad vagy a változás!

Ha példát mutatsz, máris óriási lépést tettél annak érdekében, hogy tudatos gyereket nevelj. Ez lehet a mosható pelenka alkalmazása, a maradékok felhasználása, a szelektív hulladékgyűjtés vagy a vegyszermentes konyhakert. Ha ezekkel indul gyermeked az életnek, alapélménye lesz, hogy mindezt a saját életébe is beleszője.

Zsombor szerint a szülő legnagyobb felelőssége az, hogy olyan értékeket adjon át, melyek meghatározzák majd, hogyan kapcsolódik a gyerek a világhoz, a többi emberhez és a természethez. Ez pedig ott kezdődik, hogy végignézzük, mit is tehetünk mi magunk, valamint azt is, hogy mit lát a gyermek maga körül.

A mosható pelenka jó példa erre: ezzel nem az eldobhatóság értékrendjét közvetítjük a gyermek felé, hanem felvillantjuk az újrafelhasználás lehetőségét. De ugyanilyen jó példa a használt ruha vásárlása is: ma már rengeteg lehetőségünk van használt, jó minőségű gyerekruhát választani. Mivel pedig szezononként cserélni kell a ruhatárat, ráadásul egyes darabokat nagyon gyorsan kinő a pici, a mindenből új vásárlása óriási környezeti terhelést jelent. Ugyanez igaz a játékokra is, sőt, ezen a ponton ki kell emelnem a természetben rejlő lehetőségeket is. Ugyanis egy 2, 3, 4 éves gyerek még igazán önfeledten tud játszani a természetben mindenféle felesleges műanyag játék nélkül is. A környezeti nevelés, a természeti értékek tisztelete a játékkal kezdődik. A gyerekek sok esetben játék útján kommunikálnak: az életük egyik legszervesebb része ez, ami a megfelelő irányba terelhető. A közös természetjárás, a bogarászás, a kavicsok gyűjtése, festése, rendezgetése, a mezei virágok színeinek felismerése, a termések gyűjtése stb., mind olyan tevékenységek, amelyekhez nem kellenek a több tízezres játékok. Arról nem is beszélve, milyen mély összekapcsolódás ez a gyerekkel.

Közös időtöltés, közös értékrend

Sokat emlegetjük az értékrendet, de mit tehetnénk, a mondandónk lényege ebben csúcsosodik ki. Ha közösen töltötök időt a szabadban, és sikerül ténylegesen a gyermekedre figyelned, hamar rájössz, hogy az ő szemén keresztül mennyire izgalmas és érdekes is ez a világ. Érdemes kicsit tényleg csak rá figyelni: hamar rájössz majd, hogy nemcsak a képernyő tud lekötni, hanem akár a szitakötők tánca is. Idillinek hangzik? Próbáld ki és döntsd el, mit ad mindkettőtöknek a közös időtöltés!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Heti hírlevelünk, ami segít naprakésznek maradni a fenntarthatóság legfontosabb témáiban. Ne maradj le, iratkozz fel és olvasd el cikkeinket!

Az e-mail címem kitöltésével hozzájárulok személyes adataim feldolgozásához.

Zsombor szerint például ha a természetben eltöltött idő, a kerttel való foglalatoskodás vagy akár egy közös főzés értékes a szülő szemében, értelemszerűen a gyerek is ezzel az alappal indul majd el az életben.

A közösség szerepe itt is óriási, és az intézmények felelőssége is nagy ebben a történetben. Ha valaki egy cseppnyi érdeklődést mutat a téma iránt, ezzel már elkezdődhet az edukációs folyamat. Például a gyerekekkel közös természetjárás az intézmény szervezésében, egy családi nap a környezetismeret jegyében, az edukatív, mégis élvezetes közös játék segítheti a tudatosságot és a közös időtöltést. A közösségi nyomás és a példamutatás jó irányba terelheti a folyamatot.

