A világ jegesmedvéinek kétharmada 2050-re kihalhat, ha az üvegházhatású gázok által táplált globális felmelegedés tovább olvasztja a sarkvidéki élőhelyüket. Cikkünkben az Arktisz jégtakaróinak legnagyobb ragadozó emlőséről, a jegesmedvéről olvashatnak.
A jegesmedve a ragadozók rendjébe, ezen belül a medvefélék családjába tartozó emlősfaj. Rendjének második legnagyobb tagja, az Északi-sarkvidéken és a szomszédos területeken él. A jegesmedvék tartománya Grönland, Kanada, Alaszka, Oroszország és a norvég Svalbard-szigetek. A legtöbb jegesmedve szinte sohasem teszi a lábát igazi szárazföldre, hanem egész életét a sarkvidék befagyott vizein, a lassan sodródó jégmezőkön tölti.
Megjelenését tekintve a jegesmedve a rendjének legnagyobb testű képviselője (a kodiak-medve mellett). Teste nyúlánk, feje és arcorra megnyúlt, szemfoga gyengén fejlett, apró füle és rövid farka pedig csökkenti a hőleadást. Szeme kicsiny, nyaka hosszú, lábai a többi medvéénél jóval szélesebbek és hosszabbak, lábszárai rövidek, de vastagok és izmosak, ujjait csaknem hosszuk feléig úszóhártya köti össze, karmai rövidek.
A jegesmedve a többi medvénél jóval nagyobb; testhossza 1,8–3 méter; vállmagassága 1,22–1,6 méter, a hím testtömege 350–700 kilogramm; a nőstény testtömege 150–300 kilogramm (vemhesen a nőstény elérheti az 500 kilogrammot). A legnagyobb vadon élő jegesmedve felágaskodva 3,39 méter magas és 1002 kilogramm tömegű volt. Bundája tömött szőrű, ami a ma élő emlősök között a legjobb hőszigetelő szőrzetnek számít. A fiatal példányok szőre ezüstfehér, az idősebb egyedeké pedig sárgás árnyalatú. A jegesmedve téli álmot alszik, amelyből többször könnyen felébred.
Kapcsolódó bejegyzések
Végveszélyben a jegesmedvék utolsó menedéke
Egy új kutatás szerint a jegesmedvék túléléséhez fontos „utolsó jeges térség” néven emlegetett északi-sarki terület jege a klímaváltozás miatt gyorsabban olvad, mint korábban gondolták.
Hogyan alkalmazkodott a jegesmedve a sarki körülményekhez?
A jegesmedve igen jól alkalmazkodik az Északi-sarkvidék hideg időjárásához. Bundája olyan jól szigetel, hogy gyakorlatilag a testén sehol nem veszít hőt az orrának felületét leszámítva. Ez okozza azonban sebezhetőségét is, hiszen a meleg időben sem képes hőt leadni, és már viszonylag alacsony hőmérsékleten hőgutát kap. A hőszigetelésben nemcsak vastag bundájának jut kiemelkedő szerep, hanem a bőr alatti zsírrétegnek is, amely egy-egy bőséges időszakot követően több centiméter vastag is lehet. A zsírréteg nemcsak hőszigetelést és mechanikai védelmet biztosít az állat számára, hanem tápanyagtartalékot is a zsákmányban szűkös időszakokra.
A jegesmedvék bundája valójában nem egybefüggően fehér színű, hanem optikai csalódás miatt a fényvisszaverődés következtében látjuk annak. A fehér szőrszálak közt üreges, átlátszó szálak helyezkednek el. Szerepük a hőszigetelésben, illetve az úszásban jelentős. Az üreges szőrszálak abban is segítenek az állatnak, hogy úszáskor nagyobb legyen a felhajtóereje. A jegesmedvét a hófödte tájból kivillanó koromfekete orra könnyen elárulja: világos nappal távcsővel akár tíz kilométer távolságból is megpillanthatjuk. Egy régi eszkimó legenda szerint, amikor a fókák felé lopódzik, orrát a mancsával eltakarja, nehogy leleplezze magát. Ilyen viselkedést azonban sosem sikerült dokumentálni.
Életmódja
A jegesmedvék általában magányosak, kivéve azok, amelyeknek kölykeik vannak, vagy éppen párzanak. A felnőtt hímek toleránsak egymással, a szárazföldi környezetet és a tenyészidőszakot leszámítva. A jegesmedvék között domináns hierarchia jellemző, melynek csúcsán a legnagyobb érett hímek állnak. Az utódokkal rendelkező nőstények általában távol maradnak a hímektől, de néha más nőstényekkel és utódaikkal is társulnak, ezzel „összetett családokat” alkotva.
