Fogalma az 1987-ben közzétett Brundtland-jelentésben jelent meg először. A fenntartható fejlődés kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét arra, hogy ők is kielégítsék saját szükségleteiket.

Az ENSZ által kiadott Közös jövőnk címet viselő Brundtland-jelentés elsők között figyelmeztetett a gazdasági fejlődés és a globalizáció negatív környezeti következményeire. A jelentés hangsúlyozta a gazdasági, a társadalmi és az ökológiai folyamatok összefüggéseit. Ez volt az alapja annak a három pilléres koncepciónak, amelyet az 1992-es Rio de Janeiró-i Környezet és Fejlődés Világkonferencián tettek közzé. A három alappillér (a környezeti fenntarthatóság, a társadalmi fenntarthatóság, a gazdasági fenntarthatóság) napjainkra újabb pillérekkel bővült: ezek a kulturális fenntarthatóság, a fenntartható közpolitika és a technológiai fenntarthatóság.

Az ENSZ 2015-ben meghatározta a Fenntartható Fejlődési Célokat. Ez az új keretrendszer az Agenda 2030 elnevezést kapta, amely 17 célból áll, és amelyekhez 169 alcél kapcsolódik. A Fenntartható Fejlődési Célok (Sustainable Development Goals, rövidítve: SDG) a világ közös terve, teendőinek listája bolygónk védelmére: például az éghajlatváltozás kezelésére, a szegénység megszüntetésére, az egyenlőtlenségek csökkentésére 2030-ig.