A nyár vége egy közismerten gyönyörű, ám innen a Kárpát-medencéből nézve talán szomorú szezonnak a kezdete: a vándormadarak őszi vándorlásáé. Nagy tavaink környékén egy időre nagy lesz a csend, de az ősz második felében már újra megmutatja számunkra a legszebb arcát a madárvándorlás, hiszen megérkeznek északról a darvak, és eltakarják az eget a Hortobágy felett is.
A most beálló csendben ideje elmélyülünk abban, miért oly fontosak számunkra a vándormadarak, túl azon, hogy esztétikai élményt nyújt a jelenlétük. Az elmúlt évek kutatásai egyre teljesebb képet mutatnak abból, mennyi pozitív hatásuk van bolygónk életére, és mekkora veszélyt jelent számukra is az éghajlatváltozás, illetve az emberi beavatkozás néhány eleme.
Elektromos vezetékeket, az intenzív mezőgazdaság káros hatásait és a vadászokat is túl kell élniük, miközben egyre inkább befolyásolja életüket az éghajlatváltozás és a természetes élőhelyek környékének beépítése, lebetonozása. A pihenő és táplálkozóhelyeik eltűnőben vannak, egyre nagyobb versengés alakul ki közöttük az élelemszerzésért, közben pedig új utakat is kell keresniük.
A legújabb tanulmányok szerint különösen a nagy távolságokat megtérő madarak számára jelent nehezebb feladatot az éghajlatváltozással való megküzdés, mivel jóval szigorúbban kellene tartaniuk az időpontokat, a vándorlás ritmusát. Ha késnek, az előttük érkezők miatt lemaradhatnak az élelemforrásokról.
Ezért is érdemes megismerni közelebbről a vándorlás világcsúcstartóit. Amikor Jacques Perrin húsz éve megalkotta a természetfilmek egyik csúcsát jelentő Vándormadarakat – a teljes film itt látható – a tudomány még csak annyit tudott a sarki csérekről, hogy az északi és a déli sarkvidék között vándorolnak, tízezer kilométereket megtéve.
Mivel csupán 100 gramm körüli testmérettel rendelkeznek, az elmúlt évek technikai fejlődése tette lehető, hogy jeladóval felszereljék őket. Ennek segítségével kiderült, hogy a sarki csérek nem 10 ezer, hanem közel 100 ezer kilométereket utaznak évente az Atlanti-térségben. Minden jel szerint az uralkodó széljárások irányát követik, így életük harminc éve alatt összesen 2 és fél millió kilométert tesznek meg. Ezzel a Csendes-óceán repülő csodáját, az Új-Zéland és Alaszka között közlekedő szürkecsőrű vészmadárt is lekörözik.
Míg maguk is veszélyben vannak, a vándormadarak hatékony segítséget jelentenek a növényfajoknak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban. Hagyományosan is a biodiverzitás kulcselemeinek számítanak a beporzásban játszott szerepükkel, több ezer kilométeres útjaikon magokat szórnak szét, kontroll alatt tartják a kártevőket.
(Forrás: thevip.hu Kép: pexels.com)