Sportból jeles
A jegesmedve szinte állandóan vándorúton van, emiatt saját territóriumot sem tart. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen a jégmezők aligha biztosítanak elegendő táplálékot, ezért nagy utat kell megtenni ahhoz, hogy a napi táplálékot beszerezhesse. A jégviszonyoktól függően a jegesmedve naponta átlagosan 12 kilométert tesz meg. Kitűnő úszó, a vízben akár a tíz kilométeres sebességet is elérheti. Fejjel előre ugrik a vízbe, és úszás közben a kutyaúszáshoz hasonlóan csak a mellső lábait használja, hátsó lábait maga után húzza. Nyitott szemmel merül a víz alá, s ott akár 2–3 percig is kibírja levegővétel nélkül. A lomhának tűnő állat futásban sem utolsó, 40 km/órás sebességre is képes, és hosszú ideig akár 6,5 km/óra átlagsebességgel is tud haladni.
Várható élettartamuk
Általánosságban elmondható, hogy a jegesmedvék 15–18 évig élnek, de nemritkán a 25 éves kort is megérik. A jegesmedvék változó élettartamának egyik fő oka sarkvidéki élőhelyük heves és könyörtelen természete. A lakóhelyük okozta kihívások gyakran megrövidítik a jegesmedvék életét a kedvezőbb körülmények között élő emlősökéhez képest. Az Északi-sarkvidék legidősebb jegesmedvéje 32 évet élt. A fogságban élő jegesmedvék között a rekorder 45 évesen pusztult el.
A jegesmedve táplálkozása
Míg sok más medvefaj étrendjében igen jelentős a növényi eredetű táplálékok szerepe, a jegesmedve csak a sarki nyár hónapjaiban fogyaszt egy kevés zuzmót, mohát vagy bogyót, de ezeket is csupán étrendjének kiegészítéseként. Táplálékának zöme állati eredetű, s mivel a sarkvidék zord körülményei közepette nemigen válogathat, szinte mindent megeszik. Ez a hatalmas állat nagyon ügyesen halászik, vadászat közben pedig kitartóan üldözi a zsákmányát. A hal mellett egyik kedvenc tápláléka a fóka, de olykor madarakat és rénszarvasokat is zsákmányul ejt, sőt a dögöt sem veti meg. A jegesmedve az Északi-sarkvidék jégmezőinek csúcsragadozója, természetes ellensége jóformán nincs. A kardszárnyú delfinen, a nagy ámbrásceten és a grönlandi cápán kívül talán csak a rozmárok hatalmas agyarai jelentenek számára veszélyt.
Vadásztrükkök
A jegesmedvék többféleképpen vadásznak zsákmányukra. Ha egy medve észrevesz egy fókát, lassan leeresztett fejjel és behúzott nyakkal üldözi, valószínűleg azért, hogy sötét orra és szeme kevésbé legyen észrevehető. Amint közelebb ér, egyre jobban lekuporodik, és végül nagy sebességgel megpróbálja elkapni a fókát, mielőtt az elmenekülhetne a jéglyukba. A vadászó jegesmedvének általában a vízben kell úsznia ahhoz, hogy megközelítse a fókát, s amikor elég közel kerül, a vízből támad áldozatára.
Szaporodása és elterjedése
A jegesmedvék párzása április, május körül zajlik, amikor közelebb kerülnek egymáshoz a fókák vadászata miatt. A hímek már 100 kilométerről is megérzik a nőstény szagát. Az udvarlók ilyenkor összeverekednek a párzás jogáért, ezek a harcok gyakran sérülésekkel is járnak. A vemhesség alatt a nőstény hatalmas mennyiségű táplálékot elfogyaszt, testtömege legalább 200 kilogrammal megnő!
A vemhes nőstény a sarki tél legzordabb időszakában hóba és jégbe vájt barlangjába húzódik vissza, ahol egyfajta hosszan tartó alvó állapotba kerül, aminek során szívverése a szokásos percenkénti 46-ról 27-re csökken, testhőmérséklete azonban normális marad. Itt hozza világra bocsait átlagosan 240 napi vemhesség után. Az ellés november és február között történik, egy vemhességből általában kettő, néha csak egy bocs születik. Az újszülött jegesmedvék testtömege születésükkor nagyjából 1 kilogramm. A bocsok életük első hónapjaiban a felszín alatti „lakásban” élnek, az anyamedve csak négy hónapos korukban vezeti ki őket a szabad ég alá. A bocsok ezután még elég sokáig, mintegy kétesztendős korukig maradnak anyjukkal, s csak ezután kezdik meg önálló életüket.