A változtatás mindig nehéz, éppen ezért érdemes kis lépésekben haladni, mindig egy újabb elemet behozni a közös életbe. Például ha megoldható, autó helyett tömegközlekedéssel kirándulni, húsmentes napokat beiktatni, mindig kulacsban vinni a vizet, közösen kovászos uborkát csinálni, mosható pelenkát használni, együtt paradicsomot nevelni. Kis lépésenként haladni addig, mígnem azt vesszük észre, hogy az életünk nagy részét áthatja a fenntarthatóság.

Kis lépésnek tűnik, mégis sokat tehetsz vele

Végül mindketten fontosnak tartottuk, hogy néhány gyakorlati elemet is említsünk azoknak, akik tényleg szeretnének változtatni. Nyilvánvaló, hogy senki sem feddhetetlen: mi is termelünk szemetet, néha megvesszük a nem annyira fenntartható élelmiszert, és autót is használunk. De az értékek azonosak, és sok olyan praktikát vezettünk már be családjaink életébe, amelyek segítenek abban, hogy fenntarthatóbb legyen az életünk. Nézzük, mik ezek!

1. Mosható pelenka használata: Zsomborék ezt már magas szinten űzik, én sajnos elvéreztem ebben a történetben.
2. Használt játékok, ruhák: rengeteg helyről, rokonoktól, ismerősöktől stb. be lehet szerezni használtan is a megfelelő szetteket.
3. Környezeti edukáció: akár kertben, akár parkban, erdőben, bárhol tanítani a gyereket arra, hogy miért fontos a természeti értékeink védelme.
4. Viszlát PET-palack: egész egyszerűen nem veszünk egyszer használatos műanyagokat, és a gyereknek is ezt a példát mutatjuk.
5. Növényi alapú étrend ismerete: kicsit leállni a hússal, és legalább hetente néhány olyan napot tartani, amikor a növényi alapanyagoké a főszerep.
6. Önfenntartás megmutatása: mit termelhetsz te magad, és mi mindent készíthetsz belőle? Hab a tortán, ha mindezt együtt tudjátok csinálni.
7. Az élelmiszer útja: fontos az is, hogy a gyerek tudja, honnan jön az, amit megeszik. Persze, ha mindez a kertben zajlik, az jóval átláthatóbb. Az élelmiszer-pazarlás ellen az is jó lépés, ha a gyerek megismerkedik az élelmiszer útjával is.
8. Közös vásárlás, lehetőleg piacokon: a piacon nem nyom el mindent a marketing, ellenben a táplálék színes, szagos, megtapintható. Sokat tehetünk a gyerek tájékozottságáért, ha megismeri az élelmiszereket (esetleg a termelőket is).
9. Közös főzés, házimunka: személyes kedvencem a tanulótorony, amely segít abban, hogy a gyerekkel közösen főzhessek. Lehet, hogy nagyobb a kupi utána, de a közös élmény és az élelmiszer megismerése ezt felülírja.
10. A természet tisztelete: sokat hangoztattuk, de nem lehet eleget: ha a közös kertészkedés során a gyerek megismeri és szereti a természetet, felnőtt korában is alapvető lesz számára, hogy ne bántsa azt, amit a természet adott.

Alapvetően a fő üzenet, hogy a gyermekünk lássa, mi magunk is a természet részei vagyunk: célunk nem egy felette álló zsarnok szerepében tetszelegni, hanem vele együtt lélegezni és megérteni őt. A hitelesség, a nyitottság és a tisztelet fontos értékek, amelyeket átadhatunk és át is kell adnunk gyerekeinknek.

A felelősség szülőként nagy, de kis lépésekben, a kirakó darabjait egymáshoz illesztve haladhatunk afelé, hogy a jövő generációinak egyértelmű legyen a környezet védelme, ismerete és tisztelete. A jövő iránti felelősségünk része az is – ha szeretnénk saját pozitív tetteinket megsokszorozni – hogy vállaljuk a szülővé válás felelősségét.

Kiemelt kép: Granát-Galló Tímea

A képek a szerzők tulajdonában vannak, felhasználásuk engedélyköteles.