Amikor az éghajlatváltozás szóba kerül, elsősorban a nyári forróság, az aszályok, a szélsőséges időjárási események jutnak eszünkbe. Pedig a felmelegedés érinti az őszi, téli és tavaszi időjárást is, az átlaghőmérséklet emelkedése pedig akár a fűtési szezon hosszát illetve energiaigényét is befolyásolja. Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) 121 évet felölelő elemzéséből az derül ki, hogy az elmúlt évtizedekben az egész országban csökkent a fűtési energiaigény.
Az OMSZ elemzéséből kiderül, hogy az úgynevezett fűtési foknapok minden vizsgált területen csökkentek, „országos átlagban közel 310 Celsius fokkal csökkent a fűtési foknapok éves összege”. Megállapítható tehát, hogy a melegedéssel nagymértékben csökkent a fűtési igény.
A fűtési foknap egy adott alaphőmérséklet (15,5 °C) mellett a napi minimum-, maximum- és középhőmérséklet figyelembevételével adja meg azt az energiamennyiséggel arányos hőmérsékleti értéket, amely egy adott napra szükséges ahhoz, hogy a belső környezetet egy meghatározott hőmérsékletre melegítse (Spinoni et al., 2015).
A fűtési szezon (az aktuális év szeptember 15. napja és a következő év május 15. napja közötti időszak) egyes hónapjait vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy a legjelentősebb csökkenés a fűtési foknapok számát tekintve a leghidegebbnek tekintett téli hónapokban, januárban és februárban volt.
Mint írják elmondható, hogy az egész országban csökkentek a fűtési foknapok éves, valamint havi összegei 1901 óta. A legnagyobb mértékben a hegyvidéki területeken és Nyugat-Magyarországon csökkent a fűtési energiaigény.
Ahogy arra felhívják a figyelmet, a fűtési foknapok számának csökkenésével párhuzamosan a hűtési foknapok száma emelkedik, „így a fűtésen megspórolt anyagiak rossz esetben a nyári időszak hűtési szezonjában hűtésre, légkondicionálásra fordítódnak”. Úgy tűnik tehát, hogy amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon.
Az OMSZ teljes elemzés ide kattintva olvasható.