Az ember és a jegesmedve viszonya
A jegesmedve bundája és zsírja az ember figyelmét is felkeltette, ezért az északi eszkimók már évezredek óta vadásznak rá. A középkorban sem változott a helyzet, hiszen a grönlandi norvégok jegesmedveszőrmével kereskedtek. Oroszországban pedig már 1556-ban árultak jegesmedvetermékeket. Az utolsó néhány évszázadban a jegesmedvék vadászata még nagyobb, már aggasztó méreteket öltött. Ezenkívül a tengeri jég csökkenése miatt a medvéknek több időt kell a szárazföldön tölteniük, ezzel pedig még gyakoribbá válnak az emberekkel való konfliktusok.
Királyi étel
A jegesmedve húsát általában az Északi-sarkvidék felfedezői és tengerészei fogyasztották. Ízét és textúráját néhányan túl durvának tartották, mások az erős szaga miatt nem kedvelték, de voltak, akik „királyi ételként” dicsérték. A jegesmedvezsírt lámpákban is használták üzemanyaghiány idején. A jegesmedveszőnyegek pedig a 13. és a 14. században szinte mindenütt jelen voltak a norvég templomok padlóján. A modern időkben hollywoodi színészek pózoltak medvebőr szőnyegeken, különösen Marilyn Monroe.
Fogság
A jegesmedvéket állatkertekben és cirkuszokban is mutogatták, és elterjedtek a művészetben, a folklórban, a vallásban és a modern kultúrában is. A jegesmedve különösen keresett faj volt az egzotikus állatok gyűjtői számára, többek között azért is, mert egyike azon kevés tengeri emlősöknek, amelyek fogságban is jól szaporodnak. Eredetileg csak királyok tartottak jegesmedvéket. A londoni Tower például már 1252-ben jegesmedvét kapott III. Henrik király uralkodása alatt. A 17. század végén I. Frigyes porosz király is jegesmedvéket tartott. 1726 körül pedig I. Katalin orosz királynő két jegesmedvét ajándékozott II. Erős Ágost lengyel királynak, aki állatgyűjteményébe óhajtotta őket. Később egyre több helyen mutattak be a nyilvánosság számára is jegesmedvéket.
Cirkuszok
A fogvatartott jegesmedvéket gyakran képezték ki cirkuszi mutatványokra is. 1888-ban a németországi Circus Krone, majd 1904-ben az angliai Bostock and Wombwell Menagerie tanított be cirkuszi feladatokra jegesmedvéket. A leggyakrabban végrehajtott cirkuszi trükkök közé tartoztak a köteles, a labdás, a görkorcsolyás és a motorkerékpáros gyakorlatok. A 20. század második felének egyik leghíresebb jegesmedve-idomárja a keletnémet Ursula Böttcher volt, aki kis termetével érdekesen mutatott a hatalmas állatt mellett. A 20. század végétől a legtöbb jegesmedve-előadást betiltották, s ma már cirkuszi szerepeltetésük az egész Egyesült Államokban tilos.
Állatkertek
Észak-Amerika első állatkertje, amely jegesmedvét állított ki, a Philadelphia Állatkert volt 1859-ben. Észak-Amerikában az állatkertekben lévő jegesmedvék populációja 1975-ben 229 állattal elérte zenitjét. Magyarországon a Fővárosi Állat- és Növénykertben, valamint a Nyíregyházi Állatparkban tartanak jegesmedvéket. A budapesti állatkertben alkalmilag már a 19. században is mutattak be jegesmedvét, tartásuk azonban 1912-től kezdve vált rendszeressé. Abban az évben készült el a Kisszikla északi oldalán kialakított sarkvidéki panoráma, melynek felső részében éltek a jegesmedvék.
Az eredeti kifutó csaknem egy évszázadon keresztül szinte változatlan állapotban szolgálta a jegesmedvék bemutatását. Egyes időszakokban akár fél tucat jegesmedve is lakott benne, és a hely alkalmasnak bizonyult a nagyragadozók szaporítására is. Az első budapesti jegesbocs, aki rendben fel is cseperedett, 1933/1934 telén jött a világra, ami komoly szakmai eredménynek számított. Akkoriban ugyanis az egész világon csupán 8–10 olyan állatkert létezett, ahol valaha is születtek jegesmedvebocsok, felnevelésük pedig 1934 előtt csak öt állatkertben (Köln, Lipcse, Stockholm, Milwaukee, Cincinnati állatkertjében) volt sikeres.
