A bazsalikom rendkívül illatos, aromás fűszer- és gyógynövény. A konyhakertek egyik legkedveltebb tagja, számos meglepő érdekesség kapcsolódik hozzá.
A bazsalikomról sokféle érdekesség forog fenn. A több nyelven is felismerhetően hasonló hangzású bazsalikom elnevezés Arisztotelésztől ered, aki a növényt „bazilikon”-nak nevezte. A történelmi hagyományoknál maradva az ókori görögök a növények királyának tartották. Talán ebből fakad, hogy a királyok felszenteléséhez használt olajnak is elengedhetetlen alkotórésze volt. Ezzel szemben az ókori görög és római orvosok az ellenségeskedés és a téboly szimbólumának tekintették. A középkori európaiak úgy tartották, hogy csak a gyönyörű nők termeszthetik a bazsalikomot, ezért a romantikus szerelem szimbolikus jeleként csereberélték egymás között.
A bazsalikomot Indiában kezdték el termeszteni. A hinduk Krisna és Visnu istenségeknek szentelték. Indiai fajtái között megtalálható a „tulasi”, amelyhez – mint szent növényhez – gyakorta imádkoznak, miközben áldozatokat mutatnak be. A hinduk Laksmi istennő és férje, Visnu tiszteletére berendezett oltárokon, házi kertekben vagy kultikus helyeken ültetik. Napi egy levél elfogyasztásában az ember vallásos tiszteletadása nyilvánul meg. Illetve abban is hisznek, hogy a szent fűszernövény napi rendszerességgel történő használata egészséggel, termékenységgel és örömteli nemi élettel ajándékozza meg őket, valamint elhárítja az emberre leselkedő démonokat.
A további érdekességek közé tartozik, hogy a Dél-Ázsiából származó kerti bazsalikom 0,1%-ban tartalmaz illóolajat. A levelekből és a virágokból kinyert illóolajat a parfüm-, a gyógyszer- és az élelmiszeripar is előszeretettel hasznosítja.
Termesztését érdemes mindenkinek kipróbálni. Elvethetjük kis edénybe, de nevelhetjük balkonládában vagy a konyhaablakban is. Aki teheti, az utolsó fagyok elmúltával ültesse kertje legnaposabb pontjára! Ami pedig a használatát illeti: mindig a legfiatalabb szárrészeken lévő leveleket és hajtásvégeket használjuk az ételek ízesítéséhez és díszítéshez!
