Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) április 4-én, hétfőn hozza nyilvánosságra 6. jelentésének harmadik, befejező részét, melyben üvegházhatású gázok kibocsátásának megfékezésére irányuló lehetőségekre összpontosít.
A jelentés egyes részei már tavaly kiszivárogtak, ugyanis néhány kutató attól tartott, hogy a kormányok nem fogadják majd el azt az eredeti formájában.
Kapcsolódó bejegyzések
Merre tovább az IPCC jelentése után?
Az IPCC 6. jelentése az utolsó figyelmeztetés lehet. Most kell behúznunk a vészféket, ha el akarjuk kerülni a klímakatasztrófát.
Aggodalmuk némileg jogos volt, ugyanis a hétfőn nyilvánosságra kerülő jelentés megjelenéséhez szükséges volt, hogy 195 kormány aláírja nemcsak a megállapításokat, hanem azt is, hogy a jelentés összefoglalójában hogyan fogalmazzák meg ezeket a megállapításokat.
A jelentés feletti konszenzus egyfelől akár pozitív hatással is lehet, hiszen az ilyen széles platformon álló megállapításokkal szemben a klímatagadók érvei nem jelenthetnek valódi ellenszelet. A tudósok szerint azonban ennek konszenzusnak az az ára, hogy a kevésbé biztos, de potenciálisan fenyegető forgatókönyvek nem kapnak kellő figyelmet.
Soha nem tetszett az az elképzelés, hogy a politikusoknak van végső beleszólásuk a jelentés szövegezésébe. Ezzel a kiváltsággal az ellenérdekelt állami szereplők visszaélnek.
–mondta Michael Mann, a Pennsylvaniai Állami Egyetem éghajlatkutatója a Reuters kérdésére
A klímaváltozás csökkentésének lehetséges módozatait számba vevő munkacsoport alelnöke egyébként Ürge-Vorsatz Diána, akivel nemrég podcastunkban is beszélgettünk.