Az első budapesti születésű jegesmedve felcseperedve 1937-ben a Belgrádi Állatkertbe került. A későbbiekben még 38 jegesbocs jött világra az 1912-ben kialakított eredeti kifutóban, illetve a hozzá tartozó belső férőhelyeken. A budapesti születésű jegesmedvék a világ számos állatkertjébe eljutottak, olyannyira, hogy például Knutnak, a Berlini Állatkert egykori világhírű jegesmedvéjének, akit gondozója nevelt fel, szintén voltak budapesti felmenői. A Fővárosi Állat- és Növénykert legújabb jegesmedvéje Fiete, aki 2022 végén érkezett a Nyíregyházi Állatparkból a budapesti intézménybe.
Kapcsolódó bejegyzések
Nem jó dolog manapság jegesmedvének lenni
Egy friss kutatás szerint a Hudson-öböl környékén élő jegesmedvék, a gyorsan változó körülmények közepette, gyorsabban öregszenek mint felmenőik.
Veszélyben a fennmaradásuk
A jegesmedvét a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) sebezhető fajnak tekinti, becsült teljes populációja 22 000–31 000 egyed. A faj legnagyobb ellenségei az éghajlatváltozás, a szennyezés és az energiafejlesztés. Az éghajlatváltozás legfőbb veszélye pedig az alultápláltság vagy az élőhelyek elvesztése miatti éhezés. Ezért a jegesmedvék bizonyos jogi védelmet kapnak minden országban, ahol élnek.
A fajt 2008-ban „fenyegetettnek” minősítette az Egyesült Államok veszélyeztetett fajokról szóló törvénye is, míg a kanadai veszélyeztetett vadon élő állatok helyzetével foglalkozó bizottság 1991 óta „különleges aggodalomra ad okot” státuszba sorolja. 1973-ban a jegesmedvék védelméről szóló megállapodást mind az öt jegesmedve-populációval rendelkező ország aláírta: Kanada, Dánia (amelynek Grönland autonóm területe), Szovjetunió (majd Oroszország), Norvégia és az Egyesült Államok. E törvény betiltotta a jegesmedvék vadászatát, és elősegítette természetes élőhelyük megőrzését.
Napjainkban a jegesmedvék védelme mellett több szervezet is kiáll. Az egyik a Természetvédelmi Világalap (WWF), amely védett területek létrehozását szorgalmazza az Északi-sarkvidéken, továbbá kutatásokat végez az utolsó jégterület fennmaradása érdekében, ezzel menedéket nyújtva a jégfüggő fajoknak.
A Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón is a kiemelt témák közé tartozott állatfajaink védelme és fennmaradása, amit a Your Planet kiállítás mutatott be. A 18 szigetből álló tárlat több mint 6500 négyzetméteren kapott helyet, és különleges vizuális megoldásokkal tette kézzelfoghatóvá a fenntarthatósági és környezetvédelmi kihívásokat, melyekkel az élővilággal együtt szembe kell néznünk.
A WWF-en kívül a Jegesmedvék Szakértői Csoportja is dolgozik a jegesmedvék védelmén a Hubbs-SeaWorld kutatás finanszírozásával, melynek célja a vadon élő állatok megőrzése és megújítása. A Nemzetközi Természetvédelmi Unión (IUCN) belül egy speciális természetvédelmi csoport is működik, melynek törekvése a jegesmedvék és élőhelyük hosszú távú életképességének irányításához szükséges tudományos információk koordinálása, szintézise és terjesztése. A Polar Bears International is elkötelezett a jegesmedvék fennmaradása mellett, kutatásokat végez, és oktatási programok keretében hívja fel a figyelmet a jegesmedvék helyzetére. Ezen túl olyan programokat támogat, mint a Save Our Sea Ice, hogy megkönnyítse a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítéseket, amelyek megmenthetik a jegesmedvék élőhelyét.
Hogyan menthetjük meg a jegesmedvéket?
Számos módja van annak, hogy segítsük a jegesmedvéket, még akkor is, ha több ezer kilométerre élünk az Északi-sarkkörtől. Adományozhatunk pénzt, sőt önkéntes feladatokat is vállalhatunk bármely fent említett jegesmedve-védelmi szervezetnél. A jegesmedvék megmentésének másik módja az éghajlatváltozás elleni küzdelem. A fosszilis tüzelőanyagok elégetése az egyik legfőbb okozója a globális felmelegedésnek és a tengeri jég olvadásának. A fosszilis tüzelőanyagok csökkentésének egyszerű módja lehet, ha a mindennapi életünket „zöldebbé” tesszük. Autó helyett közlekedhetünk kerékpárral, vagy például fogyaszthatunk kevesebb állati terméket is. Ezekkel az apró lépésekkel csökkenthető az üvegházhatású gázok kibocsátása, ami megmentheti a jegesmedvéket a kihalástól.
Fotó: Canva, Pixabay
